Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Hegyi Klára: Az oszmán hatalom berendezkedése és működése
258 HEGYI KLÁRA Buda biztosítására védőgyűrűt alakítottak ki, részben készen szerzett, részben épített várakból: ez a gyűrű zárta körül nyugatról, északról és keletről Pest megyét is. Déli irányban a hódoltság védett, Duna-Tisza közi belseje felé nyitott volt, itt nem volt szükség várakra. Azon a tájon, ahol a gyűrű a Dunától elindult, két vár állt, Földvár és Korkmaz, mindkettő a törökök építése. A földvári erősség átkelőt őrzött, és otthont adott a dunai flotta egyik bázisának is.23 Építésének pontos idejét nem ismeijük, őrsége 1565-ben még nem, 1568-ban már szerepel a budai szandzsák zsoldkimutatásában.24 Korkmazt, másik nevén Dzsánkurta- rcint,25 a Csepel-sziget déli csúcsánál, Adony mellett emelték a törökök 26 Evlia Cselebi regényes mondát kerített köréje. Eszerint 1529-ben Szulejmán szultán ágyúvontató bivalyokon menekült Bécs alól délkelet felé. Csak a Duna partján állapodott meg, itt érezte végre biztonságban magát: elrendelte hát, hogy ezen a lélekmentő (törökül dzsánkurtaran) helyen emeljenek várat.27 A legendát megerősíteni látszik a palánk másik, a várlistákban használatos Korkmaz neve is, amelynek jelentése „nem fél”. Evlia szómagyarázatát azonban semmi nem támasztja alá, az elnevezés teljesen megfelel a török névadás általános gyakorlatának.28 Korkmaz egyike a legkorábban — de nem 1529-ben — épített török várainknak. Valamikor az 1540-es években emelték, 1549-ben már őrség állomásozott benne, és a javítására költött a kincstár.29 A Dunát biztosító garnizonok közül a Csepel-sziget északi felével átellenben, a Pest megyei Érd mellett állt a legészakibb. Az 1558 szeptembere és 1562 tavasza között a fehérvári szandzsák élén állt Hamza bég építtetett egy kastélyt Érd melletti birtokán, innen a neve: Hamza bég szerája. Katonaság csak később került bele, ennek pontos idejét nem ismeijük. Őrsége a budai vilájet várainak 1573. évi zsoldlistájában még nem szerepel, az 1579. éviben viszont már igen.30 Ugyanebben az évben a budai pasa azt sérelmezte, hogy tatai magyar végváriak többször a váracskára támadtak.31 A kiindulópontot, Földvárt és a Dunát nyugat felé elhagyva a gyűrű első dunántúli állomása Battyán, amely a magyar megye- és a török szandzsák-beosztás szerint is Fehérvár alá tartozott, annak közvetlen előterét és a sárvízi átkelést vigyázta. A kis erődítés magja, az őrtorony talán Mohács előtti32 megerősítése — a köréje húzott palánkfal és árok — viszont már a törökök műve. Battyán is 1568-ban bukkan fel a török zsoldlistákban.33 A váracskától északra a Budát körbefogó várláncolat második legnagyobb erődje, Fehérvár állt, amelynek legénysége az 1543-ban ide rendelt 3095 katonáról34 1591-re 1273, majd 1613-ra 506 védőre35 csökkent, a 16. században ennek ellenére a hódoltság egyik legfontosabb óriásvárának számított. 1552 és 1566 között tőle nyugatra Veszprém állt a török végvári lánc legszélső pontján, azután azonban, hogy az 1566-os háborúban visszakerült magyar kézre, újra Fehérvárra és a tőle északra álló kisebb várakra nehezedett a védelem terhe. Ezek között szerzett is, épített is akadt. Az előbbieket a huzamosan török kézen lévő Csókakő és Gesztes, meg a törököket csak 1566-ig, alig egy évtizeden át uraló Tata és Vitány képviselte. Tőlük keletre és északra három török építésű palánk alkotta a védőgyűrű dunántúli szakaszának belső, Buda közvetlen előterében húzódó vonalát: Zsámbék, Vál és Vörösvár. Legkorábban Zsámbék épült fel, 1549-ben már tekintélyes, 255 katonából álló őrség ült benne.36 1557-ben magyar portyázók felgyújtották,37 a palánk azonban ezután is a Budát közvetlen közelben keretező várak legfontosabbika maradt, védőserege rendszeresen megha23 1613-ban a palánk azab alakulatának tisztjét kapudánként, azaz flottaparancsnokként jegyezték be a zsold- listába. BOA MM 4000, 136. 24 ÖNB Mxt 612., ill. 617, 4. 25 A „két” vár azonosságára HEGYI 1995b, 82. 26 FITZ 1956, 7. 27 EVLIA CSELEBI, 242-243. 28 FEKETE 1923, 614-626. 29 ÖNB Mxt 562, 67-68.; VELICS-KAMMERER 1886-1890, II. 57. 30 Hamza bég életútjára KÖHBACH 1994, 49-59. A két zsoldlista: ÖNB Mxt 626.; BOA 498. 31 TAKÁTS-ECKHART-SZEKFŰ 1915, 167. 32 FITZ 1956, 12. 33 ÖNB Mxt 617, 11. 34 ÖNB Mxt 550, 1-51. 35 BOA MM 3762, 17., ül. MM 4000, 208-231. 36 ÖNB Mxt 562, 62-66. 37 MRT VII. 362-363.
