Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Koszta László: Az egyház és intézményei a középkori Pest és Pilis megyében
198 KOSZTA LÁSZLÓ elvesztésével. Péter ismételt hatalomra kerülésével Vác újra támogatást kaphatott. Péter másodszori bukása és a pogánylázadás ismét nehéz helyzetbe hozta a szerveződő püspökséget.18 Az I. András vezette konszolidáció nem Péter politikájának folytatását tűzte ki célul, hanem Szent István országlásához kívánt visszanyúlni. I. András számára nem volt kiemelkedően fontos elődje alapításának erősítése, mivel az ország középső vidékein megfelelőnek tűnt a püspökségi szervezet. A váci püspökség alapításának kezdeményezése elsősorban politikai és csak másodlagosan egyházkormányzati célok megvalósítása érdekében történt. Az új püspökség intézményrendszerének teljes kiépülése, és ezzel az alapítás folyamatának lezárása megint csak politikai változásokhoz kapcsolódott. A 11. század második felének meghatározó politikai konfliktusa a királyi hatalom és a hercegség vetélkedése volt. Az 1048-ban létrejött hercegség két központ, Nyitra és Bihar körül szerveződött. A két távoli centrum között a kapcsolattartást a király territóriumán keresztül haladó alföldi út biztosította. A hercegeknek 1048-tól kezdve alapvető politikai érdekük volt az, hogy az útvonal mentén erősítsék pozícióikat. Különösen így volt ez 1071 után, amikor Salamon király, illetve Géza és testvére, László herceg között éleződött ki a hatalmi konfliktus. Géza herceg az útvonal biztosítása mellett — demonstrálni kívánván, hogy hatalma a királyéval egyenrangú — támogatta a váci püspökséget és új lendületet adott az elakadt alapítási folyamatnak. Adományokkal látta el a püspökséget és befejezte a székes- egyház építését. A váci székesegyház patrónájának, Máriának segítségével végül Mogyoród mellett legyőzte Salamon királyt, ami lehetővé tette, hogy célját elérve királlyá koronáztassa magát. Szépen példázza az uralkodó személyes kötődését Váchoz, hogy Géza az általa befejezett bazilikát választotta temetkezőegyházául. A váci püspökség alapítása tehát az 1040-es évektől lényegében az 1070-es évekig tartott, de már a püspökség megszervezésének kezdetén véglegessé vált, hogy a Duna bal partjának egyházi felügyelete Vác alá kerül. Pest vidékén két püspökség osztozott, a dunántúli részek és a Csepel-sziget fölött a veszprémi püspök, az alföldi területek fölött pedig a váci főpap gyakorolt ellenőrzést. Az egyházi megosztottság bizonyosan kihatott vidék világi kormányzati struktúrájának alakulására is, erősítette a különbségeket a Duna két partja között és gyengítette az integrálódást. Pest vidékének korabeli szerepét mutatja, hogy sem Óbuda, sem Pest nem lett székhelye püspökségnek. Sőt, a 11. században a világi közigazgatásban sem kaptak számottevő szerepet, nem váltak királyi vármegye központjává. A két település és környezete tehát másodlagos szerepet játszott az államszervezés időszakában. A Duna vonala mind egyházi, mind világi téren határt jelentett: az egyházi igazgatást illetően Pest, illetve Óbuda, valamint a környező vidék a veszprémi, illetve a váci püspökség határterületére került. Ez a 11. században hátrányt jelentett: távol kerültek ezek a települések püspöki székhelyektől, a krisztianizációs központoktól, azaz a korabeli művelődés és jogélet centrumaitól. A 12. század végétől, különösen pedig a 13. század elejétől ugyanakkor ez a korábban kedvezőtlen körülmény éppen ellenkező hatást fejtett ki, hozzájárulva Pest, Óbuda, a kialakuló Buda és környékük egyházi struktúrájának fejlődéséhez. A közvetlen püspöki befolyást csökkenteni kívánó, a korábbi episzkopális igazgatási struktúrát kikezdő egyházi intézmények, az exempt egyházak és a központosított rendi szervezethez tartozó kolostorok számára előnyt jelentett az, hogy a terület távol esett a püspöki székhelyektől a két egyházmegye perifériáján helyezkedvén el. A királyi központ Esztergomból történő 13. század eleji áthelyezése is részben ezzel van összefüggésben. A királyi hatalom fokozott jelenléte mellett a püspöki hatalom távolsága döntő szerepet játszott abban, hogy a 12. század végétől jelentősen megnő e területen működő jelentős egyházi intézmények száma. 2. Főesprességek A 11. század első felében az egyházmegyék kormányzása a templomos helyek csekély száma miatt még megoldható volt egy központból, a püspök székhelyéről: Pest vidékének 18 Az alapítás körüli problémákból következett, hogy a püspökség működésének gazdasági feltételei szűkösek lettek. A váci püspökség az egész középkor folyamán a legszegényebb magyar püspökségek egyike volt. A 12. század végén az ún. III. Béla-kori jövedelem-összeírás szerint anyagiakat tekintve a 12 püspökség közül 11. helyet foglalta el a váci egyházmegye, egyedül a nyitrait múlva felül (III. BÉLA 82.). A 14-15. századi communa servitium fizetések alapján a 10-11. helyen állt a váci püspök, akinél csak a nyitrai és a szerémi fizetett kevesebbet (HOBERG 1949.). 1526-ben egy velencei követjelentésből tudjuk, hogy a püspökségek bevételei alapján felállított rangsorban a 10. hely illette meg a vácit, megelőzve ezzel a nyitrai, a Csanádi és a szerémi püspökségeket (MÁLYUSZ 1971a, 180-181.).
