Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Szakály Ferenc†: A hódolt megye története
466 SZAKALY FERENC vonatkozó törvényeket és ismét csak nagyobb településeit bevonta az árak és a mértékek limitálásába is.811 Végezetül, mielőtt az igazgatási struktúra leírásába kezdenénk, még egy megjegyzés: a szakirodalom még nem apercipiálta kellőképp, hogy a 16-17. század magyar írásbelisége mesz- sze-messze fejlettebb és kiterjedtebb volt, mint azt — például a 18. századból visszafele következtetve — elképzeltük.812 813 Ez azért kiemelendő, mert maga a levél is — legyen bár tartalma bármily kellemetlen a címzettre nézve — szolgálhatott hasznosítható ötletekkel: formulákkal, megoldásokkal és jogi ismeretekkel. 813 2. A helyhatóságok felépítése és működése Mint a kor összes magyar települését, a pest-pilis-solti mezővárosokat is bíró (főbíró, Nagykőrösön: öregbíró) irányította; természetesen az országos törvények, vármegyei és helyi, esetleg földesúri statútumok megszabta keretek között, ám lényegében egy személyben és egyszemélyi felelősséggel. A Hódoltságban és hódoltsági peremvidéken, ahol bíráknak egészen sajátos körülmények között kellett vezetniük és képviselniük közösségüket, nem is lehetett másként. A szokványos közigazgatási, bíráskodási és rendészeti stb. feladatok ellátása mellett — vagy éppen azok közepette — naponta szembe kellett nézniük váratlan és veszélyes helyzetekkel, amelyek nagy diplomáciai érzéket, gyors felmérő és alkalmazkodó képességet kívántak meg. Elég csak arra utalnunk, hogy minden, a településre vetődött hatalmasság — beleértve ezúttal a magyar végvári katonaságot is — azonnal a bíróért szalasztott, tőle követelt, őt szorongatta, s ha nem volt elégedett vele, gyakorta sértegette, bántalmazta, sőt az is előfordult, hogy megölte 814 A bírónak — néhány tanácsos és a nótárius társaságában — szinte állandóan a városházán kellett tartózkodnia, ha az elébe tornyosuló feladatoknak, külső kihívásoknak eleget akart tenni. (A debreceni jegyzőkönyvek szerint — amelyek némi hézaggal 1547 óta állnak rendelkezésünkre — legalább kétnaponként volt „fogadóórá”-ja — valójában inkább „fogadónap”-ja, beleértve a vasár- és ünnepnapokat is.815) A debreceniek nem szívesen engedték városon kívülre főbírójukat, s hogy milyen bölcsen cselekedtek, azt éppen a nagykőrösi számadáskönyv adatai bizonyítják ékesen. Mezővárosainktól ugyanis mind a török, mind pedig a magyar fél elvárta, hogy legalább a fontosabb adókat maga a bíró szolgáltassa be Budán és Pesten, illetve Szécsényben, majd Füleken, ami évi négy-öt felmenetelt bizonyára igényelt: 1639-ben legalább ötször fordult meg Budán és egyszer Szolnokon a körösi bíró.816 (Nagykőrös afféle fogadót is tartott Pesten, hogy a városi küldötteknek legalább a szállásra ne kelljen költenie, s ne terheljék beszállásukkal a közmondásosan nagyon elnyomorodott budai és pesti magyarokat sem.817) Ha a török és magyar hatalmasságok valamiért — esetleg merőben magánjellegű okból — nehezteltek a mezővárosra, annak bírája vagy küldöttei hamar tömlőében találták magukat. Ezek a letartóztatások általában nem mentek vérre: egyfajta rituálé szerint azt célozták, hogy a közösségből minél nagyobb összeget lehessen kicsikarni szabadon bocsátásukért. Kecskeméten már a 16. század végén, Nagykőrösön pedig 1626-tól kezdve volt másodbíró is, akit a jelek szerint a bíró választott maga mellé a tanács tagjai közül, elsősorban a városgazdaság felügyeletére. (Ami Debrecenben nem jelentette azt, hogy a tanácsosi rangsort is ő vezette volna, s a bíró távollétében automatikusan ő lett a substitutus.) A tanács megszerveződésének alapja — legalábbis bizonyos nagyságrend felett — a több utcát magába foglaló járás, kerület, vagy szer volt, amelyeknek élén utcakapitány, utcahadnagy 811A vármegye 1660 elején Kecskemét, Cegléd, Kőrös, Pataj, Vác és Ráckeve oppidumok, Abony, Főt, Veresegyháza, Mácsa, Vecse, Dömsöd, Csaba, Nagykáta és Szecső possessiok bíróit és iparosait hívta meg az élelmiszerek, iparcikkek és a hentesáruk árának, valamint az értékek — az országgyűlés végzései szerinti — igazítására (BOROSY 1983-1986, I. 577. sz.). 812 Vó. például TÓTH 1996. 813 Ebben az alfejezetben a Debrecen története kivételesen jól sikerült „Városi önkormányzat; városvezetés” c. fejezetére támaszkodtunk (DEBRECEN 1984,1. 175-204.). 814 Vó. HEGYI 1976, 169-181. (különösen: 178.). 815 A Debrecen története I. sajátosképp alig hasznosította az előmunkálatként készült Debrecen város magisztrátusának jegyzőkönyveit, s így az ügyintézési napok számának alakulásáról nincs módunk áttekintést adni. 816 Azon adatok, amelyeknél csak az évszámot, ám lelőhelyet nem adtunk, mind a nagykőrösi számadáskönyvekből származnak: SZILÁDY-SZILÁGYI 1863,1. 817 FEKETE 1944, 159-160.
