Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Hegyi Klára: Az oszmán hatalom berendezkedése és működése
310 HEGYI KLÁRA gondoskodott egyszerű imaházról, az iskolázás azonban ismeretlen volt bennük (Evlia Cselebi még Vácról is azt jegyezte fel, hogy sem alapfokú, sem középfokú iskolája nincs). E helyek intelligenciája a mecsetek egy-két alkalmazottjából állt. A „nagy múltú” Hamzabég szerájában a század első évtizedeiben népes, négyfős gárda szolgálta a hívőket: a hatíb, a müezzin és két segéderő, egy takarító és egy mécsesgyújtogató. Zsámbékon két ember alkotta az egész templomi személyzetet.292 A váracskákat törökök és rácok lakták, a Duna menti helyeken hangsúllyal az utóbbiakon, akiket valószínűleg a vízi szolgálat kötött ide. A védők mellé még e szűk falak közé is behúzódott néhány környékben birtokos szpáhi. A polgári lakosság többségét a katonák feleségei és gyermekei adták. Igaz, nem Pest megyében feküdt, de tipikusnak tekinthető a koppányi szandzsákban az 1620-1630-as évek fordulója táján épített Igái kicsiny palánkvára és külvárosa, a somogyi tájakon túlsúlyra jutott délszlávok erődített központja, amelyet négy környékbeli rác faluval együtt 1641 januáijában Batthyány Adám főkapitány vezérletével magyar portyázók dúltak fel és raboltak ki.293 A támadók 397 rabot ejtettek, kétharmadukat Igáiról. A fogságba esett katonák — csaknem kizárólag martalócok — között csak a tisztek és két ide húzódott birtokos szpáhi voltak muszlimok, ők és háza népük: asszonyok, gyermekek, szolgák mindössze negyvenen voltak, az összes rab egytizedét tették ki. Vallási emberek, hivatalnokok, muszlim iparosok és kereskedők nem akadtak a foglyok között. A palánk őrsége és a külső „város” lakossága túlnyomóan földművelő és állattenyésztő katonaparaszt délszlávokból állt. 3. Az átalakult jövedelemgazdálkodás A budai vilájet 17. századi összesített elszámolásaiból nemhogy a mai Pest megye területe, de legtöbbször még a budai szandzsák is leválaszthatatlan, csak néhány szerencsés esetben tudjuk a megye településeit kimazsolázni belőlük. A jövedelem- és pénzgazdálkodás változásait ezért a budai tartomány egészében vagyunk kénytelenek röviden nyomon kísérni. Első adataink az 1610-es évek elejéről maradtak fenn, és a 16. századitól merőben eltérő viszonyokat tükröznek.294 Az egri és a kanizsai vilájetek felállítása miatt körbenyírt budai tartomány saját jövedelmei drasztikusan lecsökkentek, sokkal nagyobb mértékben, mint ameny- nyit a területvesztés indokolt volna. Az 1570-1580-as években azoknak a szandzsákoknak a kincstári kezelésben tartott hász-birtokai és mukátaái, amelyek a 17. században is a vilájetben maradtak, 13-14 millió akcse bevételt hoztak,295 és ebben az állami adóból, a dzsizjéből származó jövedelem nincs is benne. Ugyanerről a területről 1612-ben a kincstár mindössze 3 387 518 akcse jövedelemre számított; ebben a dzsizje is benne foglaltatik, nem tartalmazza viszont a szultáni hász-birtokok földesúri adóit és az állatkivitel vámját.296 Az egymás mellé állítható két végösszeg tartalma tehát lényeges pontokon eltér, mivel azonban a budai vilájet dzsizje- bevétele a 17. században végig erősen meghaladta a hászok és vámhelyek jövedelmeit, joggal feltételezhetjük, hogy a hiányzó adatok még nagyobb visszaesést mutatnának. Az anyagi összeomlás, amely a háborús pusztítások és az elaggott jövedelemgazdálkodási rendszer rovására írható, akkor mérhető fel teljes nagyságában, ha az összezsugorodott bevételeket a kiadások mellé állítjuk. A kincstárnak a nem egészen három és félmillió akcséból huszonki- lencmillió akcsét meghaladó zsoldot kellett volna kifizetnie a várkatonaságnak. Az óriási hiány eltüntetésére most nem a fővárosi kincstárból küldtek pénzt Budára — nem is küldhették, hiszen az is üresen tátongott —, hanem ahhoz a módszerhez folyamodtak, amely azután az egész 17. században egyensúlyban tartotta a budai vilájet költségvetését: a Szerémség és Szerbia állami bevételeit a magyarországi katonaság eltartására rendelték. A pénzügyi gyakorlatban a budai vilájet már 1612-ben magába foglalta a szerémi szandzsákot, délen Szkopje mélységéig, a tőle keletre fekvő kocsani körzetig, nyugaton Zvornikig és a kelet-boszniai Focsáig ért. Ennek a fél balkánnyi területnek az állami adóbevételeit a budai kincstárba irányították. Feltehetően ez sem volt elegendő, mert 1612-ig a boszniai kincstár néhány további bevételi tételét is leválasztották, és Belgrádon keresztül Budához kapcsolták. 292 ÖNB Mxt 644, 25, 27.; BOA MM 4 000, 121.; ÖNB Mxt 636, 20.; BOA MM 5 193, 7. 293 FENYVESI 1985, 199-218. 294 A századforduló változásaira (benne az ún. odzsaklik-rendszerre) csak a legutóbbi években figyelt fel az oszmanisztika. A hazai szakirodalomból 1. FODOR 1996. és FODOR s. a. 295 BOA Tapu 480, 505, 551, 590.; BAYERLE 1973, 95. 296 ÖNB Mxt 612, 3-6.
