Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Szakály Ferenc†: A hódolt megye története
A HÓDOLT MEGYE TÖRTÉNETE 441 Bár — mint várható volt — leggyakrabban a kikelet és az aratás közti tavaszi hónapokban, legritkábban pedig — talán a szüret utómunkálatai miatt — októberben volt összejövetel, látható, hogy a nemesi vármegye működését a legkeményebb tél sem akadályozta számottevően, sőt karácsony előtt afféle kisebb „zárás előtti hajrára” is sor került. Ehhez persze tudni kell, hogy a gyűléseket jobbára csak a tisztségviselők, a nagybirtokosok képviselői látogatták rendszeresen; a többieket a kényszerítő határozatok sem tudták megjelenésre kényszeríteni.722 Hacsak nem álltak egyszersmind végvári szolgálatban, természetesen azok is általában vidéki kúriájukban tartózkodtak, akik tisztségvállalásra adták fejüket, ám a székhelyen — vagyis: Szécsény, majd Fülek várában — is igyekeztek maguknak házat szerezni. Ez a folyamat a század utolsó harmadára olyan méreteket öltött, hogy a közkatonák java része a falakon kívüli hóstátba szorult ki.723 Ez nem kevés súrlódást okozott a Füleken székelő és ott székházzal is rendelkező Pest-Pilis-Solt — valamint Heves-Külső-Szolnok és Nógrád-Kishont vármegyék —, illetve a — vármegyei tisztikarral egyébként szorosan összefonódott — helyi katonai vezetés között. Mielőtt azonban a működés részleteire térnénk, vizsgáljuk meg azoknak az áldozatkész férfiaknak (hiányos) névsorát, akik az egyesült vármegye hajóját a török megszállás második századának Scyllái és Charybdisei között átkormányozták. Már itt el kell ugyanis mondanunk, hogy azok az előnyök, amelyek a tisztségvállalással jártak (esetleg 100 forintig teijedő tiszteletdíj, kiszállási illetékek és egyéb kedvezmények),724 nem álltak arányban a vele járó megpróbáltatásokkal, sőt veszélyekkel. A vármegyei vezetésnek szót kellett értenie a bécsi kormány- szervekkel és azok „kihelyezett” magyarországi egységeivel, a Magyar Kamarával, a helyi katonai vezetéssel (a nagyhatalmú kerületi főkapitányokkal — különösen a bányavidékivel [érsekújvárival] és a felső-magyarországival [kassaival]), a rendi főméltóságokkal, időről időre az erdélyi fejedelmek Felső-Magyarországra is kiteijeszkedő adminisztrációjával. S természetesen tekintettel kellett lenniük azoknak a befolyásos nagybirtokosoknak kívánságaira és érdekeire is, akiknek állásfoglalása valamilyen formában kihathatott a vármegye ügyeire. A török jelenléte ugyan időről időre szintén hathatott a füleki döntésekre, de alapvetően nem befolyásolta azokat, hiszen a vármegye működése eleve azon a fikción alapult, hogy a török a megszállást a lehetséges mértékig negligálni kell. (Ennek megfelelően a vármegyei jegyzőkönyvekben alig-alig olvashatunk a törökökről és cselekedeteikről.)725 A főispáni tiszttel a 17. század első felében sincs tennivalónk: a hagyományoknak megfelelően Pest-Pilis-Solt vármegyének ekkortájt sem volt első számú tisztségviselője. A változás 1656 koratavaszán következett be, amikor is III. Ferdinánd király — ismeretlen oknál fogva — gróf gyarmati Balassa Imrét nevezte ki a vármegye főispánjává.726 Balassa 1669-ben aranysarkantyús vitéznek, királyi tanácsosnak és kamarásnak, a besztercei, divényi, kékkői, salgói, surányi és eberhardkői uradalom örökös urának mondotta magát, részbirtokos volt a gyarmati uradalomban is, megkapta a gyarmati főkapitányi tisztet, s — mint láthattuk — viszonylag számottevő Pest megyei birtokkal rendelkezett.727 Balassa neve mellett a vármegyei jegyzőkönyvekben először 1656. április 20-án tűnik fel a „főispán”-i cím, ami nem jelenti azt, hogy a vármegyei tisztikar egy csapásra belenyugodott volna e váratlan változtatásba. Hosszú alkudozás kezdődött, miközben a tisztikar hol elismerte, hol kétségbe vonta Balassa kinevezésének jogosságát, akivel egyébként gyarmati főkapitányként is voltak súrlódásai.728 Az univerzitás elszántságát alighanem Wesselényi Ferenc nádor buzdítása erősítette, aki esküdt ellensége volt Balassának, s aligha lehet véletlen, hogy — a Balassa kinevezéséhez hasonlóan tisztázatlan körülmények között — valamikor 1659 végén, 1660 elején ő kapta meg 722 Ilyes statútumokat ugyan csak a Pest-Pilis-Solt vármegyével szorosan együttműködő Nógrád és Heves-Külső- Szolnok vármegyéből (1667: CSM IV/1. 247.) ismerünk, nyilván Pest-Pilis-Solt is alkotott ilyet. Láthatólag a helyben „lakó” Nógrád is sokat foglalkozott az érdekeltek érdektelenségével (TÓTH s. a., II. 16. (1652. március 4-5.) és 36. (1653. április 28-29.). 723 BENCZÉDI 1983, 101-102. 724 Heves-Külső-Szolnok vármegyei párhuzamokra 1. SZEDERKÉNYI 1890-1893, III. 285-286. 725 Pest-Pilis-Solt vármegye ránk maradt közgyűlési jegyzőkönyveiben mindössze a bejegyzések 3%-ában esik szó törökről, s akkor is többnyire felsőbbségi leiratokban, 1. BOROSY 1983-1986 I. 241., II. 274. és III. 272. (a névmutató megfelelő helyén). 726 NAGY 1857-1868,1. 126. (I. jegyz.); HORVÁTH 1995, 144-145. (az alábbiakban ennek előadását követjük, s a benne nem szereplő kiegészítésekre utalunk külön jegyzetben). 727 SZAKALY 1995a, 95. és BOROSY 1983-1986, II. passim (1. a névmutatót: 225.). 728 PÁLMÁNY 1986, 62-63. és SZAKÁLY 1995a, 60.
