Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Tringli István: Pest megye a késő középkorban
PEST MEGYE A KÉSŐ KÖZÉPKORBAN 163 A parancslevelek (mandátumok) túlnyomó többsége ún. egyszerű tudományvétel elvégzésére szólt. A parancslevelet kibocsátó valamelyik kúriai bíróság előadta az ügyet, majd ezt írta: „megparancsoljuk, hogy küldjétek ki egy, vagy két közületek való személyt, kik mindenkitől, akit illet, az előadottakról az igaz valóságot tudják meg, amit nekünk híven írjatok meg”. A megye erre többnyire egy szolgabírót küldött ki, aki „hozzánk visszatérve” jelentette, hogy az előadottak igaznak bizonyultak. 1379-ben Szepesi Jakab országbíró utasította a szolgabírákat arra, hogy tudják meg, mi az igazság Mezőlaki Zámbó Miklós némedi tiszttartója által Ványon elkövetett több hatalmaskodás: jogtalan kaszálás, birtokháborítás és verés ügyében. A megye jól bevett, országosan is szokásos formulák közt írta válaszát: Hartyáni András szolgabírót küldték ki, aki augusztus 7-én a megyében tudakozódván az előadottakat igaznak találta, ezt a többiekhez visszatérve megjelentette, az írásba foglalás után az oklevelet mind a négyen megpecsételték. Egy utólagos betoldásból arról értesülünk, hogy ugyanebben az ügyben két hiteleshely, a budai és a váci káptalan is kapott parancsot, hogy királyi emberek mellé szálljanak ki a vizsgálat elvégzésére. Ok azonban nem tudtak feladatuknak eleget tenni, mert a tiszttartó fegyverrel fenyegetőzött, hogy elfogja és megöli őket.607 1408-ban a király — helyesebben a különös jelenlét előtt — Ékesei László panaszt tett amiatt, hogy ékeséi birtokrészeit Tapolcsányi Gergely és Benedek elfoglalták, habár ő visszaváltotta a Tapolcsányiaktól, azonban nyugtája pilisi lakóházában véletlenül leégett. Pakonyi Domonkos szolgabíró szállt ki, aki visszatérve azt jelentette, hogy minden úgy történt, ahogy előadták.608 Tudományvétellel igazolta a megye 1430-ban a nyúl- szigeti apácák panaszára a Csepel-sziget ispánjának hatalmaskodását Taksonyban. Itt a bugyi jobbágyok egy Kun János nevű ványi embert elfogtak, bilincsbe verték, falujukban fogságra vetették, amikor egy másik ványi ember kiszabadítása végett felkereste a bugyiakat, kis híján megölték és kirabolták.609 Hasonlóképpen igazolódott az óbudai apácák azon panasza is, hogy a nyárasapáti és a tetétleni jobbágyok a Cegléd határain belül fekvő tilalmas kaszálókat: Tófőt, Tuzsért és Dajkaárokát, valamint Pálosrétét lekaszálták.610 Az egyszerű tudományvételre néha két szolgabírót küldtek ki. Ilyenről értesülünk 1453-ban, amikor Hartyáni Miklóst és Péteri Pétert küldték ki több kisnemes kérésére, mert a nyúlszigeti apácák taksonyi és varsányi jobbágyai Harasztira törtek, számos jobbágyot és két iskolást elvertek, egy Harasztihoz tartozó erdőben fát vágtak 611 A vizsgálat elvégzése és a róla szóló oklevél kibocsátása közti idő nem volt nagy, volt úgy, hogy még aznap, vagy két, három, négy nap múlva kiállították a jelentést. A vizsgálat és az oklevél kiállítása közt eltelt legtöbb idő két hét körül volt.612 Mivel más megyékben általában kéthetenként tartották a sedriát, feltételezhető, hogy itt is hasonlóképpen ültek tövényt a szolgabírák, csak oklevéladási szokásaik tértek el az országosan megszokottól. A vármegye által felsőbb parancsra elvégzett másik bizonyítási eljárás a kikiáltott közgyűlés volt. Jóval ritkábban került erre sor mint tudományvételre. A kikiáltott közgyűlések csak rövid ideig virágoztak. Zsigmond 1435-es törvénykönyve rendelte el tartásukat és 1486- ban Mátyás eltörölte őket.613 Kikiáltott közgyűlést azonban már az Anjou-korban is tartottak. Ilyen volt az a keresztúri (a mai Rákoskeresztúr) gyűlés, melyet a szolgabírák tartottak pár hónappal egy nádori közgyűlés után. Itt bizonyították Pécel szomszédosai, határosai és más megyebéliek, hogy Péceli Bojtorján János és Pál fia Péter ugyanazon őstől származik, mint Péceli Mihály fia Miklós.614 Hasonló korai példát máshol is ismerünk az országban.615 A kikiáltott közgyűlést (proclamata congregatio generalis) elrendelő mandátumban először előadták az ügyet, majd megparancsolták a megyének, hogy „sedriátok rövid, szabott határidejére, e székre kikiáltott közgyűlés módjára előttetek” (ad unum certum et brevem terminum sedis vestre iudiciarie in eandem sedem per modum proclamate congregationis generalis) hívják össze és eskü alatt hallgassák ki a tanúkat, hogy mit tudnak a dologról. Két ilyen, a parancs szerint a sedriára szóló kikiáltott közgyűlési parancsról van tudomásunk, azonban a szolgabírák mindkét esetben kiszálltak a birtokra és oda hívták össze a 607 DL 98 075. 608 DL 58 823. 609 PESX 628. sz.; DL 98 134. 610 DL 17 828. 611 DL 59 444. 612 A vizsgálat 15. napján kelt: DL 15 041., 17 828., a 16.-on: DL 15 053. 613 1435: 3. te. (DRH 1301-1457. 262.); 1486: 2. te. (DRH 1458-1490. 268.). 614 DL 75 368. 615 ISTVÁNYI 1939. 65., 183.
