Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Buzás Gergely: Pest megye középkori művészeti emlékei
234 BÚZÁS GERGELY Valószínű, hogy a lettner előtt, a mellékhajók szakaszaiban kialakított kápolnák könnyed, faragottkő szerkezetű rekesztőfalaikkal ugyanennek a korszaknak az emlékei.79 3. A visegrádi királyi palota a 14. század közepén 1347-1355 között a királyi udvar Budán tartózkodott, de ezután újra visszatért Viseg- rádra. A visszaköltözéssel együtt megkezdődött a palota újjáépítése és kibővítése (19. kép). 1356-ban már említik a városban a kamara épületét.80 Az ekkor épült kamaraház a palota déli részén, a már említett Károly Róbert-kori épületek mellett, a hegy lábánál állt. A 13x32 m-es épületet a hegyoldalba vágták be. A pincéje kőből épült, egy válaszfal két helyiségre osztotta. A fölső szint favázszerkezetes volt, valószínűleg deszka borítással. A hegyoldal felől kő támfallal védték a föld nyomásától. A támfal őrizte meg a fal gerendaszerkezetének lenyomatát. Ez a szint is két részre volt osztva. A déli helyiségben állt egy fémmegmunkáló kemence. A kamaraház építésével egyidejűleg újjáépítették a mellette álló korábbi faházat is.81 a. Gaal Konrád harangöntőműhelye Az alsóvárban lévő Károly Róbert-kori régi kamaraépületet Gaal Konrád harangöntő műhelyének adták át,82 aki itt öntötte a visegrádi nagyharangot, amelyből sajnos, csak az öntőgödör és az öntőforma töredékei maradtak ránk. Ezért a művéért Konrád mester 1357-ben kiváltságokban részesült, amelyek birtokában Iglóra költözött, és ott létrehozta azt a bronzöntő műhelyt, amelyből a Szepesség legszebb harangjai és keresztelőmedencéi kerültek ki. A műhely utódai révén a 16. század elejéig fennmaradt, és nem egy olyan minta használatát őrizte meg, amely már a visegrádi nagyharangon is megvolt.83 b) A visegrádi palota építkezései az 1360-as években 1366 körül került sor a királyi épületegyüttes újabb bővítésére (19. kép). Ekkor kapott búcsúengedélyt a palotában épített Szűz Mária-kápolna.84 Valószínűleg ehhez az építési fázishoz kapcsolódik a mai palota északi részén állt befejezetlen templom és a hozzá kapcsolódó épület lebontása. A templom helyére palotaszámyat emeltek, amelynek nyugati homlokzatát hatalmas támpillérekkel erősítették. Ezek funkciója nem világos, talán erkélyszerű tornyok alépítményéül szolgáltak, de mindenképpen a bejárati homlokzat reprezentatív kialakításában játszottak szerepet. Alighanem ezzel az építkezéssel egyidejűleg szerelték fel az épületeket különböző, igen gazdagon díszített cserépkályhákkal. Az Anjou-kori palotaegyütteshez feltehetően még egy nagy épület tartozott, a déli palota előtt, már a hegy alatti sík területen. Ennek egyelőre csak csekély maradványait ismerjük, így sem pontos kiterjedését, sem funkcióját, sem korát nem tudjuk meghatározni. Elképzelhető, hogy a közelében sejtett, de még szintén feltáratlan, és ezért ismeretlen korú Szent György kápolnához kapcsolódott. A 14. század középső harmadában, több fázisban kiépült visegrádi palota lazán összefűzött, különböző funkciókat ellátó épületek halmaza volt. A lakóépületet, kápolnát, kamaraházat, kiszolgáló épületeket minden különösebb rendszer nélkül egymás mellé soroló, valódi erődítéseket nélkülöző épülettípus a városi uralkodói rezidenciák egész Európában ismert formája volt a 13-14. században. Ezt képviselte a párizsi Cité-szigeti királyi palota, a London melletti Westminster palotája vagy Közép-Európában a cseh királyok Prága-óvárosi háza, illetve a Kutná Hora-i kamaraudvara. A magyar Anjouk másik rezidenciáhs helye, a budai Magna Cuna vagy más néven Kammerhof, szintén hasonló elrendezésű épületegyüttes lehetett.85 79 A feltáró ezeket 1526 utánra keltezte, és egy hevenyészett helyreállítás részének tartja. A rekesztőfalak finom szerkezete ennek egyértelműen ellentmond: ezek nem szükségépítkezések, hanem kifejezetten reprezentatív alkotások voltak. A két fennmaradt ajtókeret profilozása rokonságba hozható a lettnerrel, de a visegrádi faragványokkal is. 80 BAKÁCS 1982, 712. sz. 81 BÚZÁS 1992, 34. 82 BÚZÁS-SZŐKE 1992, 132, 16. jegyzet. 83 MŰVÉSZET 1342-1382, 317-324. (Szőke Mátyás). 84 ÉRSZEGI 1992. 85 BÚZÁS 1990a, 92-93.
