Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Tringli István: Pest megye a késő középkorban
186 TRINGLI ISTVÁN területileg illetékes hiteleshelyet is azért, hogy ott bevallást tegyen és arról oklevelet állíttasson ki magának. Az ilyen bevallást felvehették a hiteleshely falain kívül is, ehhez azonban természetesen nem volt szükség királyi vagy nádori emberre. Bártfai Szabó László Pest megye történetének okleveles emlékei című művéből kiderül, hogy a bírói parancsra végzett külső hiteleshelyi munka túlnyomó részét a budai káptalan végezte Pest és Pilis megyében, a két másik országos hiteleshely munkája is eltörpült mellette, ráadásul van köztük párhuzamos vizsgálat is, tehát amikor ugyanabban az ügyben két-három másik káptalan is kapott parancsot arra, hogy szálljon ki vizsgálatra. Nógrád megyében a váci káptalan volt az illetékes hiteleshely, azonban a határos Pest megyei falvakon is végezett rendszeres külső hiteleshelyi tevékenységet kb. Alag-Hévízvölgye-Tápióság mélységéig. Egyszeregyszer a sági konvent is megjelent itt, akárcsak Pest megye északkeleti részén az egri káptalan, főleg akkor, ha nem csak Pest megyei ügyről volt szó. A honti, nógrádi részeken a váci káptalanon kívül a sági premontrei konvent, néha a garamszentbenedeki konvent végzett külső tevékenységet. Az ilyen kisegítő tevékenység más hiteleshelyeknél is szokásos volt. Pest, Pilis megyei bevallásaikkal az ügyfelek leggyakrabban természetesen szintén a budai káptalant keresték fel, de itt már nagyobb a szóródás, bevallást az ország távoli hiteleshelyén is felvettek, ha valaki megbetegedett és ott végrendelkezett, vagy ha különböző megyében fekvő jószágai közt Pilis vagy Pest megyei is akadt. A káptalan előtt felvett bevallásokról, mint minden hiteleshely, a budai is jegyzőkönyvet (protocollum) vezetett. A jegyzőkönyvek közül a történelem viharai csak egyet őriztek meg, az 1510 és 1522 közti kötetet. A protokollumban leírt bevallások közül a legtöbbet — szinte egyenlő számút — Pest és Pilis megyei településekre vonatkozóan tették, ezt követi Solt szék, majd Fejér, Somogy és Heves megye. A többi megyére vonatkozóan már jóval kevesebb bevallás született itt.768 16. Tisztségviselők Engel Pál összeállította a csepeli és pilisi ispánok 1457-ig terjedő sorozatát, ezért csak a későbbi adatokkal egészítettük ki az ő adatait.769 A csepeli ispán esetében egy a magyar középkorban általános terminológiai bizonytalanságot kell figyelembe venni: a sziget honor-birtokos valódi urát néha éppúgy szigeti ispánként emlegették, mint beosztott tisztviselőjét. Ez a tendencia megfigyelhető a várbirtokok esetében is, ahol gyakran igazság szerint alvárna- gyokról kéne beszélni várnagyok helyett. Ennek ellenére mindazokat feltüntettük a sorozatban, kiket egy forrásban Csepel-szigeti ispánként (comes Magne Insule) neveztek. Nem került be az összeállításba Thawez György neve, ki 1528-ban királynéi udvarbíró volt, és az őt emlegető idéző oklevél szerint hivatala helyéről (de officiolatu suo), a Csepel-szigetről idézték meg. A szolgabírák első és utolsó említésének napi dátumát is megadtuk. Az egyszerre hivatalt viselők neve mellett álló dátumokban gyakran néhány napos eltérés figyelhető meg. Ennek az az oka, hogy többször is olyan megyei jelentő oklevélből származnak az adatok, ahol az egyik szolgabíró végzett csak tudományvételt vagy szállt ki a szolgabírói székre, majd néhány nap múlva történt csak a társai nevében is kelt oklevél kiállítása. Semmi kétség nem lehet ugyan afelől, hogy társai is ekkor már hivatalban voltak, de a bizonyosság kedvéért az ő nevük mellett csak az oklevél dátumát adtuk meg. Pest megyének mindig négy, Pilisnek csupán két szolgabírája volt, még akkor is, ha néha csak három pesti szolgabíró neve szerepel az oklevél kiállítói közt. Ennek számos oka lehetett, vagy valamilyen ok folytán nem vett részt az oklevél megpecsételésében, vagy meghalt és még nem választottak helyette senkit. A szolgabírók nevei alapján semmiféle következtetést nem lehet levonni arra nézve, hogy valamilyen területi rendező elv lett volna kiválasztásuknál. Nagyon sok esetben még a pilisi oldalnak sincs látszólag saját szolgabírója. Adóösszeírásunk nem maradt fenn, a szolgabírák nevei alapján pedig semmi utalásunk sincs arra, hogy 1541 előtt Pest és Pilis megyékben járások lettek volna. A középkori járások eredete mindezidáig tisztázatlan, kérdéses az is, hogy többek voltak-e egyszerű királyi adóbehajtási egységeknél. Más megyék példája alapján úgy tűnik, hogy az új, „önkormányzati” megye születésekor kezdtek a járások nagyobb jelentőségre jutni.770 E kérdésekre Pest és 769 ENGEL 19957123;' 163.------------------------------770 Tudtommal a szolgabírót és járása fölötti joghatóságát nem adóügyben először egy 1521-es adat említi Nóg- rádban, azonban már a szokásra való hivatkozás mellett (SZABÓ 1909. 172.).
