Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Hegyi Klára: Az oszmán hatalom berendezkedése és működése
AZ OSZMÁN HATALOM BERENDEZKEDÉSE ÉS MŰKÖDÉSE 269 húzó személy egészített ki, akiket kikötői munkára osztottak be. E két év számai azt mutatják, hogy a flottát kiszolgáló katonák és munkások nagyjából olyan mértékben estek áldozatul az általános létszámcsökkentésnek, mint a többi helyi alakulat, ami azonban nem kérdőjelezi meg a budai-pesti flottaállomás változatlan fontosságát. Monopolhelyzete viszont kisebb csorbát szenvedett azáltal, hogy a dunai török flotta szolgálatába Vác 1620 után felállt új őrségének katonái is bekapcsolódtak. 1631/32-ben a várban feltűnt egy kapudán, akit forma szerint nem a legénység egyharmadát kitevő azabok, hanem a náluk jóval kevesebb martalóc élére állítottak.115 Az őrség felépítése azonban arra enged következtetni, hogy a váciak flottaszolgálata most sem a kapudán alá osztott 16 szál martalócra (akik mellesleg három évvel korábban még 46-an voltak),116 hanem a 154 azabra épült. 5. Birtokos szpáhik a megye területén A török országrésznek bármelyik területét — akár a várakban szegény alföldi vidékeket — vizsgálhatjuk, mindenütt a várkatonaság erős túlsúlyával találkozunk a területen birtokos szpáhikkal szemben. A hódoltságot megszállva tartó katonaságnak ez utóbbi alkotórészét azok a lovasok adták, akik szolgálati birtokok jövedelme ellenében álltak folyamatosan fegyverben, vonultak hadba mozgósításkor, és vettek részt a föntről hol bátorított, hol elvben szigorúan tiltott, állandó portyákban. A javadalmazottak birtokuk nagysága szerint három kategóriába sorakoztak. Az alsó birtokfajta, az ún. tímár-birtok jövedelemhatára elvben évi húszezer ak- cséig117 terjedt, ezzel fizette a kincstár a katonáskodó szpáhik tömegeit. Nem kényeztette el őket, bevételük ritkán érte el az évi tízezer akcsét; magasabb jövedelmű tímár-birtokot inkább a fővárosi hivatalok helyi képviselői, a tartományi birtok- és pénzügyek közepes rangú hivatalnokai, a jelentéktelenebb flottillák parancsnokai stb. kaptak. A szolgálati birtokok középső kategóriája, a kisebb számú ziámet-birtok — ismét elvben — húszezer és százezer akcse közötti jövedelmet biztosított haszonélvezőjének. Ilyen fizetés nem járt akárkinek. Közönséges szpáhi ritkán és csak sokéves előmenetel után juthatott el húszezer akcséig, az ennél magasabb illetményeket a tartomány közepes és magas beosztású katonáinak és hivatalnokainak tartották fenn. A jövedelmek harmadik, legmagasabb kategóriájából, a szolgálati hász-birtokokból a beglerbégek és a szandzsákbégek részesedtek. Az előbbiek, Magyarországon az első helyen a budai pasák bevételei egymillió akcséhoz közelítettek, a leggyakoribb szandzsákbégi fizetések három-négyszáz ezer akcse körüljártak. A birtokfajták hármas beosztása nemcsak a jövedelem nagyságához, hanem a viselt hivatalhoz és ranghoz is igazodott. A javadalmazottak legszegényebbjei és legrangosabbjai között tehát óriási társadalmi és ennek megfelelő anyagi szakadék tátongott, amelyet csak kevéssé szelídített az, hogy a törvény aprólékos előírásainak megfelelően mindőjüknek a jövedelmükhöz igazodó számú — pasának több, szpáhinak kevesebb — kísérő lovas katonát, ún. dzsebelüt kellett fegyveresen kiállítaniuk és mozgósításkor magukkal vinniük. A haderő szpáhikból álló alkotórésze így nemcsak magukat a javadalmazottakat, hanem a dzsebelüket is magába foglalta. A tímár-birtokokat többnyire szandzsákonként osztották ki, a nagyértékű birtokegyüttesek viszont gyakran nyúltak át a közigazgatási határokon. Minthogy a budai szandzsák nem fedte a mai Pest megye területét, kevés olyan birtokos akadt, aki egész jövedelmét a megye falvaiból húzta. 1580-ban négy hász-birtokos (a budai pasa, a nógrádi, a fehérvári és a hatvani szandzsákbégek), 27 ziámet- és 59 tímár-birtokos élvezett több-kevesebb jövedelmet a mai megye határain belül. A budai pasa birtokainak nagyjából a fele feküdt itt, a három szandzsákbég illetményének viszont csak elhanyagolható töredéke származott a megye területéről. A ziámet-birtokosok közül háromnak, a tímárosok közül tizenegynek a javadalma feküdt teljes egészében Pest megyében. A többiek között akadt olyan ziámet-birtokos is, akinek húszezer akcse fölötti éves jövedelméből mindössze száz akcse folyt be egy Pest megyei pusztáról, és olyan is, aki csaknem teljes illetményét a megyéből húzta.118 Túlzás lenne tehát azt állítani, 115 ÖNB Mxt 610, lapszám nélkül. 116 ÖNB Mxt 636, 19. 117 Az akcse ezüst váltópénz, amely a 16. század közepén két, a 17.-ben másfél dénárt ért, vö. HEGYI 1995b, 74. (220. jegyz.). 118 A budai szandzsákbeli birtokosok, birtokaik és jövedelmeik listája {tímár-defteré)-. BOA Tapu 590. - A Pest megyei helységeket és azok birtokosait KÁLDY-NAGY 1985 térképének és az egyes helységeknél felsorolt adatoknak a segítségével válogattam ki.
