Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Tringli István: Pest megye a késő középkorban
részét készült betelepíteni, megegyeztek, hogy tíz évre átengedik neki birtokukat, hogy benépesítse. Ez alatt az idő alatt a birtokrész minden jövedelme Jakust illette.173 Új puszták a 14. század vége után csak elvétre jöttek létre. Azok a lakott települések, melyek megérték ezeket az évtizedeket, már túlnyomórészt Mohács évtizedében is lakott faluként élték életüket. Kubinyi András Buda és Pest környékén a 15. században csak Sasad és Párdi, esetleg Kánya lakatlanná válását tudta kimutatni. A mai megye területén ennél természetesen valamivel több falu pusztult el, pl. a honti részeken Vámosmikola mai határában fekvő Orsány.174 A 15. században sem mindig egyszerű a pusztásodás meghatározása. A Pest megye közelében fekvő Külső-Szolnok megyei település: Tószeg tartozékaként említették 1479-ben Mikólaka és Vadaegyház pusztafalvakat, deserta possessíokat.175 Számos esetben azonban a possessiot jelző nélkül használták. A honti részeken fekvő Dávidrévét 1447-ben birtokosai nevezték pusztának, 1465-ben possessioként említették, pedig aligha települt újra. A terminológiai bizonytalanságot bizonyára az okozta, hogy a mai Letkés határába olvadt egykori település az önálló életet élő puszták közé tartozott, azaz még nem olvadt be egy másik falu határába, helyesebben nem vált annak tartozékává. 1481-ben külön tartották számon bor- és gabonakilencedét és tizedét, melyeket a tölgyesi (a mai Ipolytölgyes) jobbágyok éltek hatalmasul, Dávidréve és Ság földjeire és erdeire a letkésiek is „rájártak”.176 A puszták egy jelentős részén még a felületes külső szemlélő is láthatta — legalábbis belterületükön — az egykori lakottság nyomait. Ez legjobban a templomos helyeken tűnt fel, ahol a masszívabb épület sokáig állt ellen az idő múlásának, különösen szembetűnő volt ez akkor, ha tornya is volt a templomnak. Kecskemét tartozékai közül 1458-ban két dolgot tartottak érdemesnek kiemelni: vámját és pusztatemplomait.177 Pest megye pilisi oldalán Székely hasonló látványt nyújthatott 1480-ban üres, bedőlt falú házaival, hívek és papja nélkül maradt Szentlélek templomával.178 A solti Csalka pusztának 1504-ben csak egy részét cserélték el, mégpedig azt, amelyik „ezen a pusztán levő pusztán álló templomtól kezdődik és a Szárhegy nevű dombnak kelet felé tart, tudniillik abba az irányba, ahol a Ványauta nevű közút fekszik”.179 Mégsem az egykori lakottság nyomai alapján érdemes a pusztákat csoportosítani. A puszták ugyanis különböző elbírálás alá estek. Azok a nemrég elpusztult falvak, melyek közelében birtokosának nem volt lakottan maradt falva, hogy hozzácsatolja, egy darabig önálló életet éltek. A már említett Székely haszonvételei közt művelt és műveletlen szántóföldjeit, kaszálóit emlegették. Lakói elköltözése miatt nem jövedelmezett már megfelelőképpen birtokosainak, a Fehéregyházi családnak, ezért 800 magyar aranyforintért eladták Akosházi Sárkány Bertalannak. Néhány évtized múlva, Buda török megszállása előtt három évvel már az 1480-ban még egyetlen birtokos kezén lévő puszta több tulajdonos birtokába került, akkor ugyanis csupán itteni pusztabeli részében erősítette meg János király az Ebenieket, akiknek Székelyre vonatkozó okleveleik az elmúlt zavaros időkben elvesztek.180 A prédiumok első típusát az önálló puszták jelentették. Az önállóság két területen jelentkezett: önálló határokat és önálló jogi egységet jelentett. Függetlenül attól, hogy egy vagy több falu lakói használták-e, amíg voltak saját, a falutól jól elkülönülő határai, addig önálló pusztáról beszélünk. Évszázadokkal később, amikor a török háborúk újabb pusztásodást okoztak, a pusztákkal kapcsolatban felmerülő első kérdés ez volt: „Tudják-e, hogy az X és Y faluval határos Z puszta valaha magános volt-e, külön határa volt-e, vagy X-hez (Y-hoz) tartozott?”181 Önmagában a határok 173 DL 37 250. - Mindkét ügylet szoros rokonságban áll a bérlettel, azonban mégsem annak nevezik. Itt kell megjegyezni, hogy míg a zálogolás bevett eljárás volt, bérlettel csak elvétve találkozunk. Úgy tűnik, hogy az egyházi birtokosok éltek szívesen e birtokelidegenítési formával, mint a fehérvári káptalan Dusnok esetében, persze világiaknál is előfordult. 1480-ban Fejéregyházi György, Eresztvényi Mihály és Lőrinc Székely pusztát bérletjövedelmével (cum solutione feudi) együtt adták el Akosházi Sárkány Bertalannak (DL 103 015.). 174 MRT 9. 36/14. 176 DL 81 821. 176 Esztergomi kápt. magán It. Acta radicalia 35-1-7., 35-2-14., 35-2-11., 35-2-12., 35-2-13. (DF 236 864., 236 900., 236 897., 236 898., 236 899.). 177 HORNYIK 1860—1866, I. 9. sz. 178 DL 103 015. 179 SZENT-IVÁNY 167. 180 MÓL Budai káptalan It. P 1742 1-3-15. 181 A kérdés Baktelek ügyében hangzott el (BOROSY 1998. 110. sz.). A Szentegyed, Fejérföld és Karapái ügyében elhangzott tanúvallomások mind e kérdés körül forogtak 1. uo. 142., 157., 164. sz. PEST MEGYE A KÉSŐ KÖZÉPKORBAN 105
