Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Szakály Ferenc†: A hódolt megye története
A HÓDOLT MEGYE TÖRTÉNETE 421 kamara rendelkezése alá tartozó birtokokat — az óbudai és visegrádi614 uradalom, a zsámbéki királyi vadászkastély s néhány egyházi uradalom tartozékait — kezdetben időleges vagy végleges eladományozással igyekeztek bent tartani a magyar adóztatás rendszerébe. A kapcsolat azonban semmiképpen sem lehetett olyannyira laza, amennyire a gyér forrásanyag alapján vélnénk, annak dacára, hogy az 1528-tól fennmaradt komáromi urbáriumokban csak 1569-ben tűnnek fel a minden bizonnyal már valamivel korábban is adóztatott pilisi haszonvételek. (Ez évben három tagú bizottság járta be a komáromi uradalmat, a jelek szerint beleértve a Buda környéki falvakat is, ezt a bejárási sorrend árulja el.) Egyébként inkább csak azt tudjuk meg belőle, hogy a falvak „keresztényi szeretetük, igazi fóldesuruk iránti hűségük” ösztönzésére adóznak magyar részre is. Méghozzá a budai pasa hozzájárulásával, hiszen az 1566-ban elpusztult Torda és Vácrévi az ő levelével igazolta, hogy mi miatt nem tudott adózni.615 A pilisi helységeket megtaláljuk az 1592. évi komáromi urbáriumban is, amelyből az derül ki, hogy — a valós változásra érzékenyen — egyes falvak adója csökkent, másoké növekedett, de valamennyien rákényszerültek egy újabb adónem: egy-egy 5-12 forint értékű török vagy perzsa szőnyeg beszolgáltatására. Az egyes adófajták bemutatására térve, azt az állami adóval és a tizedekkel kezdjük, hiszen ezek esetében olyan forrásokkal rendelkezünk, amelyek egységes szempontból — szán614 A visegrádi uradalom legfontosabb tartozékai a Duna túloldalán feküdtek, amelyek közül éppen a legjelentősebb, Nagymaros nehéz sorsa mutatja legékesszólóbban az officiális-rendszer visszásságait. A mezőváros előbb oláhújvári várnagyok kezén hányódott (az itteni officiálisokról vö. OBORNI 1991), majd felét 1566-ban Forgách Imre trencséni főispán, a másik felét pedig 1575-ben Vratkovics (Rácz) Pál oláhújvári kapitány kapta haszonélvezetbe. Ezek aztán egymással versengve sanyargatták a gazdagnak híreit várost, amelynek terhei azután sem sokat enyhültek, hogy 1586-ban Vratkovics elhunytával a második felet a Magyar Kamara saját kezelésbe vette. Forgách egészen a „tizenötéves háború” nyitányáig hatalmaskodott a településen (SZAKÁLY 1995d, 231-236.). 615 GÁL 1988, 31. Az Esztergom megyéhez sorolt pilisi helységek a 16. századi dikajegyzékekben (1572-1588)
