Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Szakály Ferenc†: A hódolt megye története
337 budai szandzsák pilisi részein, amelynek egykori lakói 1546 és 1559 között valamelyik szomszédos településre húzódtak.65 Az elköltözés oka általában nem a megszállóktól való félelem, hanem az volt, hogy — ahogy akkortájt mondtak — „útban feküdtek”, s a Hódoltságba betörő hajdúk zaklatták őket.66 (A hajdúveszély nemcsak a határ menti területeken, hanem a Hódoltság „mélyén” is fenyegette a termelő népesség biztonságát; egy 1560. évi defter-bejegyzés szerint a keceliek egy része is előlük költözött be a lényegesen nagyobb és ezáltal nagyobb védelmet ígérő Homokmégyre.)67 Mivel a budai szandzsákban 1546 és 1590 között bekövetkezett település-pusztulás és -újjáéledés mérlegét Hegyi Klára már megvonta, terjengős és bonyodalmas fejtegetések helyett ezúttal itt az ő világosan megfogalmazott summázatát adjuk: „Az 1546-ban összeírt 309 lakott helység közül 1562-ig 26 néptelenedett el (ideszámítva azokat is, amelyek pusztából lakottá, majd ismét pusztává váltak), s ez 8,4%-ot jelent. Ugyanebben a másfél évtizedben 13 pusztahely népesült be, így végső soron a szandzsák településeinek 4,2%-a tűnt el. 1562 és 1590 között 313 olyan helység szerepel az összeírásokban, amelyik valamikor lakott [volt] (néhány falu sorsát csak 1580-ig lehet követni). Ezeknek 93,3%-a, 292 hely végig élő volt. 16 falu (5,1%) elnéptelenedett, 5 puszta viszont benépesült. így 1590-ben 11 lakott hellyel, a falvak 3,5%-ával kevesebb nézett az új háború elé, mint ahányra 1562-ben a viszonylagos béke ráköszönt. A teljes korszakon át az eredmény valamivel kedvezőtlenebb. 1546 és 1590 között a szandzsákban 353 olyan helységet írtak össze, amelyik valamikor lakott volt (közülük 16 nem értékelhető, mert adataik hiányosak: nem tartoztak végig a szandzsákba, csak egy vagy két összeírásban szerepelnek). A maradék 337 lakott hely Ezek közül a kezdő és a záró időpontban is élt 286, a települések 84,9%-a. 39 hely pusztult el (11,6%), 11 puszta népesült be (3,3%). A mérleg negatívuma így 28 falu, az összes hely 8,3%-a”.68 A budai szandzsák délkeleti nyúlványához délről csatlakozó szegedi szandzsákbeli kalocsai (majd kalocsai és solti) náhije ennél lényegesen kedvezőtlenebb képet mutat. Az 1546 és 1590 között legalább egy ízben lakottként összeírt 107 településből: A HÓDOLT MEGYE TÖRTÉNETE elnéptelenedett újjáéledt 1546 és 1560 között 3 o 1560 és 1570 között 11 1 1570 és 1580 között 6 2 1580 és 1590 között 1 0 összesen 21 3 A 18 településre rugó veszteség az összes lakott helység közel egyötöde (19,2%),69 s ezzel jóval több mint kétszerese a budai szandzsák megfelelő mutatószámának. Míg a pécs-mohácsi szandzsák 1554. évi, illetve 1571 és 1582 közti 27,1%-os település-csökkenését könnyen magyarázhatjuk a Szigetvár környékén 1566-ig folyó harcokkal,70 a majdani Pest-Pilis-Solt megye pest-pilisi, illetve solti részei közötti különbségek nem indokolhatók hadjárásokkal, hiszen azok egyikét sem érintették.71 Eltérő okokra utal a településpusztulás szembetűnően eltérő üteme is, amit az alábbi kimutatással szemléltetünk: budai szandzsák szegedi szandzsák északnyugati része 1546 és 1562 között 4,2% 2,8% 1 1562 és 1590 között 3,5% 16,8% 65 KÁLDY-NAGY 1977, 60.; KÁLDY-NAGY 1985, 181. 66 1546 és 1559 között rövid időre a hajdúk áldozata lett Püspökhatvan is (KÁLDY-NAGY 1985, 583.; VASS 1980,166.). Az 1550-es években az egész baranyai Duna-szakasz mentén is állandó volt a hajdú-veszély (DERNSCHWAN 491-493. és SZAKÁLY 1986, 365. sköv.). 67 KECEL 1984, 1075. (4. sz.). 68 HEGYI 1995b, 49. (A szövegben található számelírást — 292 helyett 212 — javítottuk.) 69 VASS 1980, 159-176. alapján. 70 HEGYI 1995b, 49. 71 Ezt a környéket legfeljebb a Szolnok bevételéért folytatott 1552. évi küzdelmek érinthették.
