Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Zsoldos Attila: Pest megye az Árpád-korban
PEST MEGYE AZ ARPAD-KORBAN 71 adózó paraszttá vált, ami helyzetében lényeges javulást eredményezett. Nem változott viszont jogi helyzete: a libertinusok éppúgy uraik tulajdonában álltak, mint a servusók. Ennek megfelelően Kartal nembéli Mochor például a maga jenői birtokrészét az ott élő libertinusokkal együtt hagyta az esztergomi káptalanra, miként a nemzetség más tagjai közötti birtokcsere alkalmával is a birtokrészekkel együtt cseréltek gazdát a libertinusok, s Érd egy részét Nána- Beszter nembéli Mihály szintén libertinusokkal együtt vásárolta meg.335 A világi birtokokon élő paraszti népesség harmadik fő csoportja éppen ebből a szempontból különbözött alapvetően a seruusoktól és a hbertinusokiól. A korábban libemek (‘szabad’), a 13. század végétől kezdődően mind általánosabban ,jobbágy”-nak (iobagio) nevezett földesúri népek ugyanis rendelkeztek a személyes szabadság kiváltságával, miközben paraszti életmódjuk, földesúri terheik rendje általában azonos volt a libertinusokéval. Ilyen szabad ember lehetett a Nána-Beszter nembéli Berki Tamás Tywan fia János nevű jobbágya, akinek házát a diódi nemesek 1293-ban megtámadták, magát Jánost pedig megsebesítették.336 A jövő a paraszti népesség ezen típusáé volt: a szolgák és a libertinusok felszabadításával337 fokozatosan eltűntek az archaikus szolgai jogállás különböző fajtái, s a világi birtokokon a 13-14. század folyamán kiformálódott a kései középkor jobbágyparasztsága.338 A mai Pest megye területén élő paraszti népesség nagyobb része az Árpád-korban nem a világi magánbirtokosok földjeit művelte, hanem a királyi vagy egyházi birtokszervezetek valamelyikéhez tartozott. Mint arról már különböző összefüggésekben és általánosságban több ízben szó esett, elsősorban a királyi birtokok aránya volt szembetűnően magas megyénkben. Önmagában is erre utal az e területről ismert királyi birtokközpontok feltűnő sokasága, s megerősíti ezt a megfigyelést az egyes birtoktestekre vonatkozó okleveles adatok tanúsága. Érdemes azonban részleteiben is számba venni az e birtokokról való ismereteinket, hiszen a „királyi birtok” gyakran használatos fogalma túlságosan is általános jellegű: az Arpád-kor Magyarországán valójában több különböző rendeltetésű uralkodói birtokszervezet élt egymás mellett. Ezek közül a királyi várszervezet jelenléte volt a legkevésbé jellemző a mai Pest megye területén, s e körülmény, mint láthattuk, a középkori Pest és Pilis megye kialakulásával volt szoros összefüggésben. A királyi birtokok zöme ennek megfelelően részint a két nagy uradalomhoz, az erdőispánsággá szervezett pilisihez és az ahhoz hasonló keretek között kialakított nagy-szigeti ispánsághoz tartozott, részint pedig a megyénk területén azonosított királyi és királynéi udvarházakhoz. A mai Csepel-sziget települései eredetileg bizonyára kivétel nélkül, a szigeti ispánsághoz tartoztak, s az is feltehető, hogy a 13-14. századi Pilis megyéből ismert királyi birtokok (Bitóc, Bogdány, Boron, Pilisborosjenő és a két Kovácsi) egy része eredetileg a pilisi erdőispánság alá tartozott, miként az a szintén Pilis megyei Bogon esetében biztosan állítható.339 Jóval nehezebb, többnyire nem is lehetséges, annak a kérdésnek a megválaszolása, hogy az oklevelekben a két nagy uradalom területén kívül felbukkanó egyes királyi birtokok pontosan melyik udvarházhoz tartoztak. Esetükben legfeljebb földrajzi fekvésük szolgálhat bizonytalan feltevések alapjául. Az előbb felsorolt Pilis megyei királyi birtokok között például nyilván ott vannak az óbudai udvarházhoz tartozó földek is, ám hogy melyek lehettek azok, nem tudható. A megye délkeleti részén fekvő Sasad340 éppúgy a korai budai királynéi udvarházhoz lehetett kapcsolva, mint a közeli Pest megye dunántúli részén található tárnokvölgyi Deszka 341 Az is valószínű, hogy az egymás közelében fekvő és együtt eladományozott Cinkota, Nemes, Nagyos és Ökörd birtokok eredetileg a feltételezett cinkotai uradalom részei voltak,342 s ugyanez gyanítható, igaz, kizárólag közeli fekvése miatt, a mai Budapest északkeleti részéről ismert többi birtok (Kövér, Párdi, Regtelek) esetében.343 Nem tudjuk viszont udvarházhoz kapcsolni a királyi birtokok (Tárnok, Vány, Taton, Kemej, Kidkörös, Gyón, Vacs, Tördemic, 335 1247: BTOE I. 47.; 1276: HAZAI 76.; 1243: ÁÚO VII. 140-141. (vö. 1243: ZICHY I. 5., 4.), stb. 336 1293: ZICHY I. 76. 337 L. pl. a Nána-Beszter nembéli Demeter és felesége végakaratának több rendelkezését, 1270-1277 k.: BTOE I. 119-121. 338 д világi birtokok földesúri népeinek történetére 1. BOLLA 1983, 96-197. 339 1343: GYÖRFFY 1956, 282.; 1320: АО I. 571.; 1329: АО II. 439-441.; 1327: АО II. 333.; 1254: PILIS I. 317.; 1274: ÁÚO К. 574.; 1285: MES II. 192. 340 1325: MES IH. 62-63. 341 1257-1259 k.: BTOE I. 70., 72., stb. 342 1267: BTOE I. 67.; a cinkotai udvarházra 1. GYÖRFFY 1973, 264., 266. 343 1244: Turul 1910, 77.; 1245: BTOE I. 45. (az oklevél hamis, 1. GYÖRFFY 1973, 293-294., 142. sz. jegyzet); 1346: Századok 1881, 557-558.
