Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Tringli István: Pest megye a késő középkorban
135 kategóriájába, amelytől országosan a nemesség gazdagabb rétegét számítják.447 Ez a vagyon Szadai számára lehetővé tette azt is, hogy beleszóljon a környék hatalmi viszonyaiba. A Pakonyi, Gyóni, Dabasi, Péteri családok tagjai már ez alatt a kategória alatt állottak. Némelyikük néhány jobbágyteleknyi birtokkal rendelkezett csupán. Ok és a még náluk is szegényebb atyafiaik alkották a megye nemességének gerincét. Ha egy családban sok fiúgyermek született, és a felnőttkort megérték, akkor az amúgy is kicsinyke birtok tovább osztódott, az értelmesebbek és a fizikailag gyengébbek gyakran a litterátusi pályát választották. Az Alagiak alagi, sikátori, bágyoni — ráadásul közösen birtokolt és részben pusztán álló — jobbágytelkeinek bevétele igencsak kevés volt. Ezekben a családokban felnövő lányok és ifjak egy-egy nehezebb esztendőben megtapasztalhatták, ha az ínséget nem is, de a szükséget igen. Mindennapjaikat a gazdálkodás töltötte ki. A korabeli szóhasználat szerint birtokos nemesek voltak, de vagyonuk alapján kisnemeseknek nevezzük őket. A nemesi rend legalsó rétege azokból a szerteágazó, túlnépesedett családokból származott, akik csak egyetlen nemesi telekkel rendelkeztek és azon gazdálkodtak. Őket hívjuk az egyetlen nemesi telkülkön álló kúriájuk után kuriális nemeseknek. Alberti, Besenyő, Bugyi, Inárcs, Farmos, Hernád és még más helyen csupa ilyen egytelkes nemes élt, ahol az egész faluban legfeljebb néhány jobbágytelek volt található.448 A nemeseknél szokásos birtok utáni -i családnév mellett szükségessé vált őket ragadványnevekkel megkülönböztetni, ezek egy idő után öröklődhettek is és kettős családnévvé váltak. Pilis megyében a nemesekkel benépesült Félkészül Felkeszi Diódi, Felkeszi Szomori családokról hallunk, Pest megyében pedig Bugyin Bugyi Gellért, Császár és Sándor famíliáról. A kuriális nemeseket Mátyás adóreformjai óta megadóztatták telkük után, igaz, kevesebbet fizettek, mint a jobbágyok. 1495 júniusában a budai országgyűlés által megajánlott adó behajtásakor az országban tömegesen tagadták meg az egytelkesek fél forintos adójuk fizetését, Pilis megyében 40 forintot, Pest megyében 100 forintot nem tudtak az adószedők tőlük behajtani. Bizonyára akadtak olyan nemesek, akik megfizették adójukat, így ezekből az összegekből az következtethető ki, hogy Pilisben 80, Pest megyében 200 egytelkes nemes családnál valamivel több élt. Az adóösszeírásból kiszámítható a kuriális nemes családok aránya a megye össznépességéhez képest. Pilis megyében ez 4,48%, Pest megyében valamivel alacsonyabb: 4,35% volt.449 Ez a szám azonban minimális érték, ennél még az egytelkes családok is többen voltak, hiszen az adót megfizető nemesek számát nem ismerjük. A nemesség-jobbágyság számarányához a birtokos nemeseket is hozzá kell számítani. Ekkor is azonban csak a családok számarányát kapjuk meg. A jobbágycsalád és a nemesi családok — különösen a nagy tömegű egytelkesek — szerkezete közti eltérést azonban sem Pest, sem Pilis megyében nincs lehetőségünk meghatározni. Ha a portánkénti 6,2-es szorzóval számolunk, akkor 496-nál több pilisi és 1240-nél több Pest megyei egytelkes élt a 15. század kilencvenes éveiben.450 Feltétlenül hangsúlyozni kell, hogy ez utóbbi két szám egészen hipotetikus, az országos szorzót talán még módosítani fogja a demográfiai kutatás, Pest megyében azonban már aligha kerül elő egy, a népesség pontosabb meghatározására alkalmasabb forrás. A kuriálisokat gondjaik, látóhatáruk a paraszti lét mindennapjaihoz láncolta, parasztnak (rusticus) azonban nem nevezték őket, még ha egy báró vagy egy jómódú nemes szemében azok is voltak. A velük egy szinten élő, vagy éppen gazdagabb jobbágyoktól — nemesi kiváltságaikat nem számítva — valószínűleg csak öntudatukban különböztek. Az egytelkes és a kisbirtokos nemesek közt átjárhatók voltak a különbségek, igaz ehhez a vállalkozás minden formájával meg kellett próbálkozni. így tett a megye országgyűlési követe Inárcsi Miklós deák, aki több család szolgálatába is belépett, borral, posztóval, fával és lóval üzletelt, városi ingatlanra is szert tett. Mint a mozgékony emberek általában, sokat is költött, ebből nem hiányoztak a luxuscikkek sem. Hagyatékában két ezüst serleget is találunk, vagyona egyébként nagyrészt állatokból és a kereskedelemhez szükséges szekerekből állott. Hozzá hasonló kereskedő nemes volt Gyáli Kenderesi Mihály is 451 PEST MEGYE A KÉSŐ KÖZÉPKORBAN 447 A nemesség tipologizálására tett kísérletet Engel számításai alapján FÜGEDI 1992a, 204., a mai Pest megyére sokkal elfogadhatóbbnak tűnik SOLYMOSI 1984, 148. 448 MAKRAI 1958, 91. 449 ENGEL 1797, 131, 142. 450 A portánkénti 6,2-es szorzóra: KUBINYI 1996. 451 KUBINYI 1984a, 78. jegyzet.
