Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Hegyi Klára: Az oszmán hatalom berendezkedése és működése
264 HEGYI KLÁRA A török hadvezetés megfáradt reflexei csak Vác második török korszakában alkalmazkodtak az új helyzethez. Azután, hogy az erődítés a tizenötéves háborúban többször gazdát cserélt és többször elpusztult, majd sok alkudozás és huzavona után 1620. november 2-án végül Karakas Mehmed budai pasa katonáinak zsákmánya lett,75 a hadvezetés 448 fős őrséggel rakta meg.76 A következő évtizedben katonáinak száma kisebb-nagyobb ingadozásokkal 450 körül járt: 1628/1629-ben 473, három évvel később 430 müsztahfiz, tüzér, fárisz, azab és martalóc őrizte a várat.77 Vác régi tekintélye nemcsak őrsége jó félezres nagyságában állt helyre, hanem abban is, hogy újra valamennyi fegyvernem és alakulat helyet kapott benne. 1570 után Visegrád teljesen eltűnt a zsoldlistákból. Az 1540-es évek végétől csak gyalogosok állomásoztak benne, ők pedig 1570-ben átkerültek a zsold-tímárral fizetett kategóriába. A budai szandzsák 1580-as birtokösszeírásában csak a felső vár 28 müsztahfizára bukkanunk rá78 (számuk évtizedek óta semmit nem változott, 1558-ban ugyanennyien, 1569-ben 29-en voltak79). A század utolsó évtizedeiből semmi hírünk a korábban vezérszerepet játszó alsó vár katonáiról. Arra nemigen gyanakodhatunk, hogy őket valamelyik szomszédos szandzsákban fekvő birtokokról elégítették ki, mert az esztergomi birtokosok listáját 1570-ből, a nógrádiakét 1579-ből ismerjük,80 és visegrádi katonák nincsenek közöttük. Márpedig a kincstár nem kárhoztatta arra a várkatonákat, hogy birtokjövedelemben kiutalt zsoldjukért messzi vidékekre kelljen elzarándokolniuk. Minden jel arra mutat, hogy az 1570-es évekre Visegrád a negyedrangú várak közé süllyedt, 1580-ban valószínűleg a 28 müsztahfiz jelentette összes katonáját. 1613-ban, amikor Damásd és Vác nemlétében Visegrád egymagában őrizte a Dunakanyart, katonáinak számát 52-re emelték: 10 müsztahfiz és 26 azab a hegytetőn, 16 azab a folyóparti erődben szolgált.81 Az őrség nem tartotta sokáig ezt a „rekordnagyságot” (amely alig haladta meg az 1544-es őrség egytizedét), Vác visszaszerzése és régi tekintélyének helyreállta után Visegrád a maradék súlyát is elvesztette. 1628/29-ben mindössze 19 azab lézengett benne.82 Többnek talán fedél sem jutott volna, olyan rossz állapotban érte meg a 17. századot. Ungnád Dávid és kísérete már 1572-ben romokban találta mind a fellegvárat, mind a parti erődöt.83 A vár állapotát a századforduló háborús viszontagságai csak tovább rontották. 3. Zsámbék, Vörösvár, Érd és Damásd A Pest megye területén fekvő, török építésű várak közül Zsámbék volt a leghosszabb életű, az 1540-es évtized második felétől őrködött a Budai-hegység előterében. Ez a vár is viszonylag népes őrséggel kezdte pályafutását, amelyben minden szokásos alakulat helyet kapott, a határváraknál szokásos rend szerint a lovasok enyhe túlsúlyával. Az őrség első listája 1549-ből maradt fenn,84 és már tépettséget mutat. Hiányos tizedekben összesen 255 katonát sorol fel, a szemlén azonban csak 225-en jelentkeztek. Az elvándorlás még javában tartott, a zsoldlista évében 49 kilépett katona helyét kellett betölteni. Hiába volt új, török építésű vár, amelyet a szükség és a stratégiai megfontolások hívtak életre, pályafutása első évtizedében Zsámbéknak is a legkorábbi török várak sorsa jutott osztályrészül: katonaságának közel háromnegyedét kivonták, nyilván újabb várakba vezényelték át. Ez a szokásosnál sokkal nagyobb leépítés azt eredményezte, hogy 1558-ra a várban csak három alakulat maradt, a müsztahfizoké, a tüzéreké és a martalócoké.85 (A hiány semmiképpen nem magyarázható korai zsold-tímárokkal, hiszen az őrségből a lovas fáriszok és a gyalogos azabok egyaránt hiányoztak.) A vár 73 katonájából 38-an martalócként szolgáltak, ennek megfelelően a legénységnek közel a felét keresztény rácok alkották, az egyötödnyi áttérttel együtt a balkániak legalább kétharmados részesedésnek örvendtek. A következő évre 75 Az 1595-1620 közötti események részletes leírását 1. TRAGOR 1929, 103-110. - A vár második török bevételének dátumára 1. DUALSZKY 1857, 246. 76 BOA MM 4133, 108. 77 ÖNB Mxt 636, 19.; Mxt 610, lapszám nélkül. 78 BOA Tapu 590. 79 ÖNB Mxt 614, 104.; Mxt 617, 4. 80 Landeshauptarchiv Weimar, Codex Gothanus Türe. Nr. 143.; BAYERLE 1973, 95-110. 81 BOA MM 4000, 108-110. 82 ÖNB Mxt 636, 20. 83 UNGNÁD, 28. 84 ÖNB Mxt 562, 62-66.
