Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Szakály Ferenc†: A hódolt megye története
442 SZAKALY FERENC Pest-Pilis-Solt főispáni méltóságát. Amikor 1660. január 8-án képviseletében Koháry István füleki főkapitány átadta a közösségnek a Wesselényi költségén vésetett arany pecsétnyomót — amelynek elkészítését az országgyűlés 1659-ben külön törvénycikkben rendelte el, s amelyen rendhagyó módon ott szerepel a készíttető neve (C[OMES] FRANCISCUS WESSELENI PA- LATINVS 1659 SIGILfLUM] COMITATUS PEST PILIS SOLT) — az összegyűltek, úgymond, örömmel vettek tudomásul a változást.729 A váltás körülményei tisztázásra várnak. Nem tudjuk például, hogy a nádor személyes érdemei elismeréseként vagy pedig azért nyerte el ezt a méltóságot, mert az udvar a továbbiakban nem akarta főispán nélkül hagyni az ország központi fekvésű — igaz, pillanatnyilag török megszállás alatt álló — közigazgatási egységét. A végeredmény az lett, hogy a rendi Magyarország felszámolásáig a mindenkori nádor lett Pest-Pilis-Solt főispánja. Ez a megállapítás, paradox módon, éppen a török megszállás utolsó másfél évtizedére áll a legkevésbé. I. Lipót az ellene szervezkedő és törökkel cimboráié Wesselényi halála (1666) után visszatért elődei 16. századi gyakorlatához: egyebek között a nádori tiszt betöltetlenül hagyásával figyelmeztette a rendeket türelmének határaira. A főispáni feladatkör ellátásával gróf Nádasdy Ferenc országbírót bízta meg, akit 1667 nyarán — Szelepcsényi György esztergomi érsekkel, a helytartóság elnökével együtt — az ország direktorának is megtett.730 A döntés nemcsak szokatlan — a nádort általában a királyi helytartó szokta helyettesíteni (pontosabban: mivel a nádor jogköre szinte teljesen átszállóit rá, pótolni) —, hanem meglehetősen pikáns, hiszen — igaz, némileg megkésve — Nádasdyt is perbe fogták az összeesküvésben való részvétel miatt. A vármegye 1671. január 14-i közgyűlésén olvasták fel a királyi leiratot: a nádori szék üresedése miatt Szelepcsényi érseket bízta meg a nádori teendők ellátásával, a bebörtönzött Nádasdy országbírói tisztségét pedig Forgách Adómra ruházta.731 Ezzel helyreállt a hagyományos rend, miszerint a nádor teljes ügykörét — beleértve immár a Pest-Pilis-Solt vármegye kormányzását is — a locumtenens veszi át.732 Miután az 1681. évi soproni országgyűlés gróf Esterházy Pált választotta meg a nádori tisztre, a vármegyei főis- pánság ügye — immár véglegesen — visszazökkent az 1660-ban kialakult kerékvágásába.733 A vármegyei életet ténylegesen irányító alispánok és az aprómunka oroszlánrészét végző szolgabírák természetesen egészen más közegből származtak, mint névleges főnökük, a főispán.734 A tisztikar közelebbi vizsgálata azt is megvilágítja majd, hogy tisztségviselők honnét származtak s milyen kapcsolatban álltak azzal a területtel, amelyet kívülről igazgattak stb. Szemben a — számos nyugat-dunántúli vármegyében még ekkor is kísértő — középkori gyakorlattal, Pest-Pilis-Soltban semmi jele, hogy az alispán afféle főispáni „helytartó’’-ként viselkedett volna, akivel szemben az eleve más társadalmi rétegekből származó, választott szolgabírák képviselik a helyi nemesség érdekeit. A tisztikar tevékenységének jellemzése előtt bőséges ízelítőt adunk azoknak a névsorából, akik az alispáni, a szolgabírói és jegyzői stb. tisztet betöltötték a 17. századi Pest-Pilis-Solt vármegyében. Összeállításunk a vármegyei jegyzőkönyvek,735 más, koherensnek tekinthető forrásbázisok736 és szórványadatok alapján készült,737 természetesen a teljesség igénye nélkül. Hiányosságai különösen a század első felében ütköznek ki, amikor is csak az alispánok névjegyzéke tekinthető — úgy-ahogy — hézagmentesnek (az is csak 1629-től kezdve), a szolgabíráknál gyakran azt sem tudtuk pontosan meghatározni, hogy az újratelepülés után túl nagynak bizonyult Pest megyét mikor osztották fel két — kecskeméti és váci — járásra. (Ez valamikor jóval 1656 előtt következhetett be.) 729 A pecsét leírása és fotója: HORVÁTH 1982, 52. és 245. 730 BOROSY 1983-1986, II. 1140. sz. 731 BOROSY 1983-1986, II. 1444. sz. 732 Erről 1. EMBER 1946, 91-106. 733 A vármegyei követek 1681. június 30-án jelentették Esterházy nádorrá választását, de a közgyűlési jegyzőkönyv lapjain csak 1682. június 5-én bukkan fel főispánként. Ekkor a vármegye úgy határozott, hogy jelezni kell a főispánnak, a vármegyei tisztségviselők megbízatása lejárt (BOROSY 1983-1986, III. 2099. és 2136. sz-ok). 734 Jellemző, hogy az 1660-ban alispánná választott Bene János, akinek apja a Balassa család szervitora volt, semminő engedményre sem kapható családja egykori patrónusával szemben (HORVÁTH 1995a, 146.). 735 BOROSY 1983-1986,1—III. passim. - Megjegyzendő, hogy ezekből is elsősorban csak a tisztújításokra vonatkozó adatokat hasznosítottuk; az egész forrásanyag feldolgozása — jóllehet már most látható, hogy számos tanulságot rejtene — külön kötetet igényelne. (Nem vállalkoztunk a regesztakiadásban megbúvó esetleges hibáknak az eredetivel való összevetése útján való korrigálására sem.) 736 TÓTH s. a., II. (1. a névmutatót); MOCSÁRY 1820-1826, IV passim. 737 Ilyennek tekintettük a nemrégiben közzétett dikajegyzékeket, 1. SZAKALY 1995a.
