Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Koszta László: Az egyház és intézményei a középkori Pest és Pilis megyében
214 KOSZTA LÁSZLÓ pilisi monostor támogatására. A 13. század elején jelentékeny adományokban részesítették az itteni cisztereket. A monostornak a szomszédos területeken kívül számottevő birtokai voltak Pozsony és Hont megyékben, ezenkívül só- és vámjövedelmei is kimagaslóak voltak.134 A Gerevich László vezette ásatások a monostor szomszédságában jelentős gazdasági épületeket is feltártak, bizonyítva a pilisi ciszterek komoly gazdasági tevékenységét.135 A pilisi apát tekintélyét mutatja, hogy a 15. század elejéig 31 alkalommal kapott pápai megbízást. Ezen felkérések döntő része a 13. századra esett.136 Az apát befolyása ekkor a püspökökével vetekedett. A monostor nagyságát és gazdasági erejét jellemzi, hogy három filiát tudott kibocsátani,137 tehát legalább három alkalommal elérte konventjének a nagysága a hatvan főt, amit feltételül szabtak a leánymonostorok létrehozásánál. A pilisi monostor fénykora a 13. század volt. A 14. század közepén, Nagy Lajos kérésére történt vizsgálat már itt, az ország legnagyobb ciszterci monostorában is komoly problémákat tárt fel. A monostor, gazdagsága ellenére, elnéptelenedett, ezért előírták, hogy előbb 12-re majd 24 főre emeljék fel a konvent létszámát.138 A 14. század közepe fordulatot jelentett a monostor felügyeletét illetően. A korábbi francia orientáció helyett előtérbe kerültek a német kapcsolatok, és az anyamonostorhoz, Acey-hez fűződő filiációs viszony is formálissá lett. A 14. század közepétől Pilis német monostorokkal, elsősorban a Heiligenkreuzzal állt szoros összeköttetésben.139 A királyi udvarral ugyanakkor ebben az időben is jó viszonyt ápolt a monostor. Ezt mutatja, hogy 1367-ben az aacheni magyar kápolna alapításánál, majd 1381-ben a kápolna kincseinek ellenőrzésénél is a pilisi apát járt el Nagy Lajos király képviseletében.140 A pilisi ciszterci monostor a középkor végéig fennállt. Az 1526-ban elpusztított templomot hevenyészve rendbe tették és 1541-ig használták.141 2. Kanonok- és lovagrendek A 12. században Magyarországon megtelepedő másik nagy szerzetesrend, a premontrei nem hozott létre Pest vidékén olyan jelentős monostort, mint a ciszterek Pilisen. Szám szerint azonban több, összesen öt prépostságot (Ocsa, Zsámbék, Margitsziget, Zsidó, Csőt) alapítottak. A Magyarországon 1130-ban Bihar megyében, Váradelőhegyen megtelepedő rend142 már nem a monasztikus szerzetességet képviselte, hanem kanonokrendként alakult meg. A premontreiek a szerzetesség történetében átmenetet jelentenek a monasztikus szerzetesség és a koldulórendek között. A premontrei szerzeteskanonok a monostorukon belül úgy éltek, mint a monasztikus szerzetesek, viszont — ellentétben a bencésekkel és a ciszterciekkel — szorosabb kapcsolatot tartottak fenn a laikus világgal. Prépostságaikat már nem távoli, lakatlan területeken hozták létre, hanem települések közelében és bekapcsolódtak a laikus hívek pasztorá- lásába. Magyarországon 39 prépostságukat ismerjük,143 de számuk valószínűleg 45 körül lehetett. A rend Magyarországon elsősorban azokon a területeken telepedett le, ahol a bencések és a ciszterek jelenléte nem volt számottevő, s a Duna-Tisza-köze, illetve Buda környéke is ezekhez a vidékekhez tartozik.144 Pest környéki prépostságaik a késői alapítások közé tartoznak: kivétel nélkül a 13. században jöttek létre. Itteni megtelepedésük támogatója elsősorban a királyi udvar volt. Az öt prépostság közül hármat a királyok alapítottak, így a hat királyi alapítású magyar premontrei egyház145 fele Pest és Pilis megyékben jött létre. A pilisi ciszterci és a premontrei alapítások jelzik, hogy a királyi hatalom egyre erőteljesebben éreztette jelenlétét e vidéken, ami Óbuda, majd később Buda kormányzati szerepének a 12-13. század fordulójától kezdve tapasztalható növekedésével van összefüggésben. Pest környékének első premontrei prépostsága valószínűleg II. András alapításaként Ócsán jött létre. A Szűz Máriának szentelt egyházat először az 1235-ös premontrei kolostor134 PILIS I. 206-246.; HERVAY 1984a, 832. 135 GEREVICH 1987, 19-21. 136 PILIS I. 129-157. 137 Pásztó (1190), Bélháromkút (1232), Ábrahám (1263) - HERVAY 1984, 47., 53. és 127. 138 HERVAY 1984a, 832-833. 139 HERVAY 1985, 598. 140 PILIS I. 162-168.; HERVAY 1984a, 833. 141 GEREVICH 1987, 6. 142 OSVALD 1957, 231. 143 OSVALD 1957, 238. 144 OSVALD 1957, 231. 145 Váradhegyfok, Jászó, Margitsziget, Turóc, Csőt és Ócsa.
