Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Hegyi Klára: Az oszmán hatalom berendezkedése és működése
308 HEGYI KLÁRA Visegrád mint nagy múltú kővár nem igazán illik a Duna mentét vigyázó palánkok sorába. Az a 16. században bevégzett és helyre nem igazított változás azonban, amely kitessékelte belőle a keresztény lakosságot, és török katonai teleppé tette, funkcióját tekintve az ő szintjükre süllyesztette. A 17. század második felében erre járt utazók merő romnak írták le.278 A folyó partján Budától délre egészen a Dráva torkolatáig sorakozó palánkok közös sémára készültek, még a 16. századi Hamzabég szerája, Korkmaz és Földvár is hasonultak a „mintaképhez”. Többségük a folyó sík partszakaszain, néhányuk a magas löszparton feküdt, és általában igénytelen, mérnöki tervezés nélkül gerendákból és földből épített, négyzet alakú palánkok voltak, amelyeknek szűk belsejében összezsúfolódva élt a maroknyi őrség és néhány polgári család, többnyire rácok.279 E váracskák a Budára tartó szárazföldi és vízi úton kínáltak egymástól többé-kevésbé azonos távolságra biztonságos megállóhelyet az utazóknak és a kereskedőknek, vigyáztak az átkelőkre, vámhelyekre és kikötőkre. Feladatuk ellátásához az egyszerű védőművön kívül elsősorban vendégfogadóra, jó vizű közkútra, néhány boltra és igénytelen imaházra volt szükségük, ezek majd mindegyikükben fellelhetők. Ha a település nem csak magából a palánkból állt, kívül a falakon néhány házból álló falu feküdt. A Duna menti palánkváraknak azon a szakaszán, amely a budai szandzsákba tartozott, a törökök (meg a nyugati utazók is) csak a földvári erődítés alatt fekvő települést tekintették városnak, amelynek polgári, adófizető lakossága nagyjából fele-fele arányban magyarokból és rácokból állt.280 Pest megye területén a folyóparti palánkvárak közül egyedül Hamzabég szerája, Érd feküdt. Amikor utoljára találkoztunk vele, 1631-ben 61 katona és a mecset négy, napidíjas alkalmazottja szolgált benne. Nem valószínű, hogy fél évszázad múlva „a pasa szandzsákjának palánkjaiban” számon tartott 800-900 katonából sokkal több jutott ide, bár Evlia Cselebi kerek háromszázra teszi legénységét.281 Azután, hogy 1661-ben a keresztény hadak Érdet is feldúlták, a Duna menti palánkok mintájára épült újjá. Dzsizje-fizető keresztény lakosságára 1638-ban három adóegység terheit vetették ki,282 Ottendorff ottjártakor viszont az újjáépítés alatt álló faluban még csak néhány rác család lézengett.283 Kizilhiszár, azaz Vórösvár csupa rejtély. 1662-ben bukkan fel újra, ekkor és ezután tizenhat évig 36 azabbal szerepel az elszámolásokban. Ez önmagában nem okozna gondot, legfeljebb annyit, amennyi ellentmondás e három tizednyi azab és az Evlia Cselebi által leírt erős vár és kétszáz védője között fennáll. Mai forrásadottságainkkal viszont megmagyarázhatatlan, miért nem lapul meg Vörösvár a budai szandzsák egy csoportba sorolt, egyenként meg nem nevezett palánkjai között, és ha már az elszámolás ismeretlen logikája önálló életre keltette, miért osztotta be harminchat azabját Buda várának több tételben részletezett alakulatai közé. Az egyik lista szerencsére világosan fogalmaz: „A Buda alá tartozó Kizilhiszár párkány azab legénységének zsoldja, 36 fő”;284 enélkül akár azt hihetnénk, hogy a lőpormalomhoz, a hídhoz vagy a gellérthegyi erődhöz hasonlóan ebben a tételben is Buda valamelyik külön nyilvántartott részének katonáit kell keresnünk. Nem vitás, hogy a Buda és Esztergom között a Pilisben fekvő Kizilhiszárról van szó; azabjainak a budai egységek közötti szerepeltetése talán arra mutat, hogy a keresztény seregek 1661-es támadása rövid időre ezt a várat is használhatatlanná tette, katonáit átmenetileg Budán helyezték el. (Evlia Cselebi erről nem ejt szót, pedig a többieknél gondosan kitér rá.) Ha így volt, az annál lesűjtóbb a későbbi elszámolások hitelét tekintve, amelyek a tételt változatlan helyen és számokkal akkor is megismétlik, amikor Vórösvár — legalábbis Evlia szerint — újra önálló életet élt. A rejtélyre egyelőre nincs válasz. Annyi azért feltételezhető, hogy a pilisi erősség semmivel sem lehetett jelentősebb, mint Váctól eltekintve Pest megye többi török palánkvára. A megye török lakta várai közül Vác a polgári életben elfoglalt helyével is kivált a többiek közül. Az alája osztott pénzügyi egységbe, mukátaába a kincstárnak már a 16. század közepén is nagyon sokféle, közeli és távolabbi helyekről származó, jelentős és jelentéktelen bevétele beletartozott,285 és ez a jövedelemcsoport a 17. század első felében tovább bővült. A budai 278 Heniy Howard 1665-ben, Edward Browne 1669-ben, 1. GÖMÖRI 1994, 58., 72. 279 Egykorú leírásukat 1. OTTENDORFE vö. még TÓTH 1998, 837-858. - Jenipalánk régészeti feltárásának tanulságai GAÁL 1985, 185-197. 280 ÖNB Mxt 611, 144.; OTTENDORFE 43. 281 EVLIA CSELEBI, 246. 282 ÖNB Mxt 611, 152. 283 OTTENDORFE 37. 284 BOA Bab-i defteri, Budun hazinesi 16 728, 7. 286 FEKETE-KÁLDY-NAGY 1962, 603. (46. sz. jegyz.).
