Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Hegyi Klára: Az oszmán hatalom berendezkedése és működése
AZ OSZMÁN HATALOM BERENDEZKEDÉSE ÉS MŰKÖDÉSE 271 Ettől a ponttól nyugat felé Gönyűig egy rövid, Duna menti településsáv alkotta a budai szandzsák legnyugatibb csücskét, amely sáv azonban kelet felé megszakadt, mert Dömösig a folyótól délre az esztergomi szandzsák ékelődött. A budai szandzsák határa így Dömösnél kanyarodott vissza kiindulópontunkhoz. A Duna két nagy szigete, a Szentendrei- és a Cse- pel-sziget teljes egészükben a szandzsákon belülre kerültek.120 E határokon az idő alig változtatott, a 16. század kevés módosítása nem jelentett többet néhány falu átcsatolásánál valamelyik szomszédos szandzsákba vagy onnan a budaiba. A szandzsákok további kisebb kerületekre, náhijékre tagolódtak. Míg a szandzsák-székhelyeket mind várakba telepítették, a náhijék központjai nemegyszer erődítetten mezővárosok. A budai szandzsák hat kerületre oszlott. A Dunazugot a visegrádi foglalta el, a folyókanyartól északkeletre a váci feküdt. Zegzugos határával, hosszanti kiteijedésével a pesti volt a legnagyobb, a Zagyva forrásvidékétől csaknem Kalocsáig ért. A szandzsák Duna-Tisza közi részének keleti felét a kecskeméti náhije foglalta el, míg a Csepel-sziget a kevernek adott otthont. Végül a szandzsák dunántúli felét, a kisterületű visegrádi kerülettől eltekintve, a budai náhijébe tagolták.121 A hat náhije-központ közül Kecskeméten és Ráckevén soha nem állomásozott török katonaság. A mai Pest megye területe csaknem teljes egészében a budai szandzsákon belül feküdt. A visegrádi és a kévéi náhije mindenestül beletartozott, a váci északkeleti fele, a pesti vékony keleti sávja, a kecskeméti túlnyomó, déli része és a budai nyugati peremvidéke túlnőtt rajta. A szobi járás északi része viszont — igaz, mindössze három falu és két puszta — a török beosztás szerint a nógrádi szandzsákhoz tartozott. A hat náhije-központ közül öt: Buda, Pest, Vác, Visegrád és Ráckeve a mai megye határán belül, Kecskemét kívül esett. 2. A tartományi igazgatás feladatai Mivel a budai vilájetet és a hasonnevű szandzsákot egyazon ember irányította egyazon székhelyről, a Pest megyei városok és falvak népének életéről ugyanazok a budai hatóságok intézkedtek, amelyek az egész tartomány rendjét megszabták. A 16-17. században Magyarország és benne a hódoltság örökös háborúban élt. Hiába zárták le a nagy török hadjáratok évtizedeit Habsburg-török békék, a kisebb-nagyobb harcok a hivatalos békekorszakokban sem szüneteltek. Mivel az oszmán birodalomvezetés a 17. században is makacsul a Habsburgokat tartotta első számú ellenfelének, a két birodalom ütközőpontján fekvő Magyarország hódoltsági és királysági váraiban a törökkor mindkét évszázadában negyven-ötvenezer katona állt állandóan fegyverben. Békeidőben is kergették és gyilkolták egymást, mindegyre beütöttek az ellenfél országrészébe, hogy erőforrásait pusztítsák, és hogy ottani városokat és falvakat kényszerítsenek adófizetésre. Érthető hát, hogy a hódoltságban berendezkedő török adminisztráció az itt állomásoztatott katonatömeg ellátását, a várrendszer kiépítését és fenntartását és a mindehhez szükséges pénz előteremtését kapta minden másnál fontosabb feladatul. Sarkítva úgy is fogalmazhatunk, hogy a vallási intézményeken kívül egyetlen olyan hivatal sem volt, amelynek működése kisebb-nagyobb részét ne a jövedelmek begyűjtése és a háborús gépezet működtetése kötötte volna le. Többségük közvetlenül és elsődlegesen pénzügyekkel foglalkozott. Mivel az adók és a budai kincstár egyéb bevételei évtizedeken át messze elmaradtak a katonaság ellátását szolgáló kiadások mögött,122 elemi pénzügyi érdek fűződött ahhoz, hogy az adminisztráció minden lehetséges bevételi forrást felkutasson és kihasználjon. Az 1540-es évek közepén elkészültek az első, még tökéletlen adóösszeírások, amelyek két évtized alatt teljesedtek ki. Ez a tökéletesedés részben minden megadóztatható személy és objektum (puszta, malom, halastó, kert stb.) pontos számbavételében, részben az adók folyamatos és erős emelésében állt. A kincstár gondjain segített enyhíteni a dunai vámhelyek felállítása is, amelyeken a 16. században felfutó, nyugatra tartó szarvasmarhaexportot vámolták meg. Hasonlóan sokrétű munkát követelt a befutó jövedelmek szétosztása is. Az 1540-es évektől a következő század elejéig sorozatban fennmaradt zsoldlisták a katonaállomány rend120 A budai szandzsák területe KÁLDY-NAGY 1985 térképén. A szomszédos szandzsákokra 1. FEKETE 1968 (térképpel); FEKETE 1943 (térképpel); ÁGOSTON 1988-1989; MATUZ 1986 (térképekkel); BAYERLE 1973 (térképekkel). 121 A náhijék 1559-es határait 1. KÁLDY-NAGY 1977 térképén. 122 FEKETE-KÁLDY-NAGY 1962, 609-611.
