Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)

Zsoldos Attila: Pest megye az Árpád-korban

72 ZSOLDOS ATTILA Mikebuda, Gerje) Pest megye bal parti részének déli szegélyén húzódó láncolatát.344 Az ar­chaikus udvarszervezet bomlási folyamatára adott válaszként értékelhetjük a pesti és a pilisi oldal maradék királyi birtokait egyetlen szervezetbe tömörítő óbudai clicium kialakítását.345 A közvetlenül a királyhoz tartozó uralkodói birtokok mellett a dinasztia más tagjainak eltartására rendelt földek is szerepelnek az okleveles anyagban. A már említett Sasad és Deszka mellett a királynénak szolgált a Pilis megyei Üröm egy része, s a Nagy-szigeten is említik „a királyné új falujá”-t (nova villa reginej.346 Az uralkodócsalád felnőtt férfitagjainak szükségleteit fedező hercegi birtokok közül Kád, Nemes, Taksony és Zajcs ismert.347 Árpád-kori forrásaink a királyi birtokok népeit többnyire köteles szolgálatukra utaló elnevezésekkel illetik. így szerepelnek például az említett Bogonban erdőóvók, Boronban ácsok, Pilisborosjenőn szőlőművesek, Regteleken regösök, Tárnokon tárnokok, de tudomásunk van érdi fegyvernökökről, a Kóka melletti Kovácsiban lakó kovácsokról, pátyi nyeregkészítők­ről, tasi szentséghordozókról.348 Ez a gyakorlat, a szolgálat szerinti elnevezés, abban leli magyarázatát, hogy a királyi népek jogi helyzete — ellentétben a magánföldesúri birtokokon élőkkel — egységes volt. Valamennyien szolgai jogállásúak voltak, s ezen belül legfeljebb szolgálatuk megbecsült vagy alantasabb volta tett különbséget köztük. A királyi birtokszer­vezetek felbomlásakor egy jelentős hányaduk világi vagy egyházi birtokosok kezére került királyi adomány révén, ez esetben a későbbiekben új uraik népeinek sorsában osztoztak. Más részük megmaradt a király tulajdonában, ami alkalmasint kedvező lehetőségeket biztosíthatott szerény boldogulásukhoz, mint például azon szentendrei és bogdányi népek esetében, akik I. Károlytól Buda és Esztergom között vámmentességet kaptak, vagy miként a pilisborosjenői szőlőművesek példája mutatja, akik értékes bíráskodási kiváltságot nyertek a király „különös pártfogása alatt” (sub nostra proteccione speciali).349 Eredetileg az uralkodói birtokok közé tartoztak a királyi alapítású egyházak nem ma­gánadományokból származó földjei is. A mai Pest megye területén szép számmal ismerünk egyházi intézményeket, ám jelentősebb uradalommal — az egyetlen nyúlszigeti domonkos kolostor kivételével — egyik sem rendelkezett. Különösen szembetűnő, hogy a megyénk te­rületén székelő váci püspökség birtokairól szinte semmit sem tudunk. Maga a püspökség egyébként is a szerényebb jövedelmű egyházmegyék közé tartozott a III. Béla-kori jövedelem­összeírás tanúsága szerint,350 s ennek a helyzetnek a kialakulásához a püspökség nem túl nagy területe mellett — ami a tizedjövedelmek nagyságára volt kedvezőtlen hatással — a püspök és a káptalan birtokainak kis száma is hozzájárulhatott. Az egyházi joghatóságot a Duna jobb partján gyakorló veszprémi püspökség sem mondhatott a magáénak a mai Pest megye területén jelentősebb birtokokat, sőt 1318-ben az 1009 óta birtokolt Szentendrét és a hozzátartozó birtokrészeket is átengedte a királynak Zala megyei jószágokért cserébe.351 A mai Pest megye területén számos szerzetesi közösség jött létre, közülük sem a királyi (pl. Visegrád, Mogyoród, Pilisszentkereszt), sem a magánúri alapításúak (pl. Ercsi, Zsidó, Szigetmonostor) nem rendelkeztek itt nagyobb birtokokkal. Hasonlóképpen csupán néhány birtokrészt mondhattak a magukénak a megyénk területén kívül fekvő monostorok (pl. Pan­nonhalma, Lekér, Garamszentbenedek, Zselicszentjakab, Százd, Bélakút). Még egy olyan nagy jelentőségű egyházi intézmény, mint amilyennek az óbudai káptalan számított, sem rendel­kezett jelentősebb uradalommal Pilis vagy Pest megyében, és az 1108 táján alapított dömösi prépostság birtokainak zöme is inkább Somogy és Tolna megyékben, valamint a Tiszántúlon feküdt.352 Számottevőnek mondható ilyen körülmények között az Árpád-kor utolsó királyi alapítású kolostorának, a IV Béla által 1264-ben létrehozott csőti premontrei prépostságnak juttatott birtokállomány. A mai Háros-szigeten feküdt rendház megkapta Pest megye jobb 344 1277: BTOE I. 166., 167-168.; 1277: BTOE I. 168.; 1359: PEST 356. sz.; 1264: MES I. 512-513.; 1280: KOMÁROM 2-3., 3.; 1332: DL 58 468. és 1332-1342 k.: DL 9717. 345 1267: BTOE I. 95.; 1274: ÁÚO IX. 77.; 1277: BTOE I. 164-165. 346 1252: RA 1/2. 302. 347 1270: BTOE I. 115.; 1280: BTOE I. 185-186. 348 1285: MES П. 192., 207-208.; 1329: АО II. 439-341.; 1331: АО II. 528.; 1327: АО II. 333.; 1346: Századok 1881, 557-558.; 1270: BTOE I. 115.; 1277: BTOE I. 166.; 1270-1272 k.: ZICHY I. 27., 28.; 1278: RA II/2-3. 211.; 1254: ÁÚO VII. 360.; 1311: АО I. 233.; 1284: ÁÚO IV 265. 349 1320: АО I. 571.; 1327: АО II. 333. 350 Századok 1993, 444. 351 1318: VeR 95-97. sz. 352 A mai Pest megye területén ismert egyházi birtokokra összefoglalóan 1. MAKKAI 1958, 68-72.; ZOLNAY 1982, 198-224.; Dömösre a legújabban GYÖRFFY 1991.

Next

/
Oldalképek
Tartalom