Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Buzás Gergely: Pest megye középkori művészeti emlékei
236 BÚZÁS GERGELY párhuzamos, reprezentatív helyiségeket magába foglaló szárny, kelet felől pedig a négyzetes alaprajzú, középudvaros lakópalota csatlakozott. Az északkeleti lakópalota legfontosabb terei — egy földszinti és egy emeleti 11x22 m-es nagyterem — a fogadóudvarra néző nyugati szárnyat foglalták el. A földszinti terembe közvetlenül a fogadóudvarról egy díszes lépcső vezetett. Az északkeleti palota belső udvarát nyolcszögű pillérekre támaszkodó árkádsor díszítette, belsejében ülöfülkékkel, emeletén loggiával. Ehhez az árkádsorhoz kapcsolódott az udvar fő dísze, egy monumentábs toronyszerű, nyolcszögletű díszkút.89 A palota első emeletén lehettek a lakótermek. Ezekhez csatlakozott észak felől egy ámyékszéktorony A második emeletről lehetett elérni egy hídon át, a padlófűtéssel, vízmelegítő üsttel és folyóvízzel ellátott fürdőszobát. Ugyanerről a szintről ívelt át egy másik híd egy kis zárt udvarra, melyet pompás falikút díszített.90 Az udvar nyugati felét oszlopcsarnok foglalta el, amelynek hátsó falát ülőfülkék tagolták. Az oszlopcsarnok déli végéből újabb híd vezetett a királyi oratóriumba, amely a palotakápolna sekrestyéjének emeleti terét képezte. A nagyméretű kápolna az épületegyüttes középtengelyében, pontosan a kaputoronnyal átellenben, a hegyoldalból kivágott teraszra épült.91 A déli palotaszárny kevésbé szabályos elrendezésű volt. Ezt az okozta, hogy itt felhasználták a Anjou-kori épületeket is. A palotaszárny fölső szintjén egy nagyjából négyzetes ud- varocskát fogtak körül emeletes, de az északiaknál sokkal szerényebb kivitelű épületek. A nyugati helyiségek előtt, egy alacsonyabb szinten fekvő teraszt is kialakítottak, erről nyitottak a pénzverde helyiségei.92 Visegrád egészen 1405-1408-ig megőrizte rezidencia rangját, az udvar csak ekkor költözött át Budára,93 ahol Zsigmond nyomban újabb hatalmas palotaépítkezésbe kezdett. De Visegrád ezután is a király kedvelt tartózkodási helye maradt, sőt, a palotában kisebb építkezésekre is sor került: például az 1410-es években épülhetett egy díszes nyitott erkély az északkeleti palota fogadóudvarra néző homlokzatán.94 A palota szabályos alaprajzi elrendezésével, igényes kialakításával, pompás díszkútjaival az 1400 körüli európai építészet élvonalába tartozó alkotás. Az épületelrendezés, elsősorban a négyzetes alaprajzú, középudvaros északkeleti palota formája, az 1370-es évek magyarországi várépítészetének hagyományait követi. Elsősorban Diósgyőr és Zólyom szabályos alaprajzú várpalotája lehetett a mintakép, de Visegrádon már nem volt cél a várszerű megjelenés, így elmaradtak a saroktornyok, amelyek Diósgyőrött mind a négy sarkon, a városban álló zólyomi várban viszont már csak kettőn készült, bár lehet, hogy már ott sem építették ki őket teljesen. Ez az alaprajzi típus a Zsigmond-korban vált igazán kedvelt megoldássá. A visegrádi palota északkeleti épülete mellett ilyen rendszerben épült fel Zsigmond tatai vára, és arisztokrata családok is átvették az épületformát: a Kanizsaiak Nagykanizsán, Ozorai Pipo Ozorán épített hasonló elrendezésű reprezentatív várpalotát.95 A visegrádi palota részletformái: a nyíláskeretek és a díszkutak kőfaragómunkái Csehország korabeli építészetével állíthatóak jó párhuzamba. Zsigmond testvérének, IV Vencel cseh és német királynak 14. század végi építkezésein — például Tocník várán96 — találkozunk a visegrádiakkal rokon megoldásokkal, és a visegrádi kutak is elválaszthatatlanok a közép-európai Parler-művészet emlékeitől.97 A Visegrádon megjelenő, parleri és cseh eredetű formák, valószínűleg — magának a visegrádi műhelynek a tevékenysége révén — meghatározzák a tatai vár 15. század első évtizedében folyó építkezésének stílusát, és jelen vannak még az 1410-es években meginduló nagy budai építkezéseken is. A visegrádi palota kőfaragóstílusa meghatározta számos, a 15. század elején folyó kisebb építkezés: a garamszentbenedeki apátság, a kisnánai vár vagy a gyulai vár részleteit is.98 89 A kút alsó szintjét Szakái Ernő rekonstruálta (SZAKAL 1969). A kút fiálés tárapilléres felső szintjeihez is előkerültek elemek, egy részüket közölte Marosi Ernő (MŰVÉSZÉT 1342-1382, 227, kát. 118, 35. tábla). 90 SZAKÁL 1972. 91 BÚZÁS 1990b, 22-30. 92 BÚZÁS 1992, 36. 93 KUMOROVITZ 1963, 122. 94 Az erkélyt egyes stílusformái — pl. az alépítmény szegmensíves ülőfulkéi —, valamint az építéséhez használt jellegzetes kőzetfajta, a forrásvízi mészkő is az 1410-es évek budai építkezéseihez kapcsolják. (BÚZÁS 1990b, 30.). 95 BÚZÁS 1990b, 31-32. 96 MENCLOVÁ 1972, II. köt. 153-171., 223-255. kép. 97 MŰVÉSZET 1342-1382, 226. (Marosi Ernő). 98 BÚZÁS 1990b, 34-35.
