Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Koszta László: Az egyház és intézményei a középkori Pest és Pilis megyében
206 KOSZTA LÁSZLÓ Sőt, különösen a monostorok esetében, nyomatékosan hangsúlyozni kellett már a megyéspüspökök felügyeleti jogának tiszteletben tartását.76 A templomhálózat sűrűsége a vidéki lakosság krisztianizációjának fokmérője. Fontos, hogy a falusi közösség kapcsolata hogyan alakul papjával; milyen távol van a településtől a templom; mekkora lélekszámú közösség tartozik egy pap alá. A papon keresztül megszemé- lyesülő keresztény egyház csak egy sűrű templomhálózat segítségével tudott aktívan jelen lenni hívei mindennapjaiban, s csak így volt képes átadni a keresztény erkölcsi szokásokat, illetve ellenőrizni azok betartását. A kulturális és életmódbeli változás tehát szoros kapcsolatban állt a vidék templomhálózatának alakulásával, azzal, hogy milyen gyakran vettek részt misén és hallgatták papjuk prédikációját a hívek. Egy-egy templom ugyanakkor a hozzá tartozó hívőket kultikus közösségbe is szervezte. A vasárnaponként a környező falvakból a templomot felkeresők között kialakuló kapcsolatok lehetővé tették, hogy a misére járók ne csupán saját kis közösségükben éljenek, hanem valamivel nagyobb terület lakosaival is rendszeresen találkozzanak. A templom és hívei között olyan kötődések alakultak ki, amelyek a még erősen vérségi kötelékek alapján szerveződő társadalomban a területi és a kultikus összetartozást erősítették. A templomos helyek számának változását az írásos források és a régészeti feltárások figyelembe vételével sem tudjuk pontosan követni a középkorban. Néhány közvetett adatból tudunk csak a korai időszakra vonatkozó következtetéseket levonni. A Szent István által előírt templomsűrüség — tíz falu, egy templom — talán csak all. század második felére valósult meg. A templomos helyek számának növekedését mutatja a főesperességek megszervezésének megindulása a 11. század végén. A falusi templomok oly nagy számban léteztek már akkor — legalábbis a sűrűbben lakott mezőségi területeken —, hogy ellenőrzésük már nem volt megoldható egy központból, a püspöki székhelyről. Másrészt viszont még a 12. század első feléből is vannak adataink a pogányság jelenlétéről, ami ellentmond annak, hogy túl nagy számú templom feltételezzünk. Bizonyos, hogy azért választhatta az 1040-es évek végén András király pogány bátyja, Levente Taksony falu környékét temetkező helyül,77 mivel ott az ősi hit hívei lehettek többségben. Szent László törvénye is említést tesz a pogány módon szertartást bemutatókról.78 A régészek is a 12. század első felére teszik — a század elején zsinati előírásban is előírt — templom mellé temetkezés79 szokásának általánossá válását és vele párhuzamosan a pogány köznépi temetők megszűnését. Visegrád megye, Pilis és Pest vidéke eltérő táji sajátosságai miatt különböző település- struktúrával és templomhálózattal rendelkezett. A Duna jobb partján, a folyó közelében sűrű megtelepüléssel számolhatunk. Ezzel szemben Pilis sokáig csaknem lakatlan királyi vadász- terület volt. A pesti oldal alföldi jellege jobban kedvezett a magyarság 12. század végéig elsősorban legeltető állattenyésztésre épülő életmódjának. A 11-12. században nem beszélhetünk még zárt plébániahálózatról. Nem alakultak ki a területileg egymástól pontosan elhatárolt plébániakörzetek. A létrejött templomok tehát nem feleltek meg a későbbi értelemben vett plébániáknak. Helyesebb inkább ebben az időben pasztorlási egyházaknak neveznünk őket. Szilárd, állandó településű falurendszerről sem beszélhetünk a korai időben, a döntően szilaj pásztorkodással és talajváltó földműveléssel hozhatók kapcsolatba a „mozgó” települések. Szent László törvénykönyve is említést tesz a templomukat „elhagyó” falvakról.80 A 12-13. század fordulójától, úgy tűnik, hirtelen megnő a templommal rendelkező települések száma. A régészeti és művészettörténeti kutatásokból tudjuk, hogy a ma álló középkori falusi templomok döntő többsége legfeljebb a 13. század elejéig vezethető vissza.81 A korábbi időből alig ismerünk ma is álló falusi templomot. A jelenség oka kettős. Egyrészt a 11-12. században a falusi templomokat kevéssé építették időtálló anyagból. Leginkább paticsfalból vagy fából épültek a korszak vidéki egyházai, amelyek rövid idő alatt elpusztultak és gyakran még a régész számára sem hagytak emléket maguk után. Ilyen templomokat kereshetünk azok között, amelyeket már a 11. század végén a régiség miatt leromlottnak említenek. A 12. század végén vagy még inkább a 13. század elején általánosabbá vált az, hogy szilárdabb anyagból építették a falusi templomokat. Ez egyrészt a téglaépítkezés nagyobb elterjedésének 76 Szt. László I. 21. és Kálmán-kori zsinat 43. (ZÁVODSZKY 1904, 202.) 77 SRH I. 344. 78 Szt. László I. 22. (ZÁVODSZKY 1904, 161.) 79 Kálmán I. 73. (ZÁVODSZKY 1904, 192.) 80 Szt. László I. 19. (ZÁVODSZKY 1904, 161.) 81 A nyugat-magyarországi helyzet bemutatását 1. VALTER 1985, 23-24.
