Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Hegyi Klára: Az oszmán hatalom berendezkedése és működése
AZ OSZMÁN HATALOM BERENDEZKEDÉSE ÉS MŰKÖDÉSE 309 kincstár 1631. évi elszámolásában „felügyelőségnek” (nezáretiíek) titulált Váchoz a budai, a Csepel-szigeti, az esztergomi, a fehérvári, a tolnai, a veresmarti és a szorosan vett váci mu- kátaák tartoztak (ez utóbbi 3 441 466 akcsés bevétellel), és a hódoltságiakon kívül alá osztottak két szerbiai pénzügyi egységet is. Ebben az évben a felügyelőség 6 177 383 akcse jövedelmet könyvelt el és fizetett ki csaknem kizárólag zsoldokra, elenyésző részben egyéb kiadásokra.286 Az 1662-től megmaradt elszámolásokban már nem találkozunk váci felügyelőséggel, ettől azonban még fennállhatott, hiszen ezek az összesítések némileg más felépítésben készültek. A szorosan vett váci mukátaa ezekben is szerepel, változatlan 600 000 akcse jövedelemmel. Működött a vám is, bár a marhakivitel 17. századi visszaesése miatt jövedelme messze elmaradt a száz évvel korábbi mögött: 1662-ben 393 330, 1674-ben 393 310, 1678-ban ismét 393 310 akcse vámbevétellel számoltak.287 Világos, hogy ebben az esetben sem szabad hinnünk az alig változó számoknak, arra azonban megfelelnek, hogy érzékeltessék a vámjövedelmek meredek zuhanását az 1580-as szintről, amikor 5 704 733 akcséra rúgtak.288 1662 és 1678 között tehát a váci pénzügyi hivatalt (nem a felügyelőség, hanem a szűkén vett körzet központját) kereken egymillió akcsés pénzforgalommal tartotta nyilván a budai kincstár, ami az 1631. évinek kevesebb mint egyharmada. Vác azonban még e tetemes visszaeséssel is Buda után a hódoltság második legnagyobb jövedelmet begyűjtő pénzügyi központja maradt, és vámhelyként is tartotta második helyét. A 17. századból nem maradt, nyilván nem is készült váci házösszeírás, és a város magyar lakosságáról is csak elnagyolt és bizonytalan adatok birtokában vagyunk. Inkább csak érzés, mint megalapozott feltételezés, hogy a város népessége nem fogyott meg. 1570-hez képest őrsége megnégyszereződött, s ahogy ez hódoltság-szerte megfigyelhető, az első évtizedek magányos, szolgálati helyeit mindegyre cserélgető katonanépét nyilván itt is megállapodott, családdal megszaporodott várvédők váltották fel. A szandzsák-székhellyé emelkedett városba új hivatalok és hivatalnokok költöztek. 1590-ben a városban kétszáz magyar dzsizje-fizető háztartásfőt írtak össze, az 1630-as években hetvenet. Ahogy azonban már jeleztem, a 17. század adóegysége, a törökkor második évszázadának dzsizje-hánéja nem azonos a régivel, s bár tartalmát nem tudjuk pontosan meghatározni, annyi biztos, hogy több egy önálló, kiscsaládi gazdaságnál. Vác hetven hánéját az segít felfogni, ha tudjuk, hogy ugyanebben az időben Óbudát 53, Kecskemétet 100, Kőröst 130, Ceglédet 40, Ráckevét 80 hánéra taksálták: eszerint a váci török központ magyar lakossága a budai szandzsák színmagyar városai között a negyedik legnépesebb közösséget alkotta 289 Vác törökjei és magyarjai tovább élték elkülönülő életüket. A17. századi elszámolásokban nem esik szó dzsámikról és személyzetükről, ettől azonban létezésüket még biztosra vehetjük. A mindenért lelkesedő Evlia Cselebi itt is többet látott, mint a nyugati utazók: a belsővárban álló Szulejmán-dzsámin kívül szerinte hét más dzsámi és mecset működött szerte a városban, és a magyar városrészben is megszámolt három keresztény templomot. A nyomában járó Edward Browne két mecsetről és egyetlen keresztény templomról írt, amely a városfalon kívül állt.290 Az igazságot valahol kettejük között kereshetjük. Az angol utazó szeme harmadik magyarországi török állomásán még nem állt rá a lapos tetejű, minaret nélküli, egyszerű imaházakra, csak a hódítás óta álló, várbeli Szulejmán-dzsámit és az 1610-es években két ízben budai beglerbégséget viselt Karakas Mehmed pasa által alapított dzsámit fedezte fel. A Pest megyében fekvő kisebb török várak — hasonlóan a Duna mentiekhez — egészen más képet mutattak. A romos Visegrádon a katonák a part menti erőd szűk falai között húzták meg magukat, és a többi Duna-parti őrhely legjellemzőbb tulajdonságának is a zsúfoltságot jegyezték fel az utazók, amit a visegrádi és újpalánkai régészeti feltárások is igazoltak. A Szekszárdtól délre fekvő Jenipalánk, magyarul Újpalánk feltárása során patics és nádpatics falú épületek maradványai kerültek elő, szilárd anyagú épületé nem. A házak „félig földbe mélyített, egyhelyiséges sátortetős földkunyhók”, kívül szabad tüzelőhellyel vagy kemencével és vermekkel.291 E kis őrhelyeken a kényelmet nem, csak védelmet nyújtó vendégfogadók, egy-két bolt meg a közkutak képviselték a luxust és a polgári életet. Az állam mindenütt 286 BOA MM 5193, 2. 287 Vo. a 272. sz. jegyzettel. 288 KÁLDY-NAGY 1985, 677. 289 ÖNB Mxt 611, 141-153. 290 EVLIA CSELEBI, 436.; GÖMÖRI 1994, 72. 291 GAÁL 1985, 188.
