Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Hegyi Klára: Az oszmán hatalom berendezkedése és működése
326 HEGYI KLÁRA újabb levelet tizenöt és fél gréci tallérért, „hogy mindenütt szabad legyön megölni az tolvajokat”.370 A pénz már ekkor nagy úr volt a bíráskodásban. Nemcsak a jog megújítását, de még a bele foglalt kötelesség teljesítését sem lehetett komoly fizetés nélkül megúszni: a szerzett joghoz még hozzá kellett szoktatni a törököket. 1638-ban a város az előírásnak megfelelően büntetésre a királyságba akarta szállítani azt a két magyar katonát, akik a város fogházából rabokat vágtak ki; hogy megtehessék, engedélyt kértek Budán, és a jóváhagyásért harminc tallért vontak el tőlük.371 Mindezek után 1640-ben felakasztották az első bűnöst Kőrösön. Az eseményt sok utánjárás előzte meg. Csökés Mátyás szerezte be az engedélyt Budán, a vojvodával, a kádival és „inassival” — markukat tartó embereivel — 23 tallér és 15 dénárban „alkudt meg”. A vétkes cigány ekkor Szolnokon volt, ott is kétszer jártak, míg elhozták. Szolnoki törökök, egy szpáhi (feltehetően a végrehajtás ellenőre) és török hóhér érkezett a városba, akik ettek, negyvenöt pint bort ittak meg, és még ajándékot is kaptak. „Tölt az cigány halála fizetéssel, költséggel együtt f. 57 d. 68 és fél”, áll az összesítés végén. A nagy esemény költségei között a technikai felkészülés kívánta a legkevesebbet: a város tizenegy dénárért „nyak kötélnek való kötelet” vásárolt.372 Az engedélyek díjai az idő teltével egyre emelkedtek. 1645-ben asszonyokat égettek meg nyilvánvalóan a városban és nem Budán, mert boszorkányokkal a törökök nem foglalkoztak. Haláluk árának csak az a része ismert, amennyivel „az beszedett pénzen föllyül toldottuk meg város pénzével”: 79 forint 16 dénár.373 1646 bizonyos szempontból fordulópont. „Darin István szolgáit” már magyar hóhér akasztja, és annak sincs nyoma, hogy Budáról ellenőrt küldtek volna. Összes rögével felmérhető viszont az az út, amely ehhez a nagy önállósághoz vezetett: a város az engedélyért a kajmakámnak, a vojvodának, három szubasinak és a pesti kádinak is fizetett, lepénzelte a kajmakám és a vojvoda „legényeit” meg a kádi „inasait”. Mindez a hóhér díjával együtt 220 forint 80 dénárjába került374 Az üzlet jól bevált, a törökök egyre többet követeltek. 1647-ben két ember akasztására 163 forint 30 dénárt áldozott a város, három év múlva egy legényére 62 forint 40 dénárt, 1654-ben pedig a boszorkányoknak kikiáltott Pánczél Istvánné és Nagy Mihályné megégetésére néhány dénár híján 300 forintot.375 Kecskemét 1672-ben két ökörtolvaj felakasztásának jogát 651 forint 80 dénárért vásárolta meg.376 Elvétve azért Budára is kerültek bűnösök. 1648-ban Somogyi Varga János szolgáját Budára magával vitte Hüszejn szubasi és kivégeztette. Kőrösnek az eset nem került semmibe, csak Hüszejn kapta meg szokásos ajándékait, amikor az ügyben a városban járt.377 Annál tiszteletre méltóbb, hogy az önállóságukért minden áldozatra kész városok hatalmas anyagi terhet vállaltak azért, hogy az ingyen budai akasztás helyett ők ítélkezzenek, belső életükbe a törököknek minél kevesebbet beleszólást hagyjanak. Azzal, hogy a főbenjáró bűnösök fölötti ítélkezés a városokba került át, a vojvodák és szubasik működésének tartalma is megváltozott. Nem tűntek el a városok életéből, sőt, mind többet szerepelnek az egyre részletesebben vezetett jegyző- és számadáskönyvekben. A század második felében évente háromszor-négyszer megjelentek, és beszedték a kisebb vétségek és a halálos gonosztettek között elhelyezkedő bűnök díjait. Emlékezzünk: a kincstári elszámolások a szultáni hász-jövedelmek között „a városok büntetéspénzei” megjelölés alatt egy százezer akcsés bevételi tételt tartottak számon; a vojvodák és szubasik feladata volt ezt beszedni. Elsősorban a kincstárnak dolgoztak, de ők sem maradtak jövedelem nélkül. Kizárólag pénzfizetésre büntettek, aranynál és tallérnál rosszabb pénzt nemigen fogadtak el. Kőrös és Kecskemét bírái és tanácsai sok apró vétség és kihágás — mezei kártevés, szolgálatmegtagadás, tiltott borárulás, a bíróválasztás elbliccelése — után szedték össze a város kasszájába vándorló évi száz és háromszáz forint közötti bírságpénz-bevételeket. Nagykőrös számadáskönyveibe 1656 óta került be a „bírságoknak megíratása”. A kezdő évben a 370 BKML Nagykőrös számadáskönyvei 10. kötet, 171. 371 BKML Nagykőrös számadáskönyvei 9. kötet, 108. 372 BKML Nagykőrös számadáskönyvei 12. kötet, 177., 196. 373 BKML Nagykőrös számadáskönyvei 16. kötet, 170. 374 BKML Nagykőrös számadáskönyvei 17. kötet, 166. 375 BKML Nagykőrös számadáskönyvei 18. kötet, 176., 22. kötet, 178., 26. kötet 195. 376 BKML Kecskemét számadáskönyvei 4. kötet, a borítólap belső oldala, 27-31. 377 BKML Nagykőrös számadáskönyvei 20. kötet, 202., 21. kötet, 206.
