Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Koszta László: Az egyház és intézményei a középkori Pest és Pilis megyében
EGYHÁZ ÉS INTÉZMÉNYEI 199 esetében Veszprémből illetve Vácról. A templommal rendelkező települések számának növekedése a 11. század második felétől egyre inkább megkövetelte a nagy területű püspökségek irányításának megosztását, a középszintű egyházkormányzati egységek, a főesperességek kialakítását. A szakirodalom szinte egyhangúan a 11. század második felére, Szent László uralkodására helyezi az intézmény létrejöttének időpontját. Természetesen csak ott volt szükség a főesperességek kialakítására, ahol már viszonylag sűrűbb templomhálózat épült ki. Ebből következőleg bizonyosra vehető, hogy nem egyszerre, nem központi utasításra szerveződtek meg a főesperességek. Csak az első ilyen igazgatási körzeteket alakíthatták ki a 11. század végén, többségük valószínűleg a 12. század folyamán szerveződött meg, de még a 13. században sem kizárt újabb főesperesi körzetek létrejötte. Rendszerint az ispánsági központban álló templom vált a főesperesség központjává. Az ispán mellett működő pap szerepét már Szent István törvényei kiemelik. A vármegye központjában élő pap — és temploma — jelentőségét az adta, hogy az ispánnal együttműködve már korán bizonyos igazgatási és bíráskodási jogkörrel rendelkezett a megyén belül. A fejlődés szinte determinálta, hogy a megye központjában lévő egyház pap nyerje el a főesperesi feladatokat, temploma pedig, amely gyakran a megye legkorábbi egyháza (keresztelőegyháza) volt, a középszintű egyházkormányzat centruma legyen. Egy-egy korai főesperesség területe a világi és egyházkormányzati feladatok összekapcsolódása révén megegyezett a korabeli megyékével.19 A főespereségek létrejöttével a korábban a székesegyházhoz kapcsolódó kormányzati és igazgatási feladatok decentralizálódtak. A püspökségeken belül egyházkormányzati alközpontok alakultak ki. A 12. század folyamán a megyeszékhelyek központ jellege így tovább erősödött az említett egyházigazgatási feladatok ellátása révén. A 12. század végére, s még inkább a 13. század elejére azonban a királyi vármegyék és az ispánsági központok szerepe csökkent. A székesegyházak mellett szerveződő székeskáptalanok jelentőségének növekedése, és a jobbára kanonokjaikból álló egyházi középréteg kialakulása arra ösztönözte a vidéki székhelyükön élő főespereseket, hogy beköltözzenek a püspöki székhelyre és a székeskáptalan tagjai legyenek. A folyamat a 12-13. század fordulóján indult meg és a tatárjárásig le is záródott. A vidéki papság ellenőrzése, illetve az alsó fokú egyházi bíráskodás — ami a főesperesek feladata20 volt — újra a püspökség központjába került, de már nem közvetlenül a püspöknek, hanem a középréteget jelentő kanonokságnak adott munkát. Az egyes főesperesek említéséről is jobbára a székeskáptalanba költözésük után, a 13. század elejétől vannak adataink. A Pest környéki főesperességek szervezetének kialakításáról — hasonlóan általában az ország más vidékeihez — közvetlen forrásaink nincsenek. Sőt, a középszintű egyházigazgatás kialakítását még nehezebb követni, mivel a megyeszervezet alakulása, változása is nehezen tisztázható. A Dunától nyugatra eső vidéket a veszprémi püspökség alá tartozó, először 1226- ban említett szentendrei főesperesség fogta össze.21 A főesperesség szentendreiként való elnevezése jelzi, hogy a hagyományos fejlődéstől elérőén alakult az archidiaconatus központja. Nem egy megyeszékhely, hanem a veszprémi püspök szentendrei kúriájához kapcsolódó templom nevét viselte. Kérdéses azonban, hogy Szentendre volt-e a főesperesség első központja vagy az csak később került át oda. A vélemények megoszlanak. Györffy György szerint az 1009-ben először és utoljára említett Visegrád megye központja nem vált soha főesperesi székhellyé22 és a megye egyházigazgatásának központja eredendően Szentendrén jött létre. Kristó Gyula a királyi vármegyék kialakulását bemutató monográfiájában nem foglalt állást a kérdésben.23 A magunk részéről csatlakozunk Jankovich Miklós24 és Zsoldos Attila25 álláspontjához, miszerint a 11. század végén a visegrádi ispánsági vár mellett álló keresztelőegyház lett a főesperesség központja26 és innen került át valamikor a 12. század folyamán Szentendrére a főesperesi kerület centruma és kapcsolódott az 1146-tól adatolható püspöki kúriához.27 Véleményünk szerint a visegrádi Sibrik-dombon kialakított ispánsági várhoz tartozó, feltárt templom leletanyaga megerősíti ez utóbbi feltételezést. A főesperesi központ áthelyezése kap19 KRISTÓ 1988a, 208-235. 20 BÓNIS 1997. 622-633. 21 KRISTÓ 1988a, 251-252. 22 GYÖRFFY 1998, 584. 23 KRISTÓ 1988a, 251-252. 24 JANKOVICH 1959, 58-59. 25 ZSOLDOS 1998a, 17. 26 KMTL 731. (Visegrád 1. címszó) 27 GYÖRFFY 1998, 697.
