Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Buzás Gergely: Pest megye középkori művészeti emlékei
PEST MEGYE KÖZÉPKORI MŰVÉSZETI EMLÉKEI 235 c) A visegrádi fellegvár A fellegvárban, amely valószínűleg már 1323 óta a magyar koronázási ékszerek őrzési helye volt, szintén jelentős építkezések folytak az Anjou-korban (11/1, 20. kép). Ezeket nem tudjuk pontos időhöz kötni. Valószínű azonban, hogy az 1370-es évek végére a belsővárban felhúztak három palotaszárnyat, és kiépült a második falgyűrű is, az alsó várudvarral. Ezeket a munkákat több lépésben végezték el. A belsővár palotái közül először — talán még Károly Róbert korában — a legnagyobb méretű, szintenként egy-egy nagy termet magába foglaló keleti palota készült el. Ez a kétemeletes szárny még a várudvar eredeti, észak felé meredeken emelkedő felszínéhez igazodott. Ekkor vésték ki és burkolták téglafalazattal az öregtorony előtt a második ciszternát. Később aztán az udvar szintjét nagyjából vízszintesre alakították, és csak a két ciszterna körül hagyták meg a sziklát az eredeti magasságában. Ezzel egyidejűleg épülhetett fel a nyugati palotaszárny. Ennek földszintjén talán a konyha kapott helyet. Az első emeleten volt egy fűtött, faburkolatos szoba és egy tőle faszerkezetű válaszfallal elhatárolt, nagy ablakokkal megvilágított terem. A palotaszárny második emeletét később húzták fel. Ezt egyetlen nagy helyiség foglalta el. Miután elkészült az udvar szintsüllyesztése — már mindenképpen a 14. század második felében —, a vár északnyugati sarkába, a régi ciszterna körül meghagyott sziklatömbhöz is igazodva, felépítették az északkeleti palotát. Ennek emeletén három helyiséget alakítottak ki, földszintjét viszont egyetlen terem foglalta el. A külső falöv két részre tagolódott. A védettebb nyugati oldalon széles gazdasági udvart alakítottak ki, egy újabb ciszternával. Az északi és keleti oldalt szűk falszorossal övezték, amely a déli részen, a kaputorony előtt, tágas bástyává bővült. Ide érkezett fel a sziklaárkon átvezető fahíd. Az árok — amelynek kimélyítésekor a kifejtett kőanyagot a várfalak építéséhez használták fel — csak az északi, keleti és déli, illetve délnyugati részen övezte a várat. Nem csak védelmi célt szolgált, hanem feltételezhetően gazdasági épületeknek, istállóknak is helyet adott, hiszen lóval, szekérrel a belső udvarokat nem lehetett megközelíteni.86 Az Anjou-kor végére kiépülő vár stilizált látképét ábrázolja Visegrád város 1378-tól igazolhatóan használt, a település „beszélő címerével” díszített kisebbik pecsétje.87 IV Az internacionális gótika: az 1400 körüli korszak művészete Az 1370-es évektől indul meg lassan, de egyre gyorsuló ütemben az a fejlődés, amely a 15. század első harmadában a minden korábbi időszakot felülmúló, Zsigmond-kori művészeti virágzáshoz vezet. E jelenség nem más, mint a fejedelmi udvarokban meghonosodó udvari kultúrának: az internacionális gótikának terjedése. Amint Európa politikai súlypontja fokozatosan keletre tolódik — IV Károly és IV Vencel uralkodása alatt Prágába, majd Zsigmond idején Budára — úgy vernek gyökeret ezen a tájon a 14. század első felében, Franciaországban és Itáliában megszületett művészeti eszmények, sőt, a 14. század második felében kifejlődő késő gótikának ez a régió már éppolyan jelentős szülőföldje, mint Nyugat-Európa. Ebben a folyamatban, a magyarországi késő gótika megszületésében vezető szerepet játszanak a 14. század végén folyó visegrádi építkezések. A korszak második felében, a királyi központ Budára helyezésével Visegrád jelentősége ugyan csökken, de a budai gótika eredményei itt, és a megye más területein sem maradnak visszhangtalanul. 1. Visegrád a. A királyi palota A visegrádi palota történetében új fejezet kezdődött Zsigmond király uralkodása alatt.88 Az új palota (21, 22. kép) egy kb. 123x123 m-es, négyzetes területet foglalt el. Bejárata a Duna felőli oldal középtengelyében épült kaputornyon át nyílott. Az országút és a várhegy lejtője közötti sík területet a hatalmas fogadóudvar foglalta el. Ezt északról egy 38,5x11 m-es faboltozatos nagytermet magába foglaló épület zárta le. Ehhez nyugat felől egy, az országúttal 86 BÚZÁS-SZŐKE 1992, 133-134. 87 MŰVÉSZET 1342-1382, 357-358, 274. tétel, 71. tábla; BÚZÁS-SZŐKE 1992, 26. jegyzet, 5. kép. A visegrádi kisebb pecsét első azonosítható lenyomata 1378-ból ismert. 88 A keltezésre vonatkozóan: BÚZÁS 1990b, 30-31; BÚZÁS 1992, 38.
