Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Szakály Ferenc†: A hódolt megye története
A HÓDOLT MEGYE TÖRTÉNETE 409 Ez nyugat-európai körülmények között annyit jelentett volna, hogy az udvarhoz közelálló főnemesség, majd az ahhoz igazodó vidéki köznemesség is csakhamar követi a példát, pontosabban szólva: divatot. Nem így Magyarországon, ahol a nemesség — Mária királyné ügyesen kiépített környezetének (famíliájának) kivételével — mélységes gyanakvás szemlélte a Nyugatról a budai udvarba plántált idegen szokásokat, s így a királyné vonzódása a hitújítás iránt itt pontosan az ellenkező hatást váltotta ki. A magyar fő- és köznemesség valós érzelmeit az 1523. és 1525. évi végzések tükrözik, amelyek a lutheranizmus kiirtását rendelték el.522 A mohácsi csatavesztés után aztán legfeljebb elszánt hittérítők kísérletezhettek Buda környékén; maga a vár elkötelezetten katolikus uralkodók — Habsburg Ferdinánd (1527-1529) és Szapolyai János (1526-1527, 1529-1540) — kezén cserélődött, német lakossága pedig csaknem kivétel nélkül kivándorolt.523 Mivel Budán kívül az egész Pest, Pilis és Solt megye területén csupán két jelentős uradalmi központ akadt — az egyik (a visegrádi) úgyszintén az uralkodóé, Vác pedig a benne székelő püspöké volt —, a kiváltságolt és a köznép a földesúri központokból nem értesülhetett arról, hogy Luther tanainak „magyar olvasata” is van.524 Ha voltak olyan eltökélt hittérítők, akik a török megszállás előestéjén megkísérelték itt az új tanok terjesztését, azoknak leginkább a mezővárosokban volt keresnivalójuk,525 közülük sem mindenütt, hiszen a sokáig legjelentősebbnek tűnő Cegléd az óbudai apácák tulajdona volt, akik ezt aligha nézték volna jó szemmel. Ugyanakkor biztosra vehetjük, hogy a környékbeli nép — beleértve a parasztság tájékozottabb részét is — értesült a küszöbön álló egyházszakadásról s arról megvolt a saját véleménye. Frangepán Ferenc kalocsai érsek 1540-ben — egy különösen nekikeseredett pillanatában — egyenesen azt állította, hogy a Duna-Tisza köze egyházmegyéjébe eső része elveszett a katolicizmus számára.526 Ennek ellenére óvnánk azon olvasónkat, aki még emlékszik rá, hogy a visegrádi ferencesek már 1537-ben a környékbeli nép elfordulásáról panaszkodtak, hogy a két információt összekapcsolva arra következtessen: a majdani egyesült megye egész területe a reformáció térhódításának színterévé vált. E hipotézisnek ugyanis egyként ellentmond az az országos érvényű megfigyelés, miszerint a magyar népesség általában inkább csak az 1540-es évek vége felé döntött az új hit mellett, meg az, hogy mindeddig egyetlen protestáns gyülekezet megalakulásának időpontját sem sikerült az említett időpontnál korábbra visszavinni. (Nemcsak itt, másutt is ritkán, hiszen rendre hagyományon alapuló tévedésnek bizonyulnak például a legkorábbi kollégium 1531 körüli alapítására vonatkozó, addig sziklaszilárdnak tűnő megállapítások.527) S valóban: az 1540-es évekből — azoknak is inkább a második feléből — valók a lutheranizmus terjedésére vonatkozó első hiteles Pest megyei adatok is. Az első, wittenbergi egyetemre beiratkozott Pest megyei magyarok — Pesti Imre (1538), Pesti József (1540) és Körösi (Fraxinus) Bertalan (1541)528 — még csak a bontakozó érdeklődést tanúsítják. Az azonban már, hogy Bogdásai András 1546-ban Vácra „tért vissza” a híres egyetemvárosból, már meg- szilárdulóban levő, jó hírű egyházközség jele.529 (Alkalmasint arra gondolhatnónk, hogy az 1546. évi tahrir defterben a Német város mahalléban összeírt Ferenc pap előle húzódott Kosdra; igaz, helyette 1559-ben egy Gergely nevű — vélhetőleg katolikus — papot és Fülöp nevű iskolamestert találunk az újonnan összeírtak közt.530) Szavahihető forrásokkal, Skaricza Máté Szegedi Kis-életrajzával, illetve Sztárai Mihály 1551. évi levelével igazolható, hogy legkésőbb 1545-től, illetve 1551-ben lutheránus gyülekezet volt Cegléden és Ráckeviben (az előbbiben iskolamester is),531 s nyilvánvaló, hogy ezekre az évekre Kecskeméten is megvetette 522 ZOVÁNYI é. n., 18-67. és RÉVÉSZ 1925. 523 KUBINYI 1973, 208-209. 524 Ezt különösen HORVÁTH 1957 hangsúlyozza, aki a korai reformáció íróit patrónusaik szerint csoportosítva értékeli. 525 A mezővárosi reformációról 1. KLANTCZAY 1961, 65-139.; vö. SZAKALY 1995d, 9-12. 526 ETE ni. 468-450. (480. sz.). 527 DEBRECEN 1984,1. 572., még leginkább a pápai lutheránus iskola 1531. évi indulása valószínűsíthető: PÁPA 1981, 13. és PÁPA 1994, 579. 528 Laskai Csókás Péter: De homine... előszavában: StAE П, 1017. - Hogy a helynévből képzett vezetéknevekkel mily óvatosan kell bánni Körösi (Fraxinus) neve mutatja, hiszen a Nádasdy Tamás híres orvosa — Caspar Fraxinus (Körösi) — ugyanezen névkombinációt viselte, következésképp Bertalan valaminő rokona lehetett. Márpedig az utóbbiról tudjuk, hogy nem körösi, hanem szegedi családból származott, 1. SZMOLLÉNYI 1910, 68-69. (a családfán nem szerepel). 529 ZOVÁNYI é. n., 217. 530 KÁLDY-NAGY 1977, 203. 531 ETE 1902-1912, V 543-544.; Sztárai 1551. évi leveléhez 1. SZAKÁLY 1995d, 140-141.
