Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Koszta László: Az egyház és intézményei a középkori Pest és Pilis megyében
196 KOSZTA LÁSZLÓ püspökség hagyományaival is rendelkező első magyar egyházmegyét, Veszprémet emelték érseki rangra: az új egyháztartomány központjává Esztergomot, Szent István székhelyét tették meg. Veszprém főpapja joggal érezhetett csalódást, hogy nem ő lett a magyar egyháztartomány vezetője. Mintegy kárpótlás gyanánt azonban megtarthatta régi területeit. Ennek következtében Veszprém gyakorlatilag kiszorította a Dunántúlról az újonnan kialakított érseki főegyházmegyét: csupán az érsekség székvárosa, Esztergom feküdt a Duna jobb partján.2 Az új évezred első éveiben mindazonáltal bizonyosan nem határolták még el pontosan a létrehozott egyházmegyéket egymástól. A kedvező külpolitikai helyzet gyors döntést kívánt, és ezt kihasználva alakították ki 1001 és 1003 között a kánoni előírásoknak megfelelő négy egyházmegyéből álló érseki provinciát. Szinte előkészületek nélkül, a korszakban példátlanul gyorsan jött létre a magyar érseki tartomány Mindez sejteti, hogy az újonnan létrejött egyházmegyék pontos elhatárolása, a magyar püspöki igazgatás átfogó koncepciójának kidolgozása nem történhetett meg. Az alapvetésnél hiányzó átfogó rendezés és további püspökségek létrehozása 1009-ben történt. Az esztendő jelentőségét bizonyítja a magyar egyházi közigazgatás kialakításában, hogy Azo ostiai püspök személyében magas rangú pápai legátus járt az országban, aki a pécsi püspökség alapítólevelének3 tanúsága szerint tevékenyen kivette a részét a rendezésből. Az 1009-ben létrehozott új püspökséggel elsősorban a Duna menti területek egyházszervezetét alakították ki és részben ehhez kapcsolódva történt meg a korábbi egyházmegyék pontosabb lehatárolása is. Két oklevél — a pécsi püspökség alapítólevele és a veszprémi püspökség adománylevele — is sejteti, hogy igyekeztek pontosan körülhatárolni a meglévő és a létrehozandó egyházmegyéket. Veszprém határainak meghatározása érintette a majdan kialakuló Pest megye területét is. A veszprémi főpap joghatósága alá került Kolon, Fejér, Veszprém megyék mellett az a Visegrád megye is, amelyből később — legalábbis részben — kialakult Pilis és Pest megye is. 1009-re véglegessé vált, hogy területünkön a Duna vonaláig a veszprémi püspök gyakorolja az egyházi joghatóságot.4 Kérdéses, hogy a Dunától keletre eső rész egyházi felügyelete hogyan alakult az ezredforduló utáni években. All. század második felétől a váci püspökséghez tartozott az említett terület, bizonytalan azonban, hogy mikor és ki alapította a váci egyházmegyét. Az utóbbi időben felvetődött, hogy Vác létrehozásáig a veszprémi püspök egészen a Zagyva folyóig gyakorolta volna az egyházi felügyeletet.5 Mások részben az esztergomi érsekség alá illetve az 1009-ben létrehozott kalocsai és egri egyházmegyékhez tartozónak gondolják a vidéket. 1009-es püspökség alapítási hullám keretében, úgy tűnik, elsősorban a Duna melletti területek egyházszervezetét alakították ki. A pécsi és a kalocsai egyházmegyék a Duna középső és részben az alsó folyásával határos területeket foglalták magukban. Elképzelhetetlen, hogy ha a délebbre fekvő, az esztergomi királyi és érseki központtól távolabbra eső vidékeken kialakították az episzkopális egyházszervezetet, akkor a kormányzati központtal szomszédos területeket kihagyták volna az átfogó rendezésből és ne rendelték volna egy püspök felügyelete alá. Véleményünk szerint az 1009-ben létrehozott egri püspökség területe terjedt ki a későbbi Pest megye Dunától keletre eső vidékére. Az egri püspökség megszervezése szorosan kapcsolódott Aba Sámuel személyéhez.6 Az egri egyházmegye létrejöttének politikai feltételeit az teremtette meg, hogy Aba Sámuel 1005 táján behódolt Szent Istvánnak, elismerte a keresztény király hatalmát saját territóriuma fölött. A politikai alku megkötetett. Aba Sámuel hatalmának nagyságát jól mutatja, hogy a behódolás jutalmaként a király után következő legnagyobb világi méltóságot, a palotagrófságot kapta meg. Az egyezség fontosságát azonban még ennél is jobban kiemeli az, hogy házassági kötelékkel erősítették meg: István egy húgának kezét is elnyerte Aba Sámuel. A frigy jelentőségét mutatja, hogy István többi nőtestvérét külföldi fejedelmekhez adták férjhez, így Aba Sámuel lett az egyetlen olyan magyar előkelő, aki ilyen módon rokonságba került Szent Istvánnal. All. században csak egy alkalommal fordult még elő tudomásunk szerint az, hogy magyar előkelőt Árpád-házi leány számára méltónak tartottak. István ezzel csaknem a szomszédos fejedelmekkel egyenrangú személyként ismerte el Aba hatalmát. A megállapodás részét képezte az is, hogy Aba Sámuel saját hatalmi területén megengedte a térítést, az István papjai 2 KOSZTA 1996, 108-110. 3 DHA I. 58. 4 DHA I. 52-53. 5 ZSOLDOS 1998a, 4-5. 6 KRISTÓ - MAKK 1996, 63-67.
