Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Zsoldos Attila: Pest megye az Árpád-korban
66 ZSOLDOS ATTILA fejében” (pro terra Souskut vocato),292 ami leginkább a Beszter fia Demeter és az apácák között 1270-ben létrejött egyezségben szereplő, a birtok megválthatóságát kikötő rendelkezés alkalmazásával magyarázható. E Tamás apja, Mihály vásárolta meg Berki birtoka mellé 1243- ban Érd egy részét.293 Fivérével, Istvánnal az oldalán Mihály hosszasan pereskedett a tárnokvölgyi Deszka birtok egy részéért bizonyos királynéi népekkel.294 1270 és 1272 között fiai — az említett Tamás és az utóbb pozsegai prépostként szereplő Lőrinc295 — igazolták érdi birtokukhoz való jogukat,296 sőt 1278-ban Érd egy újabb részére, a királyi fegyvernökök földjére eszközöltek ki királyi adományt maguknak.297 Ez idő tájt következhetett be Beszter fia Demeter halála, s a már említett sóskúti birtokszerzésre is nyilván ekkor került sor. Amikor I. Károly király 1323-ban eladományozta az örökös nélkül meghalt Berki Tamás javait, az uradalomhoz Berki, a két Érd és Sóskút mellett még további birtokok is tartoztak. A sasadi birtokrész azonos lehetett a rokon Nána fia Nána ottani birtokával. Diódi és Keszi-beli birtokát peres úton szerezhette Tamás: tudomásunk van arról, hogy nagybátyja, István pereskedett Keszi-beliekkel,298 1293-1294-ben pedig Tamásnak volt ügye diódi nemesekkel. Különösen ez utóbbi esetben tekinthető valószínűnek a birtokszerzés ezen módja, mivel a per a diódiak által Tamás egyik jobbágyán elkövetett hatalmaskodás körül forgott, s végül egyezséggel zárult.299 Ami végül Tamás 1323-ban említett két ébeni birtokrészét illeti, ezek megszerzésének módjára és idejére vonatkozóan semmilyen ismereteink nincsenek. A Nána-Beszterek révén nem csak egy kisebb fajta uradalom kiépítésének folyamatát követhetjük többé-kevésbé biztos léptekkel nyomon, de ritkaságszámba menő pillanatfelvételt is kapunk egy jómódú birtokos személyes vagyonáról. Szó esett már arról, hogy Beszter fia Demeter írásba foglaltatta végakaratát, s példáját követte felesége is. A férj javai négy csoportba rendezhetők. Az első hely feltétlenül a birtokokat illeti meg. Demeter örökölt birtokait — melyeket az oklevél sajnos nem részletez — fivérének, Merkh-nek és fiainak hagyta, miként korábban már egy szőlőjét is. Másik szőlőjét felesége számára kötötte le hitbér fejében. Két szerzett birtoka közül Sóskutat a nyúlszigeti apácákra, a Nyitra megyei Teremecset pedig vejére, Hont-Pázmány nembeli Forgách Andrásra hagyta. Hasonlóképpen osztotta meg a szolgáit: az örökölt libertinusok — a birtokokkal együtt — Merkh-nek jutottak, miként egy servus is. Az említett András két szolgát kapott, ám egyiküket azzal a feltétellel, hogy adja az egyháznak. Egy szolgát kapott Demeter nővére, András felesége, többeket pedig felszabadított. A birtokában lévő négy fegyverzet (arma militaria) közül az, amellyel temetik, a budai minoritáké — ezek Szent János egyházába temetkezik ugyanis —, a fennmaradó három közül a legjobb Merkh-é, a másik kettő pedig megint csak a minoritáké lett, miként a temetéskor elővezetett Jobb ló” (equus melior) is a hozzá való nyereggel és szerszámzattal együtt. Egy betört hátast — „házi ló” (equus domesticus) — egyik szerviensére hagyott Demeter, állatállományát és egyéb ingóságait feleségének juttatta azzal, hogy abból fizesse meg többi szerviensét. A feleség — nevét nem tudjuk — végrendelete jellegzetesen asszonyi értéktárgyakat sorol elő, amelyeket Demeter felesége megoszt férje, nővére és a temetkező helyül kiválasztott egyház — szintén a budai Szent János — között. Az ékszerek között egy nyakláncról, két násfáról (nasva) és egy aranyhímzéssel (aurifrigium) díszített ezüstövről esik szó. A ruhák (vestes) közül kiemeli a végrendelet a különösen értékes darabokat: a drágaköves főkötőt, a hajfonatok betekerésére szolgáló aranyhímzést, az arany fejfedőt és a drágakövekkel és aranynyal ékesített fátyolt (pepulum, quod fatyl vocatur). Az értékek külön csoportját alkotják a különféle kárpitok (cortina) és szőnyegek (tapéta). Az asszony vagyonához tartozott még ezen felül öt szolganő (ancilla), mégpedig közülük kettő a fiával együtt. Hármat közülük a férjére hagyott — azzal, hogy annak halála után nyerjék el szabadságukat —, kettőt viszont a végrendeletben maga szabadított fel. A férjére hagyta továbbá ruháit, ágyait (lectos) és egyéb, közelebbről meg nem határozott javait (omnes res).300 Aligha tévedünk nagyot, ha feltételezzük, hogy a Nána-Beszter nembéli Beszter fia Demeterhez és feleségéhez hasonló társadalmi 292 1290-1300 k.: BTOE I. 264. 293 1243: ÁÚO VII. 140-141., vö. még 1243: ZICHY I. 5., 4., 4-5.; 1244: DL 73 615. 294 1257-1259 k.: BTOE I. 70., 72.; 1264 e.: BTOE I. 70-71.; 1264: BTOE I. 73.; 1267-1268 k.: BTOE I. 71-72. 295 KOSZTA 1991, 47. 296 1270-1272 k.: ZICHY I. 27. 297 1278: RA II/2-3. 211., vö. még 1291: RA Ш. 80-81. 298 1270 k.: ZALA I. 118-119. 299 1293: ZICHY I. 75-76., 78.; 1294: ZICHY I. 76-77., 84. 300 1270-1277 k.: BTOE I. 119-121.
