Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Tringli István: Pest megye a késő középkorban
181 Az országgyűlésekre — éppúgy, mint más középkori intézményekre — is igaz, hogy csak lassan függetlenedtek igazságszolgáltatási funkcióiktól. Korszakunkban is többször értesülünk arról, hogy valamelyik nagybíróság élve azzal a lehetőséggel, hogy a kúria közelében számos megyebéli nemes gyűlt össze, vizsgálatot vagy idézést végzett közöttük. Egyszerű tudományvételről tudósít egy, az országnagyok nevében 1449-ben kelt oklevél. Rozgonyi György kérésére kiküldtek egy királyi, egy nádori és egy országbírói embert, hogy június 27-én Jelen országgyűlésünkre összesereglett Pest megyei nemesektől (a nobilibus comitatus Pestiensis ad hanc presentem nostram congregationem confluentibus) nyíltan és titkon tudakozódjanak” arról, igaz-e, hogy a budaiak számos szentfalvai jobbágyát elfogták. Ugyanezen a napon erről Garai nádor is kiadott egy országgyűlési vizsgálatra utasító parancsot.739 Az oklevél egy kifejezését külön is érdemes megmagyarázni: országbírói ember normális hiteleshelyi eljárás közt nem létezett. Az országbíró a királyi jelenlét vezetője volt, kiküldött emberét ennek megfelelően királyi embernek nevezték. Azonban ha az országgyűlésen történt a vizsgálat, máskor is országbírói embert emlegettek. 1475-ből országosan is számos ilyen oklevelet ismerünk, ezek közül kettő érintette Pest megyét.740 A budai káptalan őrkanonokja kérésére végeztek vizsgálatot, mert néhány káptalani jobbágyot, kik Óbudának a káptalani részén fekvő dunai Kántorfoka nevű ágban halásztak, Óbuda másik birtokosának, a királynénak tisztjei kis híján megölették. Pest és Pilis megye nemeseitől vettek tudományt a kiküldöttek. Néhány nappal később csak a Pest megyei nemeseket kérdezték meg arról, hogy mi az igazság afelől, hogy a Gersei Petők martonvásári erdejét a nyúlszigeti apácák tordasi jobbágyai kivágták. Mindkettő vizsgálat után másnap állították ki az arról szóló oklevelet, a vizsgálatokban sem hiteleshely, sem a megye hatósága nem vett részt, az oklevelek az uralkodó nevében lettek kiállítva. Magát a vizsgálatot, akárcsak 1449-ben, hárman végezték: egy királyi, egy nádori és egy országbírói ember.741 Az országgyűléseken nemcsak az országos politikában hallatták hangjukat a megyei követek vagy néha a megye „teljes” nemessége. Pest és Pilis megye esetében több példát is találunk arra, hogy helyi érdekeik védelmében folytattak sikeres tevékenységet. A Jagelló-kori törvényekben háromszor is garantált ispánnélküliségről, az esküdtek bírói jogairól már volt szó. A gravaminális politizálás tette ki a rákosi síkra összegyűlt köznemesek mondandójának nagy részét. A nagypolitika igazi alakítói, a bárók és az uralkodó e partikuláris követeléseket kénytelenek voltak méltányolni, vagy úgy, hogy valamilyen közös nevezőre hozva őket, általános rendelkezést adtak ki, vagy úgy, hogy egy országgyűlési törvény csak egy szűk területet érintett. Az engedékenység természetesen meghozta a maga hasznát: így meg lehetett nyerni az összegyűlt tömegeket egy-egy olyan cél érdekében, melyet az ország nagyjai fogalmaztak meg, mint pl. 1492-ben tették. Nem szabad elfelejtenünk, hogy Pilis és Pest megyék „szabadsága” — azaz kiváltsága — a középkor végén azonos volt ugyan, azonban különböző utakon jutottak hozzá. Az ispán és az alispán nélküli megye tökéletesen megfelelhetett az itt élő nemesek érdekeinek, hisz láthatólag minden eszközt megragadtak arra, hogy kiváltságos helyzetüket megtartsák. A megyei átcsatolásoknál már láttuk, hogy egy időben szinte tolakodtak a birtokosok, hogy Pest megyéhez tartozhassanak, most már egyértelműen leszögezhetjük, hogy jó volt egy olyan megyéhez tartozni, ahol a nemesi szabadságjogokat nem korlátozta az ispáni önkény Jó volt ez — mint ahogy a varsányi példa mutatta — még az egyházi birtokosoknak is, akkor is, ha a sedrián a nemesek részéről elfogultsággal is találkozhattak, befolyásuk és a fellebbezések korlátlan lehetősége azonban ezt a kis hátrányt bőven ellensúlyozhatta. Kedvező volt Pest megyében élni, azonban még kedvezőbb lehetett Pilisben, legalábbis a század második felétől. Az, hogy az esztergomi egyház Esztergom megyébe helyeztette birtokát, nem lehet ellenpélda, hiszen ezzel éppen a saját befolyását akarta az addigi megyével szembehelyezni. A visegrádi várnagy fennhatósága alól kiszabadult Pilis megyei nemesség önszerveződő megyéje csábító volt a közlekedés miatt úgyis sokszor elzárt Pest megyei nemeseknek a pilisi oldalon. Nem csoda, ha szép csendesen Pest megye rovására terjesztette ki területét Pilis. Az eddigiekből egészen egyértelműen kitűnik, hogy Pest és Pilis megye két különböző kormányzati egység volt, még csak tendenciáját sem látni annak, hogy a két megye egyesüljön. Ehhez képest a megye egyik első monográfiisa, Galgóczy Károly, elsősorban az említett törPEST MEGYE A KÉSŐ KÖZÉPKORBAN 739 DL 14 273., 14 274. 740 DRH 1458-1490. 221. 741 DL 17 677., 93 483.
