Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Tringli István: Pest megye a késő középkorban
166 TRINGLI ISTVÁN Néha csak annyit közöltek a bírósággal, hogy a panaszos által előadott cselekmény igaz, azt azonban már nem tudták megállapítani, hogy annyi kár keletkezett-e, amennyit a panaszos előadott, sőt, hogy egyáltalán valóban hatalmaskodás történt-e.627 Abban az esetben, ha olyan birtokon kellett vizsgálatot végezni, amelynek egy része más megyéhez tartozott, akkor a másik megyéből is kiszállt oda egy szolgabíró. így történt pl. 1522-ben, amikor a nádortól parancsot kapott Pest megye, hogy a szentlőrinci pálosok sérelmére a kolbásszéki kunok által elkövetett kenderesi hatalmaskodás ügyében vegyenek tanú- bizonyságot. A birtok területe három megye: Pest, Heves és Külső-Szolnok közt osztozott meg. Mindhárom megye külön-külön kapott parancsot azzal, hogy a másik kettő szolgabírái jelenlétében végezzék el a tanúvallatást. Pest megye Damonyi Pál szolgabírót küldte ki, aki Üllőre visszatérve jelentést tett az ott elvégzettekről, amiről a megye a négy szolgabíró pecsétje alatt kiadott oklevelet állított ki, Heves és Külső-Szolnok hasonlóan járt el.628 A megye által elvégzett vizsgálatra utasító parancslevelek ugyan látszólag hasordítottak a királyi ember által hiteleshelyi tanúbizonyság mellett elvégzettekre, egy jelentős különbség azonban volt köztük: a megye által kiküldött szolgabíró vagy esküdt egy személyben volt a vizsgálat elvégzője és tanúbizonyság. Nem véletlen, hogy a megyei eljárás az újkorban felváltotta a körülményesebb hiteleshelyit. A szokásos hiteleshelyi eljárás részeként királyi embernek megyei tisztségviselőt is kijelölhettek. 1489-ben Mátyás király utasította a budai káptalant, hogy Rátót Pest és Újfalu Nógrád megyei falvakra küldje ki emberét egy Nógrád megyei választott nemes vagy esküdt mint királyi ember jelenlétében. Pest megyében azonban csak Pest megyei királyi ember járhatott el, még inkább érvényes volt ez akkor, ha a megyei hatóság tagjáról volt szó, a káptalan így Sikátoron Maglódi Túrós Albert esküdt mellett vett részt az idézésen az ügy bizonyságaképpen.629 Hasonlóképpen a hiteleshelyektől hódított el ügyfeleket a megye azzal is, hogy bevallásokat is tettek előtte. Többnyire fogott bírák által közvetített megegyezésekről volt szó, mint pl. az 1524-es pándi osztály esetében.630 A sedriai per lefolytatása hasonló volt az ország nagyobb bíróságai előtt folyó eljáráshoz, azoknál azonban egyszerűbb volt. A sedria, mikor összejött, hogy igazságot tegyen (pro administranda iustitia), a felperes előállt a többiek közül és úgy adta elő mondanivalóját. Nem bízták természetesen a véletlenre, hogy a másik fél vagy ügyvédje jelen legyen, hanem előtte megidézték. Az idézés pecséttel történt, ahogy ezt pl. 1523-ban is írták: „a felperes előállt az alperes ellenében, akit a szolgabírák pecsétjével törvényesen idéztek meg (sigillo iudicum nobilium legittime citatum), és előttünk előadta, hogy..”. A 16. században nem kell feltétlenül idézőpecsét használatára gondolnunk, a szolgabíró pecsétes idézőlevele a többnyire írástudatlan alperesnek ugyanazt fejezte ki, mint egykoron az idézőpecsét. Ha az egyik szolgabíró volt az érdekelt fél, akkor ő saját ügyében nem szerepelt az ügyről kiállított oklevélben, sem az intitulatioban, sem a pecsétjét nem nyomta az oklevélre.631 Miután az egyik fél előadta a keresetét, a másik válaszolt rá, igazuk bizonyítására okleveleket mutattak be, volt úgy, hogy magáét a megyéét. A per során különböző kifogásokkal lehetett élni, ezek többsége formai volt, így tett pl. Gál, a nyúlszigeti apácák ispánja, mikor kijelentette, hogy az előadott vádakra nem hajlandó válaszolni, mert sem az apácákat, sem őt nem idézték meg a megye szokása szerint (iuxta illius comitatus consuetudinem). Ebben az ügyben egyébként kirívóan tűnik szemünk elé, hogy a négy szolgabíró által vezetett, csupa kisnemesből álló megye törvényszéke igazságszolgáltatásában mennyire társai érdekeit tartotta szem előtt. Az egyházi birtokosok — mint amilyenek az apácák is voltak — túl sok jóra nem számíthattak. Egy megyebéli nemes, Ványi Tamás és Ványi Miklós özvegye indított pert a sedria előtt az apácák ellen. Gál a már említett módon válaszolt, a sedria azonban nem adott helyt kifogásának és az apácákat elmarasztaló ítéletet hozott. Gál azonnal kérte, hogy az ügyet tegyék át a királyi kúriába. Ilyenkor a megye által kiállított oklevelet ki kellett adni a fellebbezést kérő félnek, a megye azonban ezt nem tette meg. Az apácák a nádorhoz fordultak, aki az ügy áttételére utasította a megyét. A sedria azonban nem kapkodta el a dolgát. Ahelyett, hogy a parancsnak azonnal eleget tett volna, folytatta a tárgyalást. 626 A szemlére: Egri kápt magán lt. 16-4-1-8., 9. (DF 210 521., 210 522.), a köztudományvételre: DL 98 056. 627 DL 20 555. 628 KÁROLYI Ш. 139. 629 DL 97 484. 630 DL 105 329. 631 DL 98 056.
