Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Szakály Ferenc†: A hódolt megye története
429 Vácot természetesen nem a vár, hanem a Habsburgokkal 1606 óta sorozatosan megújított békeszerződések (Bécs, 1615; Komárom 1618) ereje óvta meg a török ostromtól. A törökök legott visszakövetelték azonban, mihelyt a környék időlegesen szövetségesük és védencük, Bethlen Gábor erdélyi fejedelem fennhatósága alá került. A Lippa átadásán (1616) felbátorodott Porta ragaszkodott hozzá, hogy — mivel, úgymond, sem az esztergomi, sem a budai törökök nem járhatnak biztonsággal a váci őrség miatt648 — Bethlen önként mondjon le róla. Ezzel tovább szaporították volna azon precedensek számát, miszerint az egyszer már török birtokban volt vár visszakövetelhető, s lám, akad magyar, aki akceptálja is ezen felfogást. Ezért a nagy- vezírt kis híján a guta ütötte meg, amikor értesült arról, hogy a türelmetlen Karakas Mehmed budai pasa 1620. november 4-én —jószerivel „menetből” — fegyverrel szerezte meg Vácot. „Micsoda Vác; egy rossz palánkocska — dühöngött Bethlen megbízottja előtt —, ha onnan had indult is, az tieitek is kimentek belőle. Miért kellett tehát [...] ily bolondul arra menni, nemde mindennap nem lehetett volna-e meg, hogy hatalommal elfoglalhatták volna az több vezérek is, kik Budán laktak, de nem hatalmat akartunk mi Vácon mutatni, hanem barátságos megadást néztük és kerestük benne, hogy az kötött békesség meg ne bántattatnék”.649 Vác elestével megszűnt a Pest mögötti kellemetlen keresztény beszögellés, s miután az utolsó sikeres hadjárat során — 27 napos ellenállás után — 1663. november elején hasonló történt Nógráddal is, gyakorlatilag helyreállott Buda várának az 1595-at követő években „felpattant” védősisakja is. 2. A településpusztulás üteme. Tatár- és hajdújárások Pest, Pilis és Solt lakosságának bizonyos könnyebbséget jelenthetett volna, hogy területén viszonylag rövid ideig— a tizenhárom esztendőből, „mindössze” szűk háromnegyed esztendeig — „feküdtek” ostromló hadak. Ezekről ugyanis tudnivaló, hogy nemcsak táborhelyük környékét élték ki, hanem irreguláris elemeik távoli „kirándulások”-ra vállalkoztak, s alkalmasint az ostromlott vár egész tágabb környékét is képesek voltak elnépteleníteni. Következésképp nemcsak Buda, Vác és Visegrád rendszeres vívásai, hanem valamennyi, a megyéink határai mentén folyó várostrom súlyos veszélyt jelentett ezek lakosságára is. A legtöbbet alighanem a pilisi részek szenvedték, amelyekre Székesfehérvár, Esztergom és Buda ostromai egyaránt kihatottak, s amely 1602-ben totálisan elnéptelenedettnek tűnik.650 (Amihez persze nagyban hozzájárult az is, hogy Esztergom 1595. évi visszavétele után a vár főkapitánya, Pálfíy Miklós Esztergom környékére telepítette 13 Buda környéki helység [közte Óbuda] lakosságát.651) Az ország későbbi nádora, Illésházy István (1608-1609) egyenesen úgy tudta, hogy az ún. szabad hajdúság, a lakosság kipusztulása miatt, éppen itt alakult ki: „Ez időben az faluk és várasok Buda és Esztergom körül mind puszták voltak, elfutott rúla az nép. Ezek közül az futott nép közül és a fizetetlen gyalogok közül, kiknek semmi fizetések nem volt, szabad hajdúk támadtak; ezek csak itt, az fölső Magyarországon többen voltak háromezernél. Ezek nagy kárt tettek sokszor az törökökben, meg is verték őket gyakorta, Budán alól várasokat elrablottak, nagy sok nyereséget nyertek az törököktől, Budán alól 20-25 mérföldnyire elmentek, Mohácsot, Szekszárdot, Tobolyát (Bácska-Topolya) megvették, és hátratérőben az törökök meg- víttak velek, de igen megverték az mieink őket, nagy vitézséget cselekedtek őmagoktul, szabad akartjokbul, senki sem fizetett nekik. Baranyában, Somogyságban sok kastélyokat vertek fel, és meg is vettek az törököktül és felprédálták, elégették.” — úja feljegyzéseiben az 1598. évnél.652 (Szabad hajdúk természetesen már korábban is voltak — az országgyűlés többször elrendelte kiirtásukat653 —, Illésházy szavait nyilvánvalóan úgy kell értenünk, hogy azon „generációjuk”, amely a „tizenötéves háború”-ban oly jelentős szerepet kapott, innen rajzott ki.654) A HÓDOLT MEGYE TÖRTÉNETE 648 ANGYAL 1937, 228. 649 Konstantinápoly, 1620. november 29.: RIMAY 233-234. - Vác feladása nagy felháborodást váltott ki a királyi Magyarországon is: az 1622. évi országgyűlés törvényben ítélte el, 1. CIH III. 171., 229. és 235. (1622: 73. te.), Bethlen pedig vizsgálatot indított Sthrucz Ferenc főkapitány ellen, 1. SZILÁGYI 1879, 429-436., vö. VTT I. 74-76. 650 KÁRPÁTHY-KRAVJÁNSZKY 1936, 13-14.; ILLÉSHÁZY passim; VERESS 1910, 70. és GÁL 1988, 33. 651 TAKÁTS 1903; BTOE 25-37. és vö. GÁL 1988, 33. (18. sz. jegyz.). 652 ILLÉSHÁZY 55-56. 653 CIH III. passim. 654 A pilisi vidék korábban is nagy vonzerőt gyakorolt a portyázó végbeliekre. Például erejéhez mérve feltűnően sokszor támadták Zsámbékot, Gesztest és Vált, amelyek elzárták útjukat Buda és azon rejtekhelyek felé, ahol zsákmányra lesve megbújhattak (TAKATS-ECKHART-SZEKFŰ 1915-1917, I. passim.).
