Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Hegyi Klára: Az oszmán hatalom berendezkedése és működése
265 a létszám 70-re csökkent.86 Elképzelhető, hogy a zsámbéki őrség különösen nagymértékű leépítését majd újraépítését éppen Tata 1557-es megszerzése és 1566-os újbóli elvesztése okozta. Tata messze Zsámbék előtt tartotta a frontot Komárom irányában, és egy évtizeden át tehermentesítette a Buda előtt északnyugatra álló várakat. Azután, hogy a törökök 1566-ban elvesztették, Zsámbékot újra megrakták fáriszokkal, a határ menti portyák főszereplőivel. 1569- ben a vár 151 fős, a következő évben 160 katonából álló őrségének a felét ők alkották.87 Névsoruk és a korábbi tatai fáriszok névsora nem mutat semmilyen egyezést, közvetlen át- majd visszahelyezést. Mégis valószínű, hogy a zsámbéki védősereg számának erős ingadozása a Tata miatti átszervezések számlájára írandó. A fáriszok visszatérte után néhány évig csak az azabok hiányoztak a várból. Hamarosan azonban ők is újra megjelentek. Zsámbék ahhoz a kevés kivételhez tartozott, amelyeknek alakulatai — a legnagyobb várakéhoz hasonlóan — végig zsoldon maradtak, így létszámadatait pontosan nyomon követhetjük. 1573-ban 157-en, 1579-ben 162-en szolgáltak a várban.88 Ebben az évben azonban hiába keressük a martalócokat, helyüket az azabok foglalták el. Ez az újabb átszervezés, a két alakulat helycseréje nem okozhatott megrázkódtatást a vár életében. A hadvezetés talán az erős túlsúlyra jutott lovasok és a kisebbségbe szorult gyalogosok egyensúlyát akarta vele helyreállítani. A két fegyvernem ezután nagyjából egyenlően részesedett az 1588/1589-es 171 és az 1591. évi 166 fős őrségből.89 Erősebb számbeb változásokat csak a tizenötéves háború és a rákövetkező béke hozott. 1594/1595-re Zsámbék védőinek száma 200-ra emelkedett, 1613-ban viszont mindössze 75 katonából állt.90 Pedig ekkor újra az összes alakulat képviseltette magát, mint hetven évvel korábban a népes kezdő őrségben, csak éppen egyenletesen és alaposan megnyirbálva: 20 müsztahfiz, 7 tüzér, 22 lovas, 10 azab és 16 martalóc alkotta Zsámbék védőseregét a zsitvatoroki békekötés utáni években. 1627/1628-ra a katonák száma újra megemelkedett, a várbeli mecset személyzetével együtt 118 főt tett ki.91 Kizilhiszár, Hamzabég szerája és Derbend (azaz Vorösvár, Érd és Damásd) a maguk rövidebb törökkorával és kisebb haderejével jelentőségben jócskán elmaradtak Vác, Visegrád és Zsámbék mögött. Vörösvár katonasága 1573-ban, Érdé 1579-ben, Damásdé 1588-ban szerepel először a budai vilájet zsoldlajstromaiban. Közülük csak Hamzabég érdi szerája érte meg török várként a 17. századot, a másik kettővel 1594/95-ben találkozunk utoljára. Rövid történetük könnyűszerrel febdézhető, mivel 1570 után alapított helyőrségekként mindháromban csak zsoldos védők szolgáltak, nem érintette őket a zsold-tímárok korábban bevezetett gyakorlata. A Pilis és a Budai-hegység között húzódó völgyben, a Budáról Esztergomba tartó út mellett épült fel Kizilhiszár. A párkányba takaros őrség került. 1573/1574-ben 11 fős tiszti és 17 fős altiszti kar parancsnokolt 142 közkatonának, akiknek tizedei pedáns rendben sorakoztak, csak az azabok közül hiányzott hét katona ahhoz, hogy létszámuk teljes legyen. 33 müsztahfiz, 7 tüzér, 51 fárisz és 79 azab, összesen 170 zsoldos katona őrizte a várat.92 Ez a létszám egyáltalán nem számított jelentéktelennek, hiszen az országban hét éve véget értek a várháborúk, fél évtizede deklarált béke uralkodott. Úgy látszik, a hadvezetés maga is sokallta a Kizilhiszárba vezényelt katonaságot, mert 1579-re a fáriszokat kivonta belőle, ezzel az őrséget száz fő alá csökkentette. Martalócokat eredetileg sem rendelt ide, így az 1570-es évek végére Vorösvár — Visegrádhoz hasonlóan — azon ritka helyőrségek közé került, amelyekben csak gyalogos alakulatok szolgáltak. 1579-ben a vár müsztahfizai, tüzérei és azabjai összesen 97, 1588-ban már csak 87 főt számláltak.93 1591-re a létszám 85 katonára apadt tovább.94 Az őrséget a tizenötéves háborúban sem erősítették meg, 1594/95-ben is csak 88 katonából állt.95 Ezután pedig már nem nyílt alkalom a védősereg felduzzasztására, mert Kizilhiszár áldozatul esett az Esztergom birtoklásáért folyó harcoknak. A törökkor második évszázadában ritkán hallunk róla. 1663-ban Evlia Cselebi réten álló, körülárkolt palánkvárnak írta le, amelyben szerinte 200 katona őrködött.96 86 ÖNB Mxt 633, 44-46. 87 ÖNB Mxt 617, 3.; Mxt 642, 79-82. 88 ÖNB Mxt 626, 75-81.; BOA MM 498. 89 ÖNB Mxt 615, 67-72.; BOA MM 3762, 6. 90 BOA MM 3370, lapszám nélkül; BOA MM 4000, 111-115. 91 ÖNB Mxt 636, 20. 92 ÖNB Mxt 626, 92-96. 93 BOA MM 498.; ÖNB Mxt 515, 63-66. 94 BOA MM 3762, 5. 95 BOA MM 3370, lapszám nélkül. 96 EVLIA CSELEBI, 301-302. AZ OSZMÁN HATALOM BERENDEZKEDÉSE ÉS MŰKÖDÉSE
