Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Koszta László: Az egyház és intézményei a középkori Pest és Pilis megyében
Koszta László EGYHÁZ ÉS INTÉZMÉNYEI A KÖZÉPKORI PEST ÉS PIT IS MEGYÉBEN A középkori Pest és Pilis megye és a Csepel-sziget egyházi intézményrendszerének alapvetését a 10. század végi, 11. század eleji missziós tevékenység teremtette meg. A 972/973-ban induló latin rítusú missziós tevékenység bizonyosan érintette a későbbi Pibs és Pest megyét, legalább is a dunántúli részeket. 972-ben a Géza nagyfejedelem áttette székhelyét Esztergomba. A székhely áthelyezés az Árpádok dunántúli expanziójával és német királyság felé való nyitással hozható összefüggésbe. Az esztergomi székhellyel együtt megnőtt a Duna-kanyar és annak tágabb környékének politikai jelentősége. A Sankt Gallenből, és a Passauból érkező misszionáriusok térítőtevékenysége kezdetben valószínűleg Géza környezetére korlátozódott, de nem kizárt, hogy érinthette Pest megye Duna környéki területeit. A 972/973-ban nagy lendülettel beindult és döntően bajor misszionáriusokhoz kapcsolható térítőtevékenység, úgy tűnik, a 970-es évek második felére erejét veszítette. Vélhetőleg a vidéken — az esztergomi várhegyen felépült Szt. István protomártír palotakápolnán kívül — nem épült fel keresztény templom. Számottevő keresztény lakossággal sem számolhatunk még ebben az időben. Merseburgi Thietmar szász krónikás beszámolójából tudjuk, hogy Géza nagyfejedelem uralkodása idején folyamatosan működhetett egy latin rítusú missziós püspök, akinek joghatósága elvüeg kiterjedt az Árpádok teljes uralmi területére. A térítőpüspöknek állandó, véglegesnek tekinthető központja nem volt. Úgy tűnik, hogy a 10. század utolsó két évtizedében a nagyfejedelem családjában elsősorban Géza felesége, Sarolt támogatta a hittérítést. Ezért a kutatás a missziós püspök gyakoribb tartózkodási helyét és így a térítés bázisát is Sarolt veszprémi várába helyezi. A püspök és papjai intenzívebben azon a vidéken folytathatták a térítés munkáját, amely már szilárdan az Árpádok birtokában volt és közvetlenül Géza, illetve a kormányzásban jelentős szerepet játszó Sarolt irányítása alatt állt.1 A 970-es évek első felében, illetve közepén a területet bizonyosan Veszprémből érték a keresztény hatások, Esztergom csak rövid ideig kaphatott szerepet a vidék keresztény orientációs központjaként. A Sarolt befolyása mellett tevékenykedő missziós püspök révén a terület a 10. század utolsó két évtizedében Veszprém egyházi vonzáskörébe került. I. Világi egyházszervezet 1. Püspökségek A magyar keresztény egyházszervezet és a középkori magyar államiság létrejöttében döntő szerepet játszott az, hogy Géza nagyfejedelem fia és kiválasztott utóda, István számára 996-ban feleségül nyerte a német uralkodó dinasztiával rokonságban álló bajor hercegnőt, Gizellát. Gizella szintén a veszprémi várat választotta székhelyéül, Bajorországból jött kísérete — valószínűleg a házasságkötés előtt történt megállapodás értelmében — a veszprémi várban az első magyarországi püspökséget is megalapította. A 997-1001 közé tehető püspökségalapítás alapját bizonyosan a korábbi missziós püspökség jelentette. Az új egyházmegye megörökölhette a misszióspüspökség működési területét, és sok vonatkozásban megtartotta a missziós jelleget. Jóllehet Veszprém vált a végleges székhellyé, de bizonyosnak tekinthetjük, hogy pontosan nem alakították ki az új püspökség határait. Gizella püspökének területe így lényegében megegyezett a szinte jogelődnek tekinthető missziós püspökségével. Ezzel a későbbi Pest és Pibs megyék területe legalább részben — a Duna vonaláig bizonyosan — a veszprémi püspök felügyelete alá került. Az ezredforduló kedvező külpolitikai lehetőségeit kihasználva 1001-ben Szent Istvánnak III. Ottó császárnál és II. Szüveszter pápánál sikerült elérnie, hogy a német birodalmi egyháztól leválva külön érseki tartományt alkosson az alakuló magyar egyházszervezet. Nem a missziós 1 KOSZTA 1996, 105-107.
