Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Tringli István: Pest megye a késő középkorban
PEST MEGYE A KÉSŐ KÖZÉPKORBAN 167 Miután Ványi Tamásnak a nádor oklevelének tartalmát magyarul (patrio sermone) elmondták, ő kijelentette, hogy az apácák igazságtalanul adták elő ügyüket, mivel ő az apácákkal a megye szokása szerint perlekedett, az ügy a kúriába át is lett téve és ő különben sem indított pert Gál ellen, az özvegy pedig nem az apácák ellen indított pert, hanem csak perbe vonta őket taksonyi jobbágyaikkal együtt, ebben a perben pedig az ítélet után nem történt semmiféle fellebbezés. Az apácák ügyvédje nem tett hozzá semmit az elmondottakhoz, ami tulajdonképpen az előadottak igazának elismerését jelentette, hanem igazságot kért. A megye a Ványi által előadottak értelmében igazságtalan kereset miatt (pro indebitis narrationum et expositionum) nyelwáltságban — ami száz aranyforintot jelentett — marasztalta el az apácákat, kiknek ügyvédje természetesen nem értett egyet az ítélettel és a kúriához fellebbezett.632 Az ügyek nagy részét megfellebbezték, a megye számos ügyben azonban eleve nem is ítélhetett, pl. örökös birtokjogi ügyben, ha mégis pert kezdeményeztek volna előtte, akkor csakhamar a kúriából intették arra, hogy tegye át a pert. 1519-ben a király nevében arra intették a szol- gabírákat, hogy az előttük egy péteri birtokrész ügyében indult per nem zálogos hanem örökjogot (non titulo pignoris sed perennali iure) érint, ezért, tegyék át a királyi személyes jelenlét elé. A személyes jelenlét nem a szokásjogra, hanem törvényre (generale decretum) hivatkozott.633 A bizonyítás történhetett oklevéllel, de maga a megye is adott utasítást bizonyságvétel elvégzésére. A Jagelló-kor utolsó évtizedeiben már jól szervezett eljárás, fejlett írásbeliség kezdte felváltani az addigi formális eljárást. A sedria ugyanis nem elégedett meg azzal, hogy kiküldte egy szolgabíráját a köztudomány elvégzésére, hanem melléje adta írnokát is, akik a kiszálltak, hogy a vallomásokat felvegyék. A vallomás előadására csak úgy kerülhetett sor, ha egy következő sedrián a peres felek egyike kérte a vizsgálat eredményének előadását, egyben a maga számára a megyétől végítéletet. Természetesen már nem lehetett volna ennyi idő elteltével — főleg ha közben több ilyen vizsgálatot is elvégeztek — pontosan emlékezni, ezért a helyszínen jegyzőkönyvet (registrum) vettek fel, amit a nótárius bemutatott és tartalmát felolvasta.634 A regisztrumvezetés, a régi, csak oklevelek kibocsátására korlátozódó írásbeliséget felváltó ügykezelés annak a jele, hogy az 1520-as évekre már a megyei igazságszolgáltatásban is a jogbiztonság követelményévé vált a folyamatos, iratszerű írásbeliség bevezetése. Az írnok említése és megjelenése az eljárásban e jogi követelmény része volt. A sedrián tárgyalt ügyről oklevelet állítottak ki, melyet — ha mindnyájan jelen voltak — a négy szolgabíró pecsételt meg. A megyei kiadványokon Borsvai rövid korszaka után csak a húszas években jelenik meg újra jegyzet. Bevezetésük egybefügg az új állandó írnok alkalmazásával, Maglódi Jánoséval. О írta az oklevelet, majd ellenőrizte, ennek bizonyságául vezette a lap jobb alsó sarkára: correcta per magistrum Johannem Maglody notarium eodem manuß35 9. Szolgabírói szék A sedria volt a kiindulópontja egy, Pest megyére speciálisan jellemző intézménynek, a szolgabírói széknek is. Minden ügyet ugyanis a sedrián kellett kezdeni, azonban itt a felek kérhették, hogy az ügyet a szolgabírói széken tárgyalják. A szolgabírói szék elnevezést az oklevelek ugyan nem használták, ez a név fedi azonban a legtökéletesebben ezt az intézményt. Hogy ritka és szokatlan bírói fórumról van szó, azzal Pest megyében is tisztában voltak, ők maguk ugyanis e megye szokásai szerint való (iuxta morem et consuetudinem ipsius nostri comitatus) eljárásnak nevezték e bíróságot. Minden olyan ügyet lehetetett itt tárgyaltatni, amit a sedria elé vittek. A szolgabírói szék első említése 1489-ből származik, ekkor már mint a sedria szokásáról beszéltek róla 636 Miután kérték, hogy az ügyet a szolgabírói széken tárgyalják, a sedria kirendelt egy szolgabírót, aki pár nap múlva kiszállt a bírói parancs értelmében (iuxta iudiciariam commissionem) a megjelölt helyszínre, ami lehetett a helybéli kocsma is. Itt a szolgabíró még maga mellé vett más nemeseket, hogy ezek kiválasztása hogy történt, arról az oklevelek nem tudósítanak. 1522-ben a szolgabírón kívül tizenegy nemes ítélt mellette, beleértve a megyei 632 DL 22 114. 633 BARCZÁN 1898. 376. 634 registrum etiam super premissa attestatione et communi inquisitione - DL 98 056. 635 Egri kápt. magán lt. 14-2-2-3. (DF 210 442.). 636 DL 19 605.
