Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Szakály Ferenc†: A hódolt megye története
471 mink kell, hogy — utóbb ugyan bizonyos vármegyei noszogatásra — valamennyi mezőváros és falu folyamatosan funkcionált a 17. század folyamán is.) Az alsóbb szintekre azonban itt nem terjeszkedünk ki, mert elsősorban azokat a városokat, amelyek jelen vizsgálatunkban domináltak, csak a közegéből kiemelkedő „három város”, esetleg Ráckevi hordozta. Ez alól felment bennünket, hogy — a korábbi szakirodalom mellett834 — immár olyan, területünkre vonatkozó elmélyült részfeldolgozásokkal rendelkezünk, amelyekhez nyugodtan fordulhat az olvasó módszeres és rendszeres felvilágosításokért.835 836 ^ • *836 3. A paraszti önvédelem kialakulása és Pest-Pilis-Solt megyei problémái Amennyire pillanatnyilag megítélhető, a parasztság önvédelmi szervezeteit: a parasztvármegyéket — az északabbi részeken a zapiszokaX, (szlovákul ’összeírás’) — az a „tizenötéves háború” idején született elkeserítő felfedezés segítette életre, hogy a sokhelyütt kettős függésben élő parasztság minden rendű-rangú katonasággal szemben teljesen magára van utalva. Az előző századhoz képest — a háború elhúzódásán és a pusztítás mértékén túl — a hajdúk elszaporodása lehetett az a minőségi változás, amely ezt a felismerést kikényszerítette. A hajdúság elszaporodása és tekintély-növekedése837 sajátosan hatott az önvédelmi szervezetek megvalósulására. Egyfelől: — mivel a hajdúk többsége természetesen paraszti származású volt —, bizonyította, hogy egy jó erőben levő földműves könnyen átképezhető katonává. Másfelől: mivel a törvények 1595-től fogva engedélyezték a parasztságnak a kóborló hajdúkkal szembeni fegyveres ellenállást,838 halványan kezdtek kirajzolódni a szerveződés törvényes alapjai. Innen már csak egy kurta lépés volt hátra addig a felismerésig, hogy kellően felfegyverkezve, a termelésből ki nem szakadt paraszt alkalmas lehet akár a kisebb irreguláris erők elleni védekezésre is. Ezt a felismerést erősítette a hajdúság földhöz juttatása (vagyis: visszavezetése korábbi foglalkozásukhoz), hiszen a hajdúvárosok a fegyverviselők és a termelők szintéziséből jöttek létre. (Bár fejlődésük, a kezdeti beilleszkedési nehézségek ellenére, az „elparasztosodás” irányában haladt, a bihari hajdúvárosokkal egészen az 1660-as évekig mozgósítható hadként számoltak.839) Szervezési minta után nem sokat kellett kutatni, hiszen a nagy mezővárosok hagyományos kerület-beosztása mintegy önmagát kínálta átvételre. Bár az utcakapitányok (-hadnagyok és -tizedesek) — egészen a kényszermunkások kiállításáig— számos más feladatkört is elláttak, elsődleges feladatuk a belső rendfenntartás, a lakosság erkölcsi állapotának kikémlelése és az volt, hogy válságos helyzetekben mozgósítsák az alájuk beosztottakat.840 Mint látni fogjuk, ugyanezek voltak a kialakuló parasztvármegyék fő funkciói is, nagyjában-egészében a két szervezet terminológiája is megfelelt egymásnak. Egy-egy paraszthadnagyság tehát afféle „széttagolt mezővárosnak” tekinthető, ahol a kerületeket az egyes falvak helyettesítették. Ilyen, alulról szerveződött paraszti önvédelmi szervezetekre ugyan kétségtelenül szükség volt, létrehozásuk mégis számtalan felsőbbségi érdeket sértett. Természetesen sem a török, sem a magyar földesurak és hatóságok nem örültek annak, hogy jobbágyaik az ő megkerülésükkel szervezkednek, s ezáltal olyan fegyveres erőhöz jutnak, amelyet, ki tudja, talán még velük szemben is bevethetnek majd.841 Ugyanakkor jól tudták, hogy valamit tenniük kell az 834 SZABÓ 1948. 835 HORVÁTH 1990, 137-199. - 17. századi adatok: passim, vő. SOÓS 1975, passim (a Pest-Pilis-Solt vármegyével szorosan együttműködő Heves-Külső-Szolnok megyében olyan eset-típusukra is találunk példákat, amelyek a mi megyénkben nem ragadhatok meg) és SZOLNOK I—II. passim. 836 Előadásunk vázrendszerét a parasztvármegyékről írott könyvünk (SZAKALY 1969a) adja, módszeresen ösz- szevetettük azonban az azóta megjelent Pest megyei adatokkal (BOROSY 1983-1986, I-Ш., vö. még SOÓS 1975, 24-26., ill. a számos adattal az egyes falvak történetében.). 837 Azt a fenyegetést, amelyet a hajdúság a magyar parasztságra jelentett, történetírásunk eddig még nem tudta kellőképpen érzékeltetni; a legközelebb KOMÁROMY 1898 és RÁCZ 1964 jutott a valósághoz. Az újabb irodalom változatlanul nem tud szabadulni a hajdúk iránt hagyományos, túlzottan elnéző értékeléstől, 1. NAGY 1983 és NAGY 1985, 81-96. (Vo. az ott felhasznált irodalommal: 292-293., 414-509. sz. jegyzetek). 838 Az uratlan gyalogos- és lovas katonákat, valamint azokat a zsoldosokat, akik „rablás vagy nyerészkedés céljából [...] kóborolnak”, ,paraszt kézzel is elfoghassák és az ügy elbírálása után az ilyeneknek azonnal fejüket vehessék” - 1595: 32. te. (CIH, II. 756-757.). 839 RÁCZ 1969. 840 Vó. DEBRECEN 1984, I. 176-179. 841 Ezt a gyanút erősítette meg a Császár Péter vezette 1631/1632. évi ún. parasztvármegyei felkelés (MAKKAI 1956, kiigazítása: SZABÁLY 1974, 35.). A HÓDOLT MEGYE TÖRTÉNETE
