Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Hegyi Klára: Az oszmán hatalom berendezkedése és működése
AZ OSZMÁN HATALOM BERENDEZKEDÉSE ÉS MŰKÖDÉSE 259 ladta a 150 katonát. Zsámbékot időben a váli párkány követte. Ferdinánd 1550-ben portai megbízottja útján tiltakozott az akkor folyó építkezés ellen, amelyet a budai pasa azzal mentegetett, hogy maga a szultán adott rá utasítást.38 A portai tiltakozás sem járt eredménnyel, Vál a török uralom mindkét évszázadában a török várlisták állandó szereplője a maga kicsi, de stabil, száz fő körüli őrségével. A pilisi Kisszántó falu helyén39 épült fel a harmadik vár, Kizilhiszár, amelynek neve magyarra fordítva a mai Vorösvár falunévben maradt fenn. Legkorábban a budai vilájet 1573. évi zsoldlistájában találkozunk vele.40 E három várból Zsámbék és Vorösvár Pest megyében feküdt. A Budát biztosító erődítések dunántúli szakasza Esztergomnál érte el újra a Dunát. Buda után Esztergom volt és maradt a vilájet legfontosabb vára, hiszen a Bécsnek tartó vízi és szárazföldi utakat őrizte. Bővítésére, folyamatos karbantartására és kellő számú katonaságára a hadvezetés és a kincstár különös gondot fordított.41 A jobb parti Esztergomot nem érezvén elegendőnek a fontos útvonal lezárására, valamikor 1545 és 1549 között a Duna túlpartján, Kákát falu helyén erődöt emeltek, amelyet Dzsigerdelennek, „májlyukasztó” párkánynak neveztek el. Az így kettőssé vált erőd 1605-ben bővült tovább: az Esztergom visszaszerzéséért vívott harcot segítendő a Szent Tamás-hegyen Tepedelen néven a törökök harmadik erődöt építettek. A nógrádi várak elestéig Buda előterében kiemelt fontosságra emelkedett a Dunakanyar két vára, Visegrád és Vác, amelyekkel újra visszatérünk Pest megyébe. Elfoglalásukkor a kettőbe együtt ezerhez közelítő várkatonát rendeltek. Amikor 1552 után a Budától északra eső határ védelmét a nógrádi várak vették át, Visegrád és Vác védőserege — ahogy később részletesen látni fogjuk — gyors apadásnak indult. Közelükben egy harmadik vár, az Ipoly menti utat őrző Damásd is a Dunakanyar védelmét erősítette. A vár török kori történetéről magyar források alapján annyi ismert, hogy az Esztergom és Vác körüli harcok során valószínűleg elpusztult, majd a törökök 1581-ben újjáépítették. Az építkezést a budai pasa azzal indokolta a magyar tiltakozással szemben, hogy a készülő „kastélyt” a forgalmas és veszélyes úton közlekedő kereskedők védelme követeli meg: „igen tolvajló hely volna, úgy annyera, hogy az áros népeket mind föl menőben s mind alá jüvőben szokták ott megdúlni, fosztani és ölni, ezt hallván, hogy azféle latroktul bízvásban járhassanak, ez végre építtetjük.”42 Damásd a nógrádi várak visszavételéig, 1594-ig (talán 1595-ig) maradt török kézen, ezután pusztulásáig, 1641-ig magyar végvárként szolgált.43 Szűk másfél évtizedig Damásd török véghelyként élte életét, e minőségében azonban a budai pasa két magyar nyelvű levelén kívül egyetlen török forrás sem emlékezik meg róla. A pasa sem nevezi meg az épülő „kastélyt”, de leírása Damásdra illik. Magyar nevén a vár nem szerepel a török zsoldlistákban sem. A budai szandzsákban állt viszont egy erősség, amelynek nem ismeijük a helyét. Török néven Derbendnek hívták. A szó hegyszorost, átkelőt jelent, viselőjét dombos vidéken, folyóvölgyben kell keresnünk. Derbend életútja azonos Damásdéval. 1581-ben Derbenden is erődítési munkák folytak. A budai kincstár kiadásaiban nemcsak a várbeli építkezések, hanem a vár alatt készülő híd költségei is megjelennek:44 újabb bizonyíték arra, hogy Derbendet folyó mellé kell helyeznünk. 1581 után néhány évig Damásdot folyamatosan támadták a magyar végváriak;45 ugyanezekben az években több szpáhi azért kapott birtokot vagy jövedelememelést, mert vitézül harcolt a Derbendre törő „hitetlenek” ellen.46 Derbend őrségével először az 1588/89-es zsoldlistában találkozunk47 (ez azonban a vár korábbi építését nem zárja ki, mert az évtized első feléből nem maradt ránk hasonló lista), utoljára pedig 1594/95-ben ült benne török katonaság,48 amelynek maradéka 1613-ban Budán szol38 GAGYI 1911, 317-318. 39 MRT VII. 174-175. 40 ÖNB Mxt 626, 92-96. 41 A vár bővítésére és katonaságára HEGYI 1995a, 51-62. 42 TAKATS-ECKHART-SZEKFU 1915, 223. - A betűhíven közölt levélrészletet mai helyesírással idézem. 43 MRT IX. 107. 44 VELICS-KAMMERER 1886-1890, П. 558. 45 MRT IX. 107. 46 VELICS-KAMMERER 1886-1890, П. 561., 568-569., 582., 591., 596., 600., 635., 651-652., 732. 47 ÖNB Mxt 615, 85-86. 48 BOA MM 3370,111-115. - A vár 31 katonájának zsoldját az 1599/1600-as pénzügyi évben ugyan mint derbendi legénységét számolták el, de az alacsony szám arra mutat, hogy ezek a katonák már nem az „üzemelő” derbendi vár
