Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Koszta László: Az egyház és intézményei a középkori Pest és Pilis megyében
EGYHÁZ ÉS INTÉZMÉNYEI 207 is köszönhető, másrészt a világi előkelők gazdagodásával is összefüggésbe hozható. A 13. századi gazdasági, társadalmi változások a településstruktúrára és templomsűrűségre is kihatottak. Az átalakuló gazdaság következtében már nem csak egy szűk egyházi és világi elit volt képes jelentős költségeket felemésztő kő- vagy téglatemplom építésébe fogni, hanem a kisebb birtokosok is. A földbirtokosok feladatuknak érezték, hogy a szolgai állapotból lassan kilépő és jobbágysorba emelkedő embereik számára ne csak a munkához elengedhetetlen védelmet biztosítsák, hanem a megfelelő hitélet feltételeit is lehetővé tegyék. Természetesen az új templom elsősorban az építtető családjának szakrális igényeit volt hivatva kielégíteni. A magánegyházi rendszer kiteljesedése és a 12. század végén a korábbiakhoz képest lényeges változást nem hozó patrónusi jog bevezetése82 anyagi előnyökben is részesítette a templom építtetőijét. A kegyúri jogokra hivatkozva lehetőség volt arra, hogy a falu papját a birtokos nevezze ki és anyagilag is részesüljön a templom bevételeiből. A templomépítés a kegyúri jog nyújtotta lehetőségekkel együtt pedig intenzívebbé tette birtoklást. A 13. század folyamán a földművelés előtérbe kerülése, valamint a servusok munkájára épülő kis települések, a prédiumok eltűnése a falvak állandósulását jelentette. A szabálytalan alaprajzú településeket felváltották az utcás falvak, amelyeknek a határait is kijelölték a szántóföldi gazdálkodás előtérbe kerülésével. A helyváltoztató falvak eltűnése, különösen pedig a templomos helyek számának megnövekedése döntő szerepet játszott abban, hogy — vélhetőleg a 12. század végétől — erőteljesen megindult a zárt határú valódi plébániakörzetek kialakulása. Ettől kezdve pontosan számon tartották, hogy egy templomhoz mely települések tartoznak. Másrészt a templomok gyakran településformáló tényezők lettek. A kialakuló utcás falvak központjává váltak a templomok és jelentősen befolyásolták a településszerkezetet.83 A templomsűrűség megállapításához országosan az 1332-1337. évi pápai tizedjegyzék ad lehetőséget. Ez az első, csaknem az egész országot átfogó középkori összeírás, mely ránk maradt. Sajnos a váci püspökség tizedlajstromai nagyon hiányosak, csupán egy-két plébániát említenek.84 Valamivel szerencsésebb helyzetben vagyunk a veszprémi püspökséghez tartozó budai oldal esetében. Györffy György történeti földrajzi adattárát felhasználva kísérletet lehet tenni a korabeli templomsűrűség megközelítő becslésére. A középkori Pest és Pilis megyék85 illetve a Csepel-sziget86 területén az államalapítástól a pápai tizedjegyzékkel bezárólag az írott forrásokban 288 települést lehet kimutatni. Ugyanezen időszakban 81 templomról marad ránk írásos említés. Az írásos források alapján a templomsűrűség a 14. század első felében 3,27 volt, tehát statisztikailag 3-4 településenként számolhatunk egy templommal. Ez az érték igen magas, a vizsgálat mechanikus volta miatt azonban némileg torzít. Az 1337-ig említett települések és templomok természetesen nem létezhettek mind egy időben, másrészt a templomoknál nem csupán a plébániákat, hanem a kolostorokat is számba vettük. A 14. század elejére több olyan településről tudunk, ahol már több egyházi intézmény működött. A vizsgált terület közepén elhelyezkedő városkonglomerátum, Pest, Buda, Óbuda és a Margitsziget számos templommal rendelkezett. Amennyiben az említett településeket összegezzük, elmondható, hogy közösen a Kárpát-medence legnagyobb városi településhalmazát jelentették. Mindez pedig jelentősen megemelte az egyházi intézmények számát. A városi zónában fekvő templomoktól eltekintve kizárólag a falvakban lévőket számolva magasabb volt az egy templomra eső települések száma. A templomsűrűséget növelte az, hogy jelentős a királyi birtoklás a területen, és a királyok gyakrabban szerepeltek templomépítőként. A Csepel-sziget példája is megerősíti elképzelésünket. A szigeten, amely lényegében már az Arpád-kor kezdetétől döntően királyi birtok volt 1340-ig 24 településről és 10 egyházi intézményről, két kolostorról és nyolc plébániáról illetve kápolnáról van tudomásunk.87 Ez pedig 2,4-es statisztikai templomsűrűséget jelez, tehát minden 2-3 településen állt már templom. Tari Edit kísérletet tett arra, hogy a régészeti kutatás alapján igazolt templomokat számba véve határozza meg az egyházas településeket. Az eredményeit önálló kötetben közlő vállalkozás nagy hátránya, hogy a jelenlegi és nem a középkori megyei közigazgatási határokon 82 KUMOROVITZ 1964, 72-75. 83 A falu és papjának kapcsolatára és a falusi templomok településformáló szerepére általában 1. SZABÓ 1969, 184-209. és MAKSAY 1971, 123-129. 84 GYÖRFFY 1998, 507. 85 GYÖRFFY 1998, 497-714. 86 GYÖRFFY 1998, 189-206. 87 GYÖRFFY 1998, 189-206.
