Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Tringli István: Pest megye a késő középkorban
134 TRINGLI ISTVÁN Ákos szabályos eltartási szerződést kötött vejével, a szomszédos középbirtokos Sülyi Jánossal. Ekkor még élhetett Ákos öccse, Mikes, Károly király egyik legfőbb bizalmasa, a szlavón bán. О azonban láthatólag nem törődött bátyjával. Valamilyen oknál fogva az ekkor már beteg Ákosnak két fiában sem lehetett sok bizodalma, ezért választott úgy, hogy leányával és annak férjével fog együtt élni. Sülyi János vállalta, hogy apósának megadja ,jóakaratúan a szükséges öltözetet és táplálékot”, aki ezért cserében fiai hozzájárulásával birtokban adta ki lányának az egyébként csak pénzben járó leánynegyedet. Ez a [közép-]szolnoki Ákosmonostorán, a pesti Dióson (Gyún) és az akkor Esztergom megyéhez számító Ákospalotán levő birtokrészeket jelentette.440 Néhány ügyben ránk maradt egy-egy falu kisnemes birtokosainak felsorolása. A névsor persze sohasem teljes, ilyen alkalmakkor csak a felnőtt férfiak jelentek meg, ők sem mindnyájan. Jobb híján azonban be kell érnünk a kisnemesi családok ilyenfajta bemutatásával. 1318-ban hat tagját jegyezték fel a Gyömrői famíliának, közülük ketten-ketten testvérek voltak. Az eladó testvérpár külön nevezte meg unokatestvérét, a többiek egyszerűen rokonoknak vagy nemzetségbelieknek (generationes) számítottak. A szomszédos és határos nemesek közül egy zsámboki, három billyei, két péteri, két uszodi, egy üllői, két vecsési és két ecseri jelent meg. A billyeiek biztosan nem voltak testvérek, a vecsésiek és az ecseriek azonban igen. Közülük hárman (Zsámboki, Uszodi és Ecseri) ispáni címet viseltek, minden családból azonban csak egy-egy, ők a felsorolásban mindig családtagjaik élén álltak.441 1323-ban Gyál nemes szomszédai közül két vecsési, egy halomi, három lébi, öt pakonyi, egy kerekegyházi és két kormányosi jelent meg a budai káptalan előtt. A pakonyiak közül ketten testvérek voltak, ketten pedig apa-fiú viszonyban álltak, ötödik tagjukat atyafiúknak (frater) nevezték, a kor- mányosiak azonban biztosan nem voltak testvérek. A pakonyiak élén álló személy ispáni címet viselt. A Lébiek közt két ragadványnévvel, a Csukával és a Tatárral találkozunk.442 Igaz ugyan, hogy ekkortájt még a szolgabírákat is ispánoknak címezték, ezekben az esetekben azonban az ispán (comes) címmel a nemzetség vezetőit tisztelték meg. 1426-ban a szecsői vásáron történtek ügyében lezajlott vizsgálat alkalmával 17 nemest hallgattak ki, köztük négy Kókai, három Pándi, két-két Sülyi, Billyei és Szentmártonkátai nevűt.443 1437-ben kikiáltott közgyűlést tartottak Gombán, ahol 23 környékbeli nemes vallomását vették fel. Egy Kálvai, kettő Pándi, egy Farnosi, kettő Lébi, kettő Sülyi, egy Billyei, egy Gyóni, három Maglódi, kettő Kókai, három Inárcsi, kettő Péteri, egy Csévi, egy Inárcsi és egy Halomi nevet viselt. Közülük csak egyről, Farnosiról jegyezték fel, hogy más szolgálatában áll, ő ekkor Úrin volt tiszttartó.444 1502-ben Székesfehérvár vámkiváltsága ügyében tartott vizsgálat alkalmával 94 Fejér és Pilis megyei nemest hallgattak ki.445 Közülük 19 Leányfalura, 7 Felkeszire, 6 Kuldóra való volt. Az egytelkessé váló nemesi falvak fiai és lányai néha jobbágyokkal házasodtak. Besenyői Anna egy bizonyos Bogár Jánoshoz ment feleségül, aki 1365-ben két Besenyői nemessel pereskedett birtokrésze ügyében, „melyen még nem nemesként élt.”446 A bárói rend hiánya kihatott más a megyében élő rétegekre is. A jómódú megyei nemesség fiainak és a kisnemeseknek nem volt lehetőségük egy helybéli főúr famíliájához csatlakozni, politikai hűségük, kötődésük így szükségszerűen a királyi központ felé vonzotta őket. Pest megye egyébként nagyszámú jómódú (korabeli szóval benepossessionatus) nemesi családokkal sem büszkélkedhetett. A jómódú nemesek közé soroljuk azokat, kiknek vagyona lehetővé tette, hogy személyesen nem kellett birtokuk igazgatásával foglalkozniuk — természetesen választhatták ezt is —, és ez a jövedelem udvarházukban valóban úri életet biztosított számukra. A mai kor történészei a jobbágyporták száma szerint szokták meghatározni, hogy mitől kezdve tekinthető valaki benepossessionatus nemesnek, ez azonban megyénként is változott. Pest megyében kisebb birtokkal is be lehetett jutni e társaságba. Szadai Szebold alább leírt birtokaival mindenesetre közéjük tartozott, pedig csak 77 jobbágytelke volt, bár ha hozzáadjuk az Ivacs pusztán potenciálisan levő 32 telket, úgy Szadai úr már átcsúszott a száz telken felüliek 440 ZICHY II. 14. 441 DL 40 381. 442 KÁROLYI I. 53. 443 ZICHY Vni. 297. 444 DL 13 092. 445 DL 21 130. 446 DL 41 624.
