Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Szakály Ferenc†: A hódolt megye története
422 SZAKALY FERENC dékuk szerint — teljes képet adnak az egész Pest és — többnyire — Solt megyéről. így lehetőséget kínálnak arra, hogy a magyar adóztatás e két szektorának hatékonyságot jószerivel statisztikailag mérjük. A török adóösszeírások, illetve a dikajegyzékekben felsorolt adófizető falvak összevetéséből könnyűszerrel leolvashatjuk a „telítettségi index”-et, vagyis: azt az arányszámot, amely megmutatja, hogy a lakott települések hányad részére terjedt ki a dikaszedés. Méghozzá nem egy-egy véletlenszerűen kiválasztott évből, hanem folyamatában, hiszen nem kevesebb mint tizenöt jegyzékkel (és azok megannyi változatával) rendelkezünk immár kiadva, s így 1565-től lényegében a sorsdöntő változásokat hozó „tizenötéves háború” küszöbéig (1590) ötéves metszetekben követhetjük nyomon a változásokat.616 Ezzel a módszerrel az alábbi eredményre jutunk: Megrótt helységek száma Befolyt összeg (Ft) Mentesített helységek Helységek száma összesen 1565 78 149778 1570* 88 + 16 = 104 1449 + 160 = 1609104 1574 77 + 11 = 88 1533,5 + 174 = 1707,588 1578 81 + 14 = 95 1477 + 214 = 169195 1582 78 + 15 = 93** 1443 + 170 = 1613 10 103 1588 88 + 14 = 102 1572 1 + 175 1 = 1748102 * Elől a Pest, + jel után a Solt megyei helységek. ** A nem Pest és Solt megyei helységek közül itt felsorolt Csongrád mezőváros adatai nélkül. Már az 1550. évi dikajegyzék is határozott, jó eredményeket hozó kezdetekre utal, bár megrótt 38 Pest és 12 Solt megyei helység természetesen jócskán elmaradt a térség lakott településeinek számától. Megnyugtató benyomást kelt az ötéves bontásban felvett táblázat is, hiszen mind a helységek számában, mind a befolyt — vagy remélt — összegekben kiegyensúlyozott tendenciát mutat. A közelebbi vizsgálat már nem jár ennyire pozitív eredménnyel, hiszen a szandzsák-defterekből megállapítható, hogy csupán a mai Pest megye területén 1562- ben 161,1580-ban pedig 159 élő település akadt,617 természetesen a Kecskeméttől délre esőket és a Solt megyeieket nem számítva. Vagyis a „telítettségi mutató” 48,4%, majd 64,8%-os. Azt aztán már csak a helységszintig hatoló kutatások tudnák megvilágítani, előbb a lakott helységek fele, utóbb több mint harmada miért hiányzik a dikajegyzékből, amire itt, legnagyobb sajnálatunkra, nem vállalkozhatunk.618 A dikaszedők, úgy tűnik, 1564 előtt egyáltalán nem érdeklődtek a magánföldesurak és a király által egyébként rendesen adóztatott Pilis megye iránt (que post captam et acceptam Budam per Cesarem Turearum Romanorum Cesari Regieque Maiestatibus hectenus nichil solverunt, nunc per me dicati sunt — írta Nilkai Mihály deák). 1564-ben az első részlet megfizetésére összesen 6 falut (= 43,5 porta), a második részletére 8 helységet (61,5 porta) sikerült rászorítani, köztük Tököt (7,5 porta), Zsámbékot (7,5), majd mellettük (ekkor 8-8 portával) Békásmegyert (6), Óbudát (7) és Szentendrét (5). A dikátor 30 olyan pusztát regisztrált — mindet már a mai Komárom (akkor Esztergom) megyében —, amelyeket nem lehetett megadóztatni. 1565-től aztán az addig készségesnek mutatkozók is felmondták az engedelmességet; közülük végül is csak néhány Esztergom megyei falut sikerült rendszeres állami adózásra fogni (1574: Sütő, Bajna, Kesztölc = 29 porta = 29 Ft). (1588-ban Pilis megye ismét feltűnik a dikajegyzékek sorában, sőt a jegyzékhez csatlakozó elszámolás szerint a 39 helység — amelyek között bőven találunk Komárom és Fejér megyeiket is — 64 portájából valóban befolyt a két terminusra 1 forint 25 dénárban ez évben megállapított összeg. Még azoké a helységeké is, amelyek neve mellett dikaszám nem szerepel, hiszen ezek közül hat dikájáról úgyszintén kiderül, hogy nem Szénássy Menyhért dikátor, hanem bizonyos Aranyassy vette fel.619 616 Ezek a következők: SZAKÁLY 1995a, 25-32. (1/4. sz.), 33-36. (1/5. sz.), 39-42. 0/7a. sz.), 47-49. (II/9a. sz.), 51-54. (1/10. sz.), 59-62. (12. sz.). - Itt kell megemlítenünk, hogy a Bártfai Szabó László által kivonatosan közölt 1552. dikajegyzék-töredék (PEST 1581. sz. = SZAKÁLY 1995a, 26-27., 1/2. sz.) lelőhelye valójában nem a MÓL, hanem a RGY Jerney Gyűjteménye őrzi. 617 Hegyi Klára szíves közlése, aki a számításokat KÁLDYNAGY 1985, passim és BAYERLE 1973 alapján végezte el. 618 Buda és Pest például azért, mert továbbra is érvényben maradt János királytól kapott mentessége 1. KUBINYI 1973, 211-212. (Igaz persze, hogy ezt a tényt is jelezni szokták.) 619 1564: MOL, MKA Conscriptiones portarum Tomus XL. 123124, 1565: Uo. 128, 134, 149-150, 1567: 166, 1569: 171, 172, 1572-574: 188, 192 és 202; SZAKÁLY 1995a, 63-64. (I. 13. sz.).
