Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Hegyi Klára: Az oszmán hatalom berendezkedése és működése
penig ezt meg nem cselekesztek, magunk hatalma alatt erős büntetéssel megbüntetünk bírák és polgárok tikteket, ha ebben el nem jártok.”364 Az 1620-1630-as évek hasonló tárgyú rendeletéi általános visszalépést hoztak ehhez a korlátlan szabadsághoz képest. A török hatóságok hamar ráébredtek: a fenti engedély azzal a veszéllyel fenyeget, hogy a bűnüldözés egésze ellenőrzés nélkül a másodrendű alattvalók jogává válik, akik ezen belül arra is felhatalmazást nyernek, hogy fegyverrel szálljanak szembe garázdálkodó török katonákkal. E felismerés után a jogokat adagolni kezdték, míg végre 1640 tájékára létrejött egy olyan „kecske-káposzta” típusú szabályozás, amely mind a lakosság önvédelmi céljaival, mind a török hatóságok anyagi érdekeivel, mind a török jogelvekkel összhangban állt. A jogok adagolását a Jászberénynek és vele az egész Jászságnak adott engedélyek sorozata őrizte meg számunkra a leghívebben, de a többi városi levéltárban is fennmaradtak elszórt rendeletek, amelyek összességükben a folyamatnak a jászságival azonos menetét és logikáját igazolják. Első engedményként a budai, egri és hatvani hatóságok ahhoz járultak hozzá, hogy a Jászság települései elfogják a rablókat, s közülük a rája-jogállásúakat — a szultán adófizető alattvalóit — a kádiknak, a magyar katonákat a királyi hatóságoknak adják át büntetésre. Ha mindezért meg kell velük verekedniük, és ebben valaki meghal, haláláért senki ne követeljen tőlük vérdíjat. Ez utóbbi mentességet — minthogy a vérdíjak komoly összegeket tettek ki, és ezért sok török hivatalnokot csábítottak — a jászok még többször megújították.365 Második lépcsőfokként a törökök a kívülről támadó rablóknak már nemcsak üldözését és elfogását, hanem helybeli elítélését és kivégzését is megengedték, azzal a megszorítással, hogy minden esetben hozzájárulást kell kérni a hatvani szandzsákbégtől és káditól, valamint egy embert e hatóságoktól az ítéletvégrehajtás helyszíni ellenőrzésére.366 Az üldözés és a kivégzés joga kizárólag magyar rablókra vonatkozott.367 Utolsó állomásként Jászberény azt a jogot is elnyerte, hogy a városon belüli tolvajok és rablók fölött ítélkezzék. A város török levelei között nem maradt erre vonatkozó egyenes rendelet, a végkifejletet a török hatóságoknak azok az engedélyei mutatják, amelyek a városon belül hozott egyes halálos ítéletek végrehajtásához járultak hozzá.368 Egy biztos: merő értelmetlenség lett volna a magisztrátusoktól megvonni a jogot saját polgáraik elítélésére, ha már a külső gonosztevőkére megadták nekik. A folyamat belső logikája és a kiadott engedélyek időrendje nem mindenütt fedte olyan szépen egymást, ahogy a Jászságnak szóló rendeletekben tette. Kecskemét, Kőrös és Cegléd 1629 tavaszán olyan közös kiváltságlevelet kapott a budai beglerbégtől, amely már több fontos jogot és megszorítást magába foglalt.369 Murtezá pasa ebben előbb a „határaikon útlevél nélkül csavargó tolvajokról” rendelkezik. A három város lakói megfoghatják őket, a törököket a török hatóságoknak, a magyarokat a nádornak és a magyar kapitányoknak kell átadniuk büntetésre. Ha pedig a tolvajokat „szépszerivel kézre nem keríthetnék, velők csatába ereszkedve őket minden törvényszegés nélkül megölhessék”. Itt tehát még nem a külső tolvajok helyi megbüntetéséről esik szó, hanem arról, hogy „szabad legyen nekik a határaikon velők szembeszálló tolvajokat megölni, anélkül, hogy emiatt vérpénzt lennének kötelesek fizetni”. A jogoknak ezt az első lépcsőjét ebben az esetben mindjárt az utolsó követi: a város vétkes lakosain a bűndíjat „megvehetik, de őket meg nem ölhetik, míg a tény a vajdával nincs tudatva, s ez által arra törvény útján meghatalmazást nem kaptak”; megfordítva a gondolatmenetet: a városon belül támadt gonosztevőket a török hatóságok engedélyével kivégezhetik. A főbenjáró gonosztevők üldözésének és megbüntetésének jogát tehát a három város is elnyerte, de azért néhány évnek el kellett telnie ahhoz, hogy ez — a török hatóságok állandó visszaélései közepette — a mindennapok gyakorlatában rendszerré alakuljon. Jászberényhez hasonlóan Kőrös is igyekezett szerzett jogát a változó budai főemberekkel újra és újra elismertetni. Egy évtized elteltével, 1639-ben a pasa helyettesétől, a kajmakámtól váltott a város 364 HML Gyöngyös magyar nyelvű török iratai 3. 365 HEGYI 1988, 35., 39., 69., 74., 121., 128. sz-ok 366 HEGYI 1988, 37-38., 40-41., 43., 46., 56., 90., 113., 130. sz-ok, illetve két engedély külső rablók megölésére: 47-48. 367 Az 1617-es egri rendeletén kívül egyetlen olyan engedély maradt fenn (dátum nélkül), amely garázdálkodó török katonák üldözését is magába foglalta. Ebben Szulejmán szolnoki szandzsákbég hatalmazta fel a dévaványaikat arra, hogy a hatalmaskodó törökökre — bárkik legyenek is — fejszével és vasvillával támadjanak rá, hajigálják és verjék meg őket (MÓL Filmtár 2177.). 368 HEGYI 1988, 73., 81-85., 132. sz-ok 369 HORNYIK 1860-1866, II. 345-346. AZ OSZMÁN HATALOM BERENDEZKEDÉSE ÉS MŰKÖDÉSE 325
