Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Zsoldos Attila: Pest megye az Árpád-korban
52 ZSOLDOS ATTILA római császárság a németföldre menekült Salamon trónigényét karolta fel. 1063 szeptemberének elején Béla éppen pilisi udvarházában, Dömösön tartózkodott, amikor a birodalom elhatározta, hogy Salamon érdekében hadjáratot vezet a Magyar Királyság ellen. Harcra végül nem került sor, mert a dömösi udvarházban felállított trónszék leszakadt, s maga alá temette Bélát, aki nem sokkal ezután belehalt sérüléseibe. A királyság így akadálytalanul került Salamon kezére, míg Béla fiai — Géza, László és Lampert hercegek — Lengyelországban kerestek menedéket. Az unokafivérek utóbb kibékültek, s most a Béla-fiak kapták meg apjuk egykori dukátusát. Néhány év elteltével azonban a viszály kiüjult. Az 1074-ben kirobbant fegyveres harcok során előbb Salamonnak sikerült legyőznie a kemeji csatában Géza herceg seregét, ezt követően azonban a Pest megyei Mogyoród mellett Géza és László egyesült csapatai diadalmaskodtak a király felett. A magyar krónikáshagyomány ebbe az eseménysorba illeszti bele a váci püspökség alapításának egy, a csatát megelőző csodás látomáshoz kapcsolt történetét, mely azonban, jóllehet Gézát utóbb valóban a váci székesegyházban temették el184 — mint arról már szó esett —, nem tekinthető hitelesnek. Az már inkább hihető, hogy az utóbb Mogyoródon álló bencés apátság185 alapításában László hercegnek a csata előtt tett fogadalma szerephez jutott.186 A győzelem után előbb Géza, majd öccse, László uralkodott. Salamon azonban nem tudott belenyugodni trónja elvesztésébe: évekig Nyugat-Magyarországon húzta meg magát, majd kibékült ugyan Szent László királlyal, de összeesküvést szőtt ellene. Ennek lelepleződését követően László 1081 és 1083 között Visegrádon, az egykori ispánsági várban tartotta őrizet alatt, egészen az első magyarországi szentek ünnepélyes felavatásához kapcsolódó szabadon bocsátásáig. A 12. században az országos jelentőségű politikai események zajától távol, csendben zajlott az élet a mai Pest megye területén. Ezen évtizedek helyi eseményei közül két egyházalapítás emelkedik ki. 1108 táján Almos herceg — Könyves Kálmán király öccse — Dömösön, minden bizonnyal a királyi udvarház felhasználásával, prépostságot létesített. A prépostság javainak 1138. évi összeírása a 12. századi egyházi uradalmak belső életét elénk táró alapvető forrás.187 A másik alapítás III. Béla király nevéhez fűződik: ő ciszterci rendű szerzeteseket telepített le a pilisi rengetegben. A 12. század nyugalmát csak egyetlen alkalommal törték meg az országos politika viharai. A század közepén ugyanis kiújultak a dinasztia trónharcai, melyek során III. István király a bizánci birodalom nagyhatalmú császára, Komnénosz Manuéi által támogatott nagybátyjaival, Lászlóval és Istvánnal került szembe. Bizánc pártfogása rövid ideig mindkét herceget a trónra segítette, ám László néhány hónapos uralkodás után meghalt, István pedig — királyként e néven negyedik — 1163-ban csatát vesztett Székesfehérvárnál unokaöccse, a törvényes király ellenében. A menekülő IV Istvánt egy forrásunk szerint egy bizonyos „Dió” nevű faluban fogták el III. István hívei,188 s e név alatt alighanem a Pest megyei Diód értendő.189 Az azonosítás annál is inkább valószínűnek tekinthető, mert 1046-ban a Székesfehérvárról a pesti révhez tartó Szent Gellért szintén áthaladt Diódon, ahol is megjövendölte a maga és társai vértanúhalálát.190 A 13. század megint csak mozgalmas, gyakran tragédiákkal terhes évtizedeket hozott a mai Pest megye területén. Az eseményeket botrányos eset vezeti be. A III. Béla halála után trónra lépő Imre király ellen öccse, András herceg pártütést szervezett, s terveihez megnyerte magának az ország több főpapját és előkelőjét. Az összeesküvők levelezését és pénzét Boleszló váci püspök rejtegette székesegyháza kincstárában, s amikor Imre, tudomást szerezvén a hűtlenek készülődéséről, 1199-ben felszólította azok átadására, a püspök megtagadta a parancs teljesítését. A király és katonái erre erővel törtek be a székesegyházba, megszerezve az ösz- szeesküvés tényét feltáró bizonyítékokat, egyúttal azonban a templom megszentségteleníté- sével kínos botrányt okozva. 184 Feltűnő ugyanis, hogy all. században uralkodó Árpád-házi királyok többségét az általuk alapított egyházakban temették el, mint pl. Szent Istvánt Székesfehérvárott, Aba Sámuelt Abasáron, I. Andrást Tihanyban és I. Bélát Szekszárdon. 185 1235: VMHH I. 136.; 1299: BTOE I. 277., stb. 186 SRH I. 389. 187 MNy 1936, 56-57., 130-135., 203-206. — Magyarul SZMTT 184-193. 188 SRH II. 201. 189 Vo. GYÖRFFY 1998. 569. 190 SRH I. 339-340.
