Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Koszta László: Az egyház és intézményei a középkori Pest és Pilis megyében
200 KOSZTA LÁSZLÓ csolatban lehet Visegrád megye átalakulásával, központja hanyatlásával. Ezzel párhuzamosan, talán a 12. század elején, a veszprémi püspök az 1009. évi adománylevéllel28 egyházmegyéjéhez került Szentendre faluban kúriát alakított ki, és ennek funkciót keresve helyeztette ide a főesperesség központját. A püspök a veszprémi székhelytől távol eső vidék számára próbált egyházkormányzati centrumot kialakítani. Nem tartjuk kizártnak, hogy közvetlenül a püspök alá tartozó társaskáptalan kialakítása is felvetődhetett a 12. század folyamán. Analógiaként a pozsegai káptalan történetét lehet felhozni. A pécsi püspökséghez tartozó megye központja Pozsegavár volt, a főesperesség központja viszont Pozsegaszentpéter lett, ahol a pécsi püspök közvetlen felügyelete alá tartozó társaskáptalant szerveztek. A főesperesi feladatokat pedig a mindenkori prépost látta el.29 A társaskáptalanok préposti méltóságának és a főesperességnek az összekapcsolására általában a püspöki székhelytől legtávolabb eső területek esetében ismerünk példákat. Az esztergomi főegyházmegyében a pozsonyi prépostság és főesperesség, illetve a szepesi prépostság és főesperesség egybeesését lehet megemlíteni, míg a győri püspökségben a vasvári prépost kapott főesperesi feladatokat.30 Feltételezhető, hogy Szentendrén a főesperességnek a püspöki kúria mellé történt áthelyezésével összefüggésben társaskáptalant is kívántak szervezni. A káptalan kanonokjait a főpapi kúriához tartozó káplánok adhatták volna. Ha valóban volt ilyen kezdeményezés, az az szentendrei főesperes Veszprémbe költözésével a 13. század elején lekerült a napirendről. A veszprémi püspök 1318 nyarán Károly Róbert kezdeményezésére — más javakért cserébe — átadta szentendrei kúriáját és a hozzá kapcsolódó uradalmat a királynak.31 A cserével hozható kapcsolatba az, hogy utóbb, 1332 táján, nevet váltott a főesperesség, és a továbbiakban budaiként szerepelt. A főesperesség területi kiterjedését az 1332-1337. évi pápai tizedjegyzék alapján meglehetősen pontosan meg lehet határozni. A 14. század első felében a főesperesség kerületét döntően Pilis megye adta, de hozzá tartozott Komárom keleti szegélye, Esztergom déli része három plébániával, valamint az akkor már a Dunántúlra is átnyúlú Pest megye néhány plébániája a Duna jobb partján. A főesperes joghatósága a 14. század elejéig a Csepel-sziget plébánosaira is kiterjedt.32 A Dunától keletre eső területeken három főesperesség osztozott. A középkori Pest megye nagy része a pesti főesperes felügyelete alá tartozott. Először 1226-ban említik elöljáróját, aki 1237-ben már bizonyosan a váci székeskáptalanban élt. A főesperesség területét nehéz pontosan meghatározni, mivel az 1332-1337. évi pápai tizedjegyzék Pesten kívül csupán négy plébániáját említi Cegléd és Adony vidékén.33 A középkori Pest megye északkeleti sávját a váci püspökség nógrádi főesperessége foglalta magában. 1236-tól közel egy évszázadig “váci”- nak hívták, majd a pápai tizedjegyzékben újra eredeti nevén szerepel. A váci püspökség tizedjegyzékei hiányosan maradtak fenn, így ennek a főesperességnek a plébániáit sem ismerjük. A jegyzék az archidiaconatusnak csupán egyetlen, nehezen azonosítható templomát említi.34 A terület harmadik főesperesi kerülete a szigetfői volt, amelynek területe a Csepel-szi- gettel szomszédos Duna parti részeket fogta össze. A főesperességet viszonylag későn, 1279-ben említik először. Nem kizárt, hogy kevéssel azelőtt keletkezhetett. Kristó Gyula szerint a korábban Pest megye alá tartozó területre a 13. század folyamán terjeszthette ki befolyását Fejér megye és ennek kapcsán választották le a pesti főesperességről a szigetfőit. Ezzel lényegében az új főesperesi kerület Fejér megye Duna bal parti részének egyházkormányzati egysége lett. Nem tudjuk, hogy miért éppen Szigetfő település lett a kerület névadója. Szigetfő a Csepel- sziget déli csúcsánál feküdt, viszonylag jelentékeny, már a 11. században felbukkanó település volt, bár váráról nem tudunk.35 Az egyházigazgatás terén Visegrád megye, majd Pilis és Pest megyék, illetve a Csepel- sziget megosztott maradt. A Dunától keletre eső vidék számára — mint püspöki székhely és a 13. század elejétől a főesperesek tartózkodási helye — Vác jelentette a központot, a nyugati területek esetében ugyanezt a szerepet Veszprém töltötte be. A területen felbukkanó nagyszámú kiváltságos királyi egyház ugyanakkor közvetlenül az esztergomi érsek alá tartozott. 28 DHA I. 52. 29 KOSZTA 1991, 41-43. 30 KRISTÓ 1988a, 276., 339-340.; KMTL 636. 31 AOklt V 175., 177. és 178. sz-ok. 32 GYÖRFFY 1998, 548. 33 KRISTÓ 1988a, 433-434.; GYÖRFFY 1998, 507. és 544.; TARI 2000, 196-198. 34 KRISTÓ 1988a, 431. 35 KRISTÓ 1988a, 434.; KMTL 644.
