Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Zsoldos Attila: Pest megye az Árpád-korban
PEST MEGYE AZ ÁRPÁD-KORBAN 65 részét bocsátotta zálogba, melyet korábban az apácákra hagyott, s nem azt, melyet nem sokkal előbb bodonyi birtokrészéért cserébe szerzett meg Kartal nembéli rokonaitól.279 A zálog fejében tekintélyes summát, 25 ezüstmárkát280 vehetett át. Meglehet, hogy azért volt szüksége erre az összegre, mert ismét súlyos perbe keveredett. Néhány évvel utóbb, 1277-1279 táján, mindenesetre arról értesülhetünk, hogy az alnádor előtt a Káta nembeli Gyula ellenében lefolytatott per során megítélt párbajban281 Uza fia Péter elesett. Ezt követően birtokainak kétharmada — miként az a korban szokás volt — az alnádornak, harmada pedig perbeli ellenfelének, Gyulának jutott. A szigeti apácák persze, sérelmezték az őket illető birtokok sorsának ilyetén fordultát, s ennek tudható be, hogy IV László király az alnádortól elvéve a kezére szállt birtokokat, az apácáknak adta azokat.282 Káta nembeli Gyulával nem boldogultak ilyen könnyen az apácák, tőle pénzen sikerült csak kiváltani a birtokok harmadát.283 Uza fia Péter halála után legközelebbi rokonai igyekeztek visszaszerezni a birtokokból mindazt, amit csak lehetett. Kabas Tamás fia Tamás, valamint Péter fivérének, Ferencnek a fiai, Simon és az akkor még kiskorú Bertalan — más néven Cikó — 1279-ben a birtokok negyedrészéért jenői birtokrészt adtak cserébe az apácáknak.284 1300-ban pedig a felnövekedett Cikó perben támadta meg az apácák jenői birtoklását, s jóllehet a kolostor képviselői bemutatták az 1279. évi oklevelet, mégis egyezségre léptek a felek: Cikó átengedte a maga részéről is a jenői birtokrészt, az apácák ellenben, érvénytelenítve V István említett okleveleit, lemondtak Uza fia Péter egykori birtokairól. E Cikó leszármazottai aztán a 14. század folyamán jelentős karriert futottak be az Anjou-királyok szolgálatában. Míg a Kartal nembeli Uza fia Péter példáján keresztül a birtokok megtartására irányuló, változatos eszközöket felhasználó erőfeszítésekről alkothatunk képet, a Nána-Beszter nembéli Berkiek esetében a birtokállomány folyamatos növelésének lehetünk tanúi. A nemzetség tagjai először akkor bukkannak fel forrásainkban, amikor nánai birtokrészeiket elkülönítik az esztergomi káptalan ugyanott fekvő földjeitől. Maga Nána Esztergom megyének a Dunától északra lévő részén feküdt, s nyilván ez a falu volt a nemzetség „ősi fészke”, de már akkor is birtokoltak a Nána-Beszterek Berkiben, azaz Pest megye jobb parti részén 285 A továbbiakban éppen Berki környékén bontakozott ki a nemzetség uradalomépítő tevékenysége. A rokonság egyik tagja, Nána, királyi adományként megszerezte a szomszédos Sóskút részét,286 a fiának, akit szintén Nánának hívtak, pedig a közeli Sasadon lehetett egy további birtokrésze, mivel 1256- ban egyik libertinusa ott élt287 Ez utóbbi Nána élete végén a domonkos szerzetesek közé állt s az atyja által adományban elnyert Sóskút birtokot a nyúlszigeti apácáknak ajándékozta. Rokona, Beszter fia Demeter azonban megkísérelte a nemzetségen belül tartani a birtokot s megtámadta az adományt. Bár a király oklevelével biztosította az apácák jogait, azok végül mégis egyezségre kényszerültek, melynek értelmében Demeter haláláig a kezében tarthatta a kérdéses birtokrészt, mely csak örökös nélküli halála bekövetkeztével száll majd át az apácákra, ha viszont időközben Demeternek fia születne, az pénzben magához válthatja a birtokot.288 Demeter tehát elérte célját, ami alighanem azért is fontos lehetett számára, mert Sóskút egy más részét ő kapta adományba IV Bélától. Ugyanígy tett szert egyébként a Nyitra megyei Teremecsre is 289 Voltak továbbá birtokrészei a Nána-Beszterek ősi birtokain, Nánán és Berkiben is.290 Demeter 1270 és 1277 között végrendelkezett; fiú örököse nem lévén, birtokai rokonaira szálltak. A végrendelet fivéréről, Merkh-ről és annak fiairól tesz említést,291 ám ők csak itt szerepelnek, s okunk van azt hinni, hogy Demeter birtokai végül a nemzetség egy másik ágának a kezére kerültek. Valamikor 1290 és 1300 között ugyanis Berki Mihály fia Tamás arra kötelezte magát, hogy 15 márkát fizet a nyúlszigeti apácáknak „Sóskút föld 279 1276: HAZAI 76-77., vö. 1279: BTOE I. 180. 280 A korabeli árakra 1. HÓMAN 1916, 474-543. 281 A középkori magyar jogban a bizonyítás egyik módja volt a peres felek vagy az őket helyettesítő hivatásos bajvívók párbaja, melyet az istenítélet egyik formájának tekintettek (HAJNIK 1899, 259-276.). 282 1277-1279 k.: BTOE I. 181. és 184. 283 1279: BTOE I. 180. 284 1279: BTOE I. 180., vö. 1276: HAZAI 76-77. 285 1228: MES I. 269. 286 1233: ÁÚO XI. 257. 287 1256: ZICHY I. 11. 288 1266-1269 k.: BTOE I. 96. (80. és 81. sz.); 1270: BTOE I. 110-111. 289 1270-1277 k.: BTOE I. 119. 290 1270-1277 k.: BTOE I. 120.; 1270: BTOE I. 111. 291 1270-1277 k.: BTOE I. 119.
