Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Szakály Ferenc†: A hódolt megye története
420 SZAKÁLY FERENC Feltűnik továbbá, hogy Egernek a Duna-Tisza közén egyáltalán nem jutott egyházi birtok, hacsak azt nem vesszük, hogy az uralkodó időről időre egri tisztekre bízta a Pozsonyba menekült óbudai apácák mezővárosának, Ceglédnek védelmét, ami rendszerint oda vezetett, hogy az erőszakosabb „védelmezők” második — sőt első — földesúrként viselkedtek az alávetettekkel szemben. Például aligha lehetett a váci püspök ínyére, hogy a birtokait hasznosító Krusics János csábrági és korponai főkapitány 1576-ban államközi bonyodalmat támasztott erőszakos fellépésével: „Sokszor immár mi Kruszit János dolgát tefelségednek megjelentöttük, minemű ostor alatt tartja az hatalmas császár jobbágyit, ki miatt immár sokan elpusztultanak, mint ím mastan is nem tudjuk minemű püspökök kezében bíztanak némöly falukat, kikre véres nyársakat küldözvén, nagy sarcoltatás és ostorozás alatt készzeriti [sic!] ükét, hogy adózzanak és oda szolgáljanak” — panaszolta Szokollu Musztafa budai pasa 1576. augusztus 24-én Miksa főhercegnek, majd szeptember 16-i levelében is visszatért e témára: „De azmint látjuk, az tieitök ebben igön keveset állanak meg, mivel hogy ide által Tömösvárig, ide alá Nándortej érvárig az mi kegyelemes fejedelmünk jószágát minden nagy ostor alatt készörítik az adózásra, némölyeket fölvösznek helyökről és az ünnön határokban szállítják, várasról várasra, falukról falukra vérös nyársakat küldöznek, úgy sanyargatják az szegénségöt, mint ím mastan is Kruszyth János Vác várasára és az környül való falukra, tulajdon az mi magunk jószágára is: Becskére, Bercelre vérös nyársakat küldözött, annak fölötte égetéssel fenyögeti ükét; úgy annyira elröttentek szegényök, hogy mind el akarnak helyökbről futni...”603 (A budai apácák környékbeli falvai — ismeretlen módon — már korábban köznemesi kézre kerültek.604) Hangozzék is bármily furcsán, több kisajátítható egyházi birtok Soltig nem is igen akadt, mert a nagy tekintélyű budai és pesti testületek törzsbirtokai nem székhelyük közelében, hanem a Délkelet-Dunántúlon — vagyis: Sziget érdekszférájában —, illetve a Duna-Tisza köze déli részein és a Temesközben feküdtek, amelyek viszont Gyula vadászterületéhez tartoztak.605 Ha hihetünk az 1550. évi dikajegyzék606 tanúságának — amely, szerencsére, többnyire nemcsak a birtokosokat, hanem az esetleges officiálisokat is feltüntette —, az egri katonák olyképpen kárpótolták magukat, hogy azokra a köznemesi falvakra is kiterjesztették az offi- ciolatus intézményét, amelyeknek birtokosa nemcsak ismert volt, hanem azokra is, amelyeknek tulajdonosi — esetleg éppen egri katonaként607 — maguk is gondozhatták-védelmezhették- adóztathatták (volna) a magukét. A birtokos nemesség és testületek magára találásával természetesen Eger potenciális tartományában is végbement a közvetlenül a várhoz csatolt egyházi és magánföldesúri birtokok számának megcsappanása. Olyannyira, hogy a század második felében már csak a Nagy- és Kiskunság, a Jászság, valamint — a minket érdeklő területről — mindössze a köznemesi birtokaitól időlegesen visszaszerzett Kecskemét és néhány királyi birtoktest maradt végvári gyámkodás alatt.608 (Lásd a II. sz. térképlapot a kötet végén.) Ennek ellenére az officiolátus-rendszer itt bizonyult a legéletképesebbnek, ami persze egy evidencia, hiszen Sziget és Gyula 1566-ban elesvén, náluk gyengébb másodvonalbeli várak próbálták átvenni — többek között — az officiálisi rendszer alkalmazása során szerzett tapasztalatokat609 Azért említjük mégis, mert — a kunsági és a jászsági falvak kezelésével járó sajátos problémák miatt610 — így lett volna akkor is, ha Sziget és Gyula továbbra is keresztény kézen marad. Az említetteken kívül időlegesen egri katona kapta Ráckevi gondviselésének- adóztatásának jogát is,611 s csak közvetlenül Eger eleste előtt merült fel, hogy a rengeteg visszaélés és kisajátítás miatt a rendszert meg kellene szüntetni.612 Még Pest megyénél is rendhagyóbban alakult a Komárom érdekszférájába sorolt Pilis megye sorsa,613 amelyhez egyébként korábban semmiféle köze sem volt. Úgy tűnik, hogy a 603 TAKÁTS-ECKHART-SZEKFŰ 1915-1917, I. 118-120. (112-113. sz.). 604 PEST 1613 (1559)j 1622. és 1625. (1560) sz-ok. 605 Engel Pál szíves közlése. 606 SZAKALY 1995a, 19-26.1/1. (statisztikailag nem elemeztük, mert az officiálist nem mindig lehet egyértelműleg megkülönböztetni a foldesúrtól). 607 E feltevés ellenőrzését nem végeztük el. 608 Ezek térképen ábrázolva: SUGÁR 1977, 40. 609 pi Várpalota Thury György kapitánysága alatt, 1. TAKATS é. n., 77-78. 610 Vó. BOTKA 1988. és SUGÁR 1976, 5-10. 611 PEST 1628. (1559) sz. - Ferdinánd 1559-ben az üresedésben álló kalocsai érsekség birtokait is egri katonákra bízta (PEST 1615. sz.). 612 SUGÁR 1976, 9. 613 E részben mindvégig L. Gál Éva munkájára támaszkodtunk (GÁL 1988, 30-33.).
