Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Szakály Ferenc†: A hódolt megye története
dásával. Némi túlzással a summával terhelt és — mint elébb láthattuk — a taksás települések adója is jelképesnek mondható. Ezen a benyomásunkon csak árnyalatnyit változtat, ha figyelembe vesszük, hogy 1. a pest-pilis-solti cenzus, summa és taksa végig a 17. század folyamán emelkedő tendenciát mutat, és 2. a summa és a taksa „burkában” az idők folyamán egyre több, ezektől idegen elem halmozódott fel. Az utóbbi folyamat egészen odáig mehetett, hogy a summálás gyakorlatilag visszaalakult telkenkénti adóztatássá, hiszen a kialkudott összeghez annyi terményadó és egyéb rendkívüli kötelezettség — esetleg munkaszolgálat is — társult, hogy a közösség által adóköteles tagjaira lebontott pénzösszeg tulajdonképpen cenzusnak tekinthető. A század második felében ez a tendencia olyan szembetűnővé válik, hogy egyes kutatók már-már a királyi Magyarországon is csak terjedőben levő majorsági üzemforma „átgyűrű- zés”-éről beszélnek, ami úgymond, a töröknek is mintául szolgált saját jövedelemszerzési eszközeinek átrendezésére.1075 Bár ez a hipotézis inkább keletkezési idejének — az 1950-es évek végének és a 1960-as éveknek — divatját követi: mindenütt igyekezett kimutatni a később Junker típusú”-nak nevezett, jobbágyrobotra épülő földesúri nagyüzem korai magyarországi jelenlétét,1076 kétségtelen, hogy a Hódoltságban a summával és taksával össze nem illő követelések párosulhattak. Ugyanakkor az újabb kutatások ezt a felfogást egyáltalán nem támasztják alá; inkább ez irányba mutató törekvésekről, mint tényleges eredményekről beszélhetünk,1077 s gyanúnk szerint a 17. századi majorkodtatás méreteiben még a 16. századitól is elmaradt. Ennek ellenére érdemes néhány különösen extrém példán érzékeltetni, hogy a földesúri külön kívánságok milyen mélységig terjedhettek. 1657-ben a turaiak agarakat neveltek Koháry István füleki főkapitány számára,1078 akinek öccse, Imre 1675-ben egyenest hattyúkat igényelt Kecskeméttől.1079 Ugyanő 1677-ben még meglepőbb kívánsággal lepte meg a „hírős város”-t: mivel, úgymond, hadba kíván szállni, 8 társzekérbe való ökröt, 2 jó bérest, úrnak való lakósátrat, 6 ló befogadására alkalmas istállósátrat, 4 veres fejtőt, 4 nyeregbe való kiesét „rendelt” Kecskeméttől,1080 jóllehet tudnia kellett, hogy a tanács ezek nagyobb részét csakis Budán vásárolhatja meg, s azt is, hogy a pasa környezetében azt nem fogják jó néven venni. így is történt; beszerzések elvégzésére Budára érkezett nótáriust, Nyáky Gábor deákot a „nazur bék” árestomba vetette, s — nyilvánvalóan számonkérés végett — magához rendelte a főbírót is.1081 Egyes haszonvételi forrásokat — mindenekelőtt a malmokat, másodsorban a malomárkokat és egyes halászó helyeket stb. — azon településeken is külön jövedelemforrásként kezelték, amelyek a legszorosabb értelemben vett summával rótták le földesúri tartozásukat. Olyannyira, hogy a malmok építését, hasznosítását és a jövedelmük megosztását a magyar és török földesurak külön megállapodásban szabályozták, illetve szavatolták. Egy nemrégiben előkerült 1622. évi váci püspöki jövedelem-kimutatás szerint külön összeg járt a városi csap- és mészárszék után is: „A Vácon, a keresztények kezében levő kocsmáltatásért 100 forint.[...] A mészárszékért 25 forintot vagy húst adtak.” (A lakosok előbb teljesen el akarták töröltetni a csapszék-adót, majd annak 25 Ft-ra csökkentését kérelA HÓDOLT MEGYE TÖRTÉNETE 513 78.). Bevezetéséhez tehát nem tájékozottság hiányzott, hanem valami más megfontolások tartották vissza attól a földesurakat. Ugyanakkor Balassa Imréné Bosnyák Judith pesti és hevesi uradalmának 1635. évi urbáriuma jól mutatja az egyes megyékben dívó szokások közti különbségeket; a földesasszony az előbbiben summával, az utóbbiban nem is egy helyütt telkenként adóztatott, 1. SZAKÁLY 1981, 208. 1075 PURJESZ 1958, 179-180.; MAKKAI 1957, 120. - Ezt a magyarázatot adja 1672. szeptember 16-i bejegyzés is, 1. BOROSY 1983-1986, II. 1599. sz. 1076 EACH 1963,135-198. (Tudomást sem vesz a nagyszámú summás és taksás faluról és a királyi magyarországitól — egyébként ellenkező irányban eltérő — hódoltsági és erdélyi helyzetről.) Ez a felfogás kísért az ugyanaz idő tájt írt, de a nagy késéssel megjelent „tízkötetes” Magyarország történetében (MT III. 319-352. és 977-981.), sőt a legújabb gazdaságtörténeti összefoglalásban is (MGt 91-101.). 1077 Varga János monumentális monográfiája ugyan fejezetcímekben deklarálta, hogy a „tizenötéves háború” után „a klasszikus formájú örökösjobbágy-rendszer megmerevedésének befejező periódusa következett” (VARGA 1969,104.), és hogy „a jobbágy mint földesúri tulajdon” szerepelt a továbbiakban „az örökös jobbágyság rendszerében” (VARGA 1969,168.), ám ezen a kategorikus kijelentéseknek saját további fejtegetései is ellentmondanak (VARGA 1969,200-502. passim). 1078 pjyjx, Acta judicialia 1657: 1. 1079 SABB Koháiy-Coburg család lt. Misszilisek Pars IV № 2146. (Csábrág, 1675. június 9.) 1080 SABB Koháry-Coburg család lt. Misszilisek Pars IV IV № 2153. (1677. július 30.) 1081 SABB Koháry-Coburg család lt. Misszilisek Pars IV № 2053. (Kecskemét, 1677. augusztus 28.)
