Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Hegyi Klára: Az oszmán hatalom berendezkedése és működése
270 HEGYI KLÁRA hogy a mai Pest megye 4 hász-, 27 ziámet- és 59 timár-birtokost tartott el, akik itteni birtokaik ellenében vonultak hadba; az a fogalmazás viszont helytálló, hogy a megyéből befolyó földesúri adókból összesen 90 javadalombirtokos részesedett, akik részben vagy egészében itteni jövedelmeik ellenében katonáskodtak. Még nehezebb meghatározni azoknak a kísérő lovasoknak, dzsebelüknek a számát, akiket ez a kilencven szpáhi és tisztségviselő itteni részbirtokai arányában volt köteles kiállítani. Hiszen az a nógrádi szandzsákbeli ziámet-birtokos, aki mindössze száz akcséval részesedett a Pest megyében élők adójából, ezért a száz akcséért egynegyvened dzsebelüvel volt adósa a birodalom hadseregének. Annyi a bizonytalan számítások ellenére is biztosnak látszik, hogy a hász- és ziámet-birtokosoknak közel kétszáz katonát kellett Pest megyei bevételeik alapján hadba vinniük. A sok kisjövedelmű tímáros szpáhi itteni részbirtokai alapján viszont lehetetlen megnyugtató számításokat végezni. Ha csak a hatezer akcse fölötti részjövedelmeket vesszük számba, a tímár-birtokosok mellett talán ötven dzsebelüt feltételezhetünk. Végeredményként az összegezhető, hogy 1580-ban 90 javadalombirtokos szpáhi és tisztségviselő élt részben vagy egészen Pest megyei települések földesúri adóiból, és vitt magával 250 körüli kísérő lovast, ha hadba szólították. Ok és a várkatonák együtt alkották a megyét megszállva tartó török haderőt. III. Török igazgatás és társadalom 1. A budai szandzsák Amikor a török hadsereg megszállta Magyarország középső harmadát, az Oszmán Birodalomnak már kikristályosodott az a „klasszikus” igazgatási rendszere, amelynek vázát minden iskolai tankönyv leírja. A hódoltságban berendezkedő török adminisztráció keveset tétovázott. 1541-ben Budát az első magyarországi vilájet (másik neve ejálet, az igazgatás legnagyobb területi egysége) központjává tette, majd a meghódított várak fontosabbjai köré középnagyságú egységeket, szandzsák okát (másik műszóval Iiuókat)szervezett. 1552 után Temesvár körül kialakult a második vilájet a maga szandzsákjaival. Az 1541 és 1566 között kiteljesedő budai vilájet Eger századvégi elestéig a Drávától északra tizenöt szandzsákot foglalt magába: a budait, a nógrádit, a szécsényit, a fülekit, a hatvanit, a szolnokit, a szegedit, az esztergomit, a fehérvárit, a koppányit, a szekszárdit, a simontornyait, a szekcsőit, a pécsit (amelyet mohácsinak is neveztek) és a szigetvárit.119 A vilájet élén a pasa rangot viselő budai beglerbégeк álltak, a szandzsákok haderejét és polgári igazgatását a szandzsákbégek (röviden bégek, illetve másik nevükön mírlivák) irányították a szandzsákoknak nevet adó központokból, amelyek kivétel nélkül kellő katonasággal ellátott, erődített helyek voltak. A vilájet központi szandzsákjába nem neveztek ki béget, mert élére második, szandzsákbégi minőségben a beglerbéget állították. Emiatt a budai szandzsákot a pasa szandzsákjának is nevezték. Igazgatási körzeteik felállításakor a törökök csak kivételesen voltak tekintettel a magyar megyebeosztásra. Pest megye területe nem tartozott e kivételek közé, az 1540-es évtized közepén kialakított budai szandzsák nem emlékeztetett a számukra értelmezhetetlen Pest-Pilis megyére. A Dunakanyar bal partján csak néhány folyó közeli falu tartozott hozzá, tőlük északra már a nógrádi szandzsák feküdt. A budai liva határa a Naszály hegyétől fordult keletre, majd a Galga folyásától északnak tartott. Gyarmat előterében lépte át az Ipolyt, amelynek jobb partján Lukanénye és Galábócs magasságáig ért. Innen kelet felé a Zagyva forrásvidékéig terjedt, hogy azután dél felé a folyót kövesse, amely a hatvani szandzsáktól választotta el. A Zagyva torkolatától délre a határt a Tisza adta, amelynek túloldalán a szolnoki szandzsák feküdt. Csongrádiéi délre a határ nyugatnak fordult, és Kalocsa fölött érte el a Dunát (e vonal alatt a szegedi liva kezdődött). A folyót Paks fölött lépte át, és követte a jobb parton mintegy tíz kilométeres szélességben a Váü-vízig (a Sárvíz felé csak két falu és néhány puszta erejéig terjeszkedett, mert ez a vidék már a fehérvári szandzsák keleti felét alkotta). A határ ezután északnyugat felé fordult, és a Váü-víz menti falvakon át haladt egészen Tatáig. 119 Kezdetben előfordultak bizonytalanságok és következetlenségek, de nagyjából a század közepétől ezt a beosztást követik a népesség- és adóösszeírások, a zsoldelszámolások, a birtokos- és birtoklisták és a birtokadományozások jegyzőkönyvei.
