Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Szakály Ferenc†: A hódolt megye története
A HÓDOLT MEGYE TÖRTÉNETE 403 tisztségvállalás alól, arra azonban nemigen, hogy a tisztségek betöltetlenül maradtak volna.484 Hogy a bírói tiszt betöltése persze nem ment könnyen, jelzi, hogy helyenként a zsellérekre is sor került. A váci püspöki uradalomban 1578-ban Püspökszilágyon egy telkes zsellér (inquilinus sessionatus), Mogyoródon egy egyszerű zsellér (iudex inquilinus pro reverendissimo domino episcopo) bíróskodott; igaz, a többi faluban viszont általában egésztelkes jobbágy viselte a tisztséget.485 (Az ellenkező véglet: 1550-ben Nyáregyházán maga a fóldesúr töltötte be a bírói tisztet is. (,jSlyaregyhaaz Stephani Nyary [...] judex Stephanus Nyary dominus terrestris” — olvassuk az az évi dikajegyzékben.486) Az öntudatosodás kézenfekvő magyarázatának tűnik, hogy az egybeesett a magyar parasztságnak a kül- és belkereskedelembe való tömeges bekapcsolódásával487 (Ami nem a török megszállással párhuzamosan, a 16 század derekára, hanem — ismét csak 1514 tanulságai alapján — alakult ki, jóllehet ezt a visszada- tálást forrásanyag nem támogatja megfelelőképp.488) A részletekben itt nincs mód elmerülni, csupán annak megállapítására szorítkozunk, hogy a Hódoltság — idegen uralom alatt, természetes fejlődési közegéből kiszakítva — nem a megszállók kormányzati és jogszolgáltatási rendszeréhez, hanem a látszatra szétvert és szétzilálódott magyar feudalizmushoz kapcsolódott, mai kifejezéssel élve: azzal volt kompatibilis. Jól kifejezésre jut ez már a falusi és a mezővárosi kiadványokon is, amelyeken a török oklevéladásnak semminő nyoma nem fedezhető fel. A közhiteire igényt tartó iratok — például a tanács előtt létrejött szerződések — minden tekintetben a már rég megszilárdult középkori oklevéladási gyakorlatot követték: a kibocsátó és a megszólítottak megnevezésétől kezdve — a tárgy előadásán át — a datálásig és a megpecsételésig.489 S nem tapasztalható az sem, hogy csupán azért, mert egy oklevél a Hódoltságban keletkezett, gyanús hitelűnek vagy — főként — érvénytelennek tekintették volna. Ugyanez vonatkozik a hódoltsági falvak és mezővárosok nem közhitelű írásbeliségére is: a más településekkel, foldesurakkal és egyéb fensőbbségekkel folytatott (misszilis) levelezésre is, amelyet úgyszintén szokás volt megfelelő záradékkal (dátumhely, dátum, kibocsátó és pecsét) ellátni490 Önmagáért beszél, hogy a hódoltsági települések szokásrendjébe nem épültek bele torz, a hagyományos magyartól eltérő szokások, eljárások és megnyilatkozások. (Ami természetesen nem jelenti azt, hogy a szorgos néprajzi kutatás nem mutathat fel helyi keveredéseket, más etnikumoktól átvett szokásokat.) A jogszolgáltatás gyakorlatáról a kisebb települések szintjén csak óvatosan nyilatkozhatunk, igaz, a néhány ránk maradt adat, azt látszik igazolni, hogy az ugyanazon település lakosai között maga a tanács mint ítélőszék tett igazságot,491 s ha szomszédos települések viszályát kellett rendezni, úgy továbbra is ún. fogott bírák döntöttek.492 493 S ha az igazságtevés mutatott is fel helyi sajátosságokat, alapvonásaiban követte az érvényes magyar törvényeket és joggyakorlatot. Vagyis: fellebbezés esetén a Hódoltságon kívül is minden további nélkül beilleszthető volt a perfolyam szokványos keretei közé. Ennek a gyakorlatnak a forrásai hódoltság-történetünk legnagyobb rejtélyei közé tartoznak, hiszen a logika útján csak addig juthatunk el, hogy a jogalkalmazóknak mindössze két segédeszköz állott a rendelkezésére: az 1565-től már magyar fordításban is hozzáférhető Tripartitum493 és minden keresztény jog kiindulópontja, a Biblia (igaz, teljes fordításban ez 484 Ahol a faluhálózat sűrűn elhelyezkedő kis falvakból állt — mint a Dráva mentén vagy Zala megyében, úgy segítettek a gondon, hogy több helység összeállt egy bíróság-aljává (1. pl. MAKSAY 1990, passim). Erre azonban Pest megyéből egyelőre nem ismerünk példát. 485 MAKSAY 1959, 645. és 652. 486 SZAKÁLY 1995d, 20. 487 Vó. SZAKÁLY 1995d, 415-420. 488 Legalábbis a kérdéskörben klasszikusnak számító összefoglalások nem jelzik az erre vonatkozó adatanyag olyan rohamos gyarapodását, amilyet egy ilyen jelenség hátterében elvárhatnánk, vö. pl. EACH 1963, 58-67. és 86-91. 489 Különösen nagy tömegű hódoltsági misszilis található Nagyszombat város lt. misszilisei között és — természetesen — a központi kormányszervek közül elsősorban a Magyar Kamara különböző állagaiban (Nagymaros levelei pl. MOL MKR a Litterae ad Cameram exaratae sorozatában), de eredménnyel kutathatunk utánuk a magánföldesúri levéltárakban is, noha az utóbbiak közül nehéz volna olyat megnevezni, amely kifejezetten gazdag lenne Pest vagy Solt megyei misszilisekben. 490 SZAKALY 1997, 120. (Pest és Solt megye területéről nem rendelkezünk példával erre.) 491 Vö. pl. DVMJkv 1547-1575. passim. - Természetesen bonyolította a helyzetet, ha a helységnek több birtokosa volt: ez esetben gyakran előfordult, hogy a panaszos egyenest a földesúri székhez fordult. Mivel azonban a században rendkívül kevés erre utaló adattal rendelkezünk, valószínű, hogy a jobbágyok ötször is meggondolták, hogy kinti fórum elé terjesszék ügyüket; az úriszéket inkább csak végszükségben, fellebbezési fórumként vették igénybe. 492 SZAKÁLY 1997, 120. 493 yeres Balázs fordításában, Debrecenben: RMNy I. 207. sz.
