Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Tringli István: Pest megye a késő középkorban
106 TRINGLI ISTVÁN megléte persze nem elegendő ahhoz, hogy az adott pusztát ebbe a magasabb kategóriába soroljuk, néha még egy egyszerű föld határait is megjárták. Minden területnek vannak határai, egyedül ettől még egy prédium sem vált önálló pusztává. A második típust azok a puszták jelentették, amelyek nem voltak önállóak, hanem beolvadtak egy falu határába és a település tartozékai váltak. A puszták többsége ebbe a kategóriába tartozott. Ez azt jelentette, hogy a lakott faluban élők művelték meg földjeit, ott legeltették állataikat, adóztak utána, egyáltalán kezdett beleolvadni a puszta a falu külterületébe, jogi községhatárába. A kezdett szót szándékosan kell hangsúlyozni, a puszták határaira ekkor még jól-rosszul emlékezhettek, némelyikét egészen pontosan számon tartották, sőt megújították. Bia 1469-es határjárásában Zámor (a mai Pusztazámor) és Kőkert puszták határait is megújították.182 Ez azonban nem jelentette azt, hogy egy pusztát gyakran leválasztottak volna a lakott faluról, sőt számos esetben, ha csak egy birtokrészt adtak el, vele együtt idegenítették el az immáron a birtokrészhez szervesen tartozó pusztarészt is. A középkorvégi magyar falvak jelentős részének a puszta éppoly elengedhetetlen tartozéka volt, mint az ősi legelő. Falu és puszta, puszta és mezőváros csak nehezen létezhettek egymás nélkül. A 15. század közepén Vecsés tartozékát képezte Kormányos, azonban számos falu határában ekkor már több puszta is feküdt.183 1435-ben Pécel tartozékát hat puszta képezte: Zsira, Dusnok, Nándorfölde, Körtvélyes, Tivadar és Dialdóc. A faluban többen birtokoltak kisebb-nagyobb részeket, a péceli részbirtokosok automatikusan az említett puszták részbirtokosai is voltak, ha eladták vagy elzálogosították péceli részüket, a pusztabeli részek is a zálogolás vagy az adásvétel hatálya alá estek. A péceli puszták esetében önálló életről már nem beszélhetünk, beleolvadtak a falu határába, a falu gazdálkodásának elengedhetetlen részeivé lettek. Tivadar esetében más történt. Az Inárccsal és Besenyővel határos puszta majd harminc kilométerre feküdt Péceltől, határuk nemcsak hogy nem ért egybe, hanem több falu feküdt köztük. A közös birtokos személye azonban sokáig elegendő összetartó erőt képviselt az egymással nem határos falvak és puszták között is. Az összetartozás különböző mérvű lehetett, művelhették a pusztát annak a falunak a lakói is, amelyhez jogilag tartozónak vallották, ha kedvező gazdálkodási feltételekről volt szó, még nagy távolságot is érdemes volt megtenni, kialakíthattak rajta majort, de átengedhették használatra egy szomszédos falu lakóinak is. Ha a gazdasági kényszer nem volt elég erős, akkor azonban jogilag is megbomlott a kapcsolat: elzálogosították vagy eladták közelebb élő birtokosoknak.184 Majd húsz év múlva egy péceli birtokrészhez Zsirát, Körtvélyest és Nándorföldét sorolták.185 Pótharasztja „igaz határain belül” feküdtek Bőidre és Szentlászló puszták, amikor az addigi birtokos, Pótharaszti Jakabfi István magtalanul elhalt, Pótharasztjával együtt Dávidházi Gergelynek és Istvánnak adta ezeket is Mátyás király.186 Pest megye pilisi oldalán rendszeresen együtt emlegették Bicskét, Csapolt és Szentlászlót Garda és Kürt pusztákkal.187 1504-ben együtt szerepeltették a Solt széki Csalka, Katói, Galya, Báltelke és Vidásossa pusztákat, melyek valószínűleg mind Kápolnához tartoztak.188 A puszták közül Csalkára és Katóira már az Árpád-, ill. Anjou-korból van adatunk, akkor még lakott helyek voltak.189 1525-ben Csekekátának nem kevesebb, mint három pusztája volt: Szentmiklóstelke, Szentmihálytelke és Anyastelke.190 Az emlékezet megőrizte ugyan azt, hogy a pusztáknak egykoron különálló határuk volt, nevük is megmaradt, külső megjelenésükben azonban a 15. század végére, a 16. század elejére a legtöbb prédium esetében már semmi sem emlékeztetett egykori lakott mivoltukra. Helyükön, még ahol egykoron házak álltak, ott is szántóföldek, legelők, kaszálók keletkeztek. Némely esetekben a prédium, névvel illettek olyan földeket is, melyek sohasem voltak lakottak. Ugyanúgy, ahogy minden falunak, úgy a pusztáknak is megvolt a maguk sajátossága. Az egyik oldalon 182 DL 25 227. 183 DL 17 658. 184 DL 17 108. - A péceli birtokosokra 1. DRASKÓCZY 1984.; az említett oklevélben szereplő Vecsés véletlenül csúszott a puszták közé hetediknek; Tivadarfölde fekvésére 1. BAKACS 1982, 662. sz. 185 DL 15 676. 186 DL 14 127., 45 735. 187 DL 14 601., 15 596. 188 SZENT-IVÁNY 167. 189 GYÖRFFY 1987, II. 421, 432. 190 1525: possessionem Chekekatha predictum ac predia ZenthMiklostheleke, ZenthMyhalytheleke et Annyas- thelke ad dictam Chekekatha pertinentia - DL 98 379.
