Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Szakály Ferenc†: A hódolt megye története
338 SZAKALY FERENC Ezek mellett alighanem a Duna-Tisza köze déli részén észlelhető erőteljes délszláv expanzió mindenképpen hozzájárulhatott ahhoz, hogy egyes Kalocsa alatti falvak lakossága az elköltözés mellett döntött. (A körülmények ismeretében ugyanis aligha lehet kétséges, hogy lakosaikat nem kiirtották, hanem vagy — nem kapván utánpótlást — kihaltak, vagy szétszéledtek.) Véljük ezt azért, mert a szegedi szandzsák Kalocsa alatti részei már 1553-ban teljesen „eldélszlávosodtak”,72 s az attól északra fekvő Nádudvaron és Ságodon 1570-ben 13, illetve 4, Hetesszentgyörgyön 1578-ban 22, Orbágyon pedig 1580/1582-ben 5 szerb háztartásfőt délszláv nevet viselő háztartásfővel regisztráltak. (Hetesszentgyörgyről 1580-ban kiderült, hogy — ismét? — vannak magyar lakosai is.)73 Az észak felé előrenyomuló szerbek északnak szorították Bács és Bodrog megye egykor színmagyar lakosságát, ami meglehet, kedvezően hatott a budai szandzsák népességállományára és azon keresztül településhálózatára is. A Vácra költözők (1546-1559) Sajnos a budai szandzsák a maga nemében egyedülálló 1559. évi összeírása azonban nem „hajlandó” ezen hipotézisünket megerősíteni, pedig gondosan feltünteti az 1546 óta bekövetkezett változásokat, mint például azt, hogy az akkor összeírt háztartásfő, annak nőtlen fia vagy testvére időközben meghalt, megszökött, az utóbbiak saját családot alapítottak, újabb adóalanyokat fedeztek fel vagy ilyenek érkeztek másunnét; néhol azt is feltünteti, hogy az illető hova távozott vagy honnét érkezett. Kecskeméten a Szentmária utca mahalléban újonnan összeírtak nagyobb csoportja után az olvasható, hogy „régebben Szeged rájái voltak, de most ténylegesen Kecskemét nevű városban telepedtek le”,74 a Nagy utca mahalléban pedig az, 72 DJURDJEV-ZIROJEVIC 1988, 7-57. 73 VASS 1980, 164. és 170-172. 74 KÁLDY-NAGY 1977, 174-175.
